Világhódító úton a Nanushka

Sándor Szandra beceneve márkanévvé avanzsálva indult világkörüli útra, ma pedig már sztárok viselik a Nanushka-ruhákat. Szandra mégis annak örül a legjobban, ha maga is beállhat eladónak, és testközelből tapasztalhatja meg a vásárlók lelkesedését.

Alig valamivel több, mint tíz év alatt igazi világmárka alakult a Nanushkából. Mi jelentette az első nagyobb áttörést?

Rögtön az első bemutató hozta meg ezt, hiszen már az első kollekciót gondozásába vette egy amerikai ügynök, és kivitte a Nanushka-ruhákat az Egyesült Államokba. Rajta keresztül jutott be a márka az amerikai boltokba, majd felkerestek más, nemzetközi ügynökök, és így alakult ki a nagykereskedelmi hálózatunk.

Tudatos lépés volt az első kollekció megtervezése? Pontosan láttad, hogy kiknek készíted a ruháidat?

Egyáltalán nem volt tudatos a tervezés, intuitíven indult az egész. Viszont egyből felismertem a piaci rést. Az akkori Magyarországról hiányzott egy fiatal tervezői generáció, akik a nagy varrógeneráció után megalkothatták volna a kor modern termékeit. Mások is meglátták ebben a hiányban rejlő lehetőséget, egyszerre indultam például a USE unuseddal és a Je Suis Belle-lel. Persze később azt is láttam, hogy van igény arra a stílusra, amit a márka képvisel.

Hogyan kell elképzelnünk egy ilyen terjeszkedést?

Folyamatosan változik azoknak a köre, akikkel együtt dolgozunk, hiszen egyes üzletek bezárnak, máshol újak nyílnak. Vannak olyan ügyfeleink, akik évek óta rendelnek tőlünk, hiszen a vevőkörük jól ismeri a Nanushkát, valaki annyira, hogy online adja le a rendelést. De természetesen olyan is előfordul, hogy egyes üzletek direkciót váltanak, és megszűnik az együttműködés. Mi is, a vevők is változnak, így könnyen meglehet, hogy útjaink nem keresztezik többet egymást. Viszont azok a partnerek, akikkel egymásra találunk, és kölcsönösen értjük egymás koncepcióját, hatalmas potenciált jelentenek nagykereskedelmi terjeszkedés szempontjából.

Ebben a folyamatos pörgésben jut idő pihenésre?

Fontos számomra, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munka és a pihenés között, és úgy érzem, ez eddig mindig sikerült. A kikapcsolódásra szánt idő mindig megtérül a munka hatékonyságában.

Sok utazás, munkatársakkal való egyeztetés, folyamatos megbeszélések. Így képzelem el egy napodat.

Valóban sok megbeszéléssel és rengeteg egyeztetéssel jár a munkám, de ez elkerülhetetlen, hiszen csak így tud működni a cég csapatként. A kreatív részen körülbelül 9-10-kor kezdjük a munkát, és este 7-8-ig maradunk az irodánkban. Most van egy fantasztikus asszisztensem, aki segít nekem, akár a különböző folyamatok, például a gyártás, a mintázás összehangolásában, de tud dönteni olyan stratégiai kérdésekben is, mint a kreatívok visszaigazolása, így több időm marad a fejlesztésekre. Már nem egyedül tervezem ugyan a ruhákat – bár sokáig így volt –, az egész kreatív csapatban most is csak ketten vagyunk.

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy az interjút is nehéz volt megszervezni, hiszen sokat utazol a világ minden tájára.

A szeptember és a február–március az utazós hónapok. Általában tavasz elején a New York-i és párizsi divathetekre járok, de szintén Párizsban évente kétszer megrendezik a nemzetközi anyagvásárt, amelyre mindig elmegyek – ezeken a vásárokon a világ minden táján készült anyagok megtalálhatók.

Most fejeztétek be a jövő évi tavaszi–nyári resort kollekciót. Mit takar ez pontosan?

Ez hangulatában a 2017 tavaszi–nyári fő kollekció része, de már november–decemberben kapható lesz a boltokban. Tartalmaz elegánsabb darabokat is a karácsonyi-szilveszteri időszakot megcélozva, valamint könnyen hordható, utazásra alkalmas ruhákat, amelyekből például a telelni indulók válogathatnak. Nemrég fotóztunk lookbookot egy különleges helyszínen, és egy gyönyörű kisfilm is készült a témához. A kollekció koncepciója rendhagyó abból a szempontból, hogy minden ruhakategóriát egy-egy fazon képvisel: egyféle szoknya, nadrág, póló stb., de különböző anyagokból és színekben lesz elérhető. Most pedig a jövő évi nagy kollekció fotózására készülünk.

Lehet már tudni, hogy mi adta az inspirációt a jövő évi kollekcióhoz?

Hogy mi inspirálta, arról majd a megjelenés idején beszélnék. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy képzeletbeli nő két aspektusát, a feminin és maszkulin oldalát fogja ötvözni a koncepció.

Sztárok: Miranda Kerr vagy Drew Barrymore viselik a ruháidat. De mire vagy a legbüszkébb?

Inkább arra, ha testközelből láthatom, hogy a vásárlóink értik azt, amit a márka közvetít. A pop-up store-jainkban van, hogy én magam is kiszolgálok, így első kézből tapasztalhatom a Nanushka viselőinek pozitív reakcióit. Az egyik legjobb érzés, amikor a vásárlóknak felcsillan a szemük. Meg az, amikor a nagy, kedvenc boltjaim rendelnek a ruháimból.

 Az utcán megnézed a járókelők öltözködését?

Igen, szeretem megfigyelni a személyes öltözködési stílusokat. Nekem az öltözködés egy igen intenzív önkifejező eszközöm, ezért néha furcsállom, ha valakinek egyáltalán nem az. Olyankor vagyok a legkritikusabb, amikor valakinek a megjelenése semmilyen belső megalapozottságot nem közvetít, nem a személyiségének valamilyen kivetülése jelenik meg, hanem csak másol egy adott trendet.

Ennek ellenére összességében a pozitív vizuális ingerek keltik fel igazán a figyelmem. Amikor Londonban éltem, akkor is azok az emberek inspiráltak a leginkább, akik az öltözködésükkel önmagukat tudták visszaadni. Hiszen mindannyian külön entitás vagyunk, sajátos személyiségjegyekkel, és szerintem az öltözködésben nagyon jól lehet ezt kommunikálni. Persze tudom, hogy nem mindenkinek az öltözködés a legerősebb kifejezőeszköze, hanem például a gesztusai vagy beszéde.

Ha a jövő évi összeállításról nem, akkor beszéljünk az ideiről: számomra az idei kollekció újdonsága a csíkos minta.

Lehet, hogy korábban tényleg nem használtuk. Most egyébként divatos is a csíkos: visszahozza a párizsi retrohangulatot. És itt visszakanyarodom az előző kérdésre: a divatról azt gondolom, hogy az nemcsak egy ad hoc dolog, hanem vetülete annak, ami a világban körülvesz bennünket, annak tükröződése. Ezért van a trendeknek létjogosultságuk, csak ott sem mindegy, hogy valamit becsukott szemmel követünk, csak azért, mert az a menő.

Számos interjúban hangsúlyoztad inspirációs forrásként az olvasást.

Főként a mélyebb témák ihletnek meg, ezért sokszor inspirálódom az olvasásból. Emellett pedig mindig figyelek a környezetre, amely körülvesz, így a különleges emberek, akiket az utazások során látok, a bemutatók, amelyeket megnézek, vagy akár művészek, fotósok kiállításai – mind inspirációs forrást jelentenek számomra.

A mesék is. A gyermekkorodra vezethető vissza ez a rajongás?

Gyerekkoromban is nagyon szerettem a meséket, de nem mondanám, hogy a gyerekkoromból származik ez a rajongás. Szívesen választok olyan témát, amely személyes szinten is inspirál, és nagyon kedvelem a tanmeséket, a mitológiát, a jelképekben beszélő médiumokat. Én is így szeretek kommunikálni, és ezek nagyon jó eszközt jelentenek a tervezési folyamathoz. Ez a világ a motívumok gazdag tárháza, amelyből építkezve olyan mondanivalót, mögöttes tartalmat lehet létrehozni, ami által mélyebb szinten is kapcsolódni lehet a kollekciókhoz.