"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

A festők városa

Nem tudunk úgy végigmenni Szentendre utcáin nyáron, hogy egy festményével keretezésre siető művésszel ne találkoznánk.

Turisták hada lepi el Szentendrét nyaranta, és a budapestiek is szívesen utaznak ki a nagyváros zajától messze eső, földrajzilag azonban csak néhány kilométerre fekvő hangulatos kisvárosba. Pedig nem a turisták fedezték fel elsőként Szentendre sajátos, kellemes hangulatát. Az árnyas lombok és a Duna hűsítő vize a művészeket csábította először a városba.

 

A történet egyik szála a Szentendrei Művészteleppel indult, amelyet 1926-ban azok a festőművészek hoztak létre, akik a nagybányai hagyományokat kívánták tovább folytatni a megcsonkított országban. Az alapítók azonban hamarosan többnyire a római iskola hatása alá kerültek, de a párizsi gyökerű konstruktivizmus is korán gyökeret eresztett Szentendrén. Az alapítók 1927-ben vehették birtokba Pagony egyik szögletét, és építhették, illetve toldozgathatták-foldozgathatták műtermeiket. Az akkori vezetés 1970-re létrehozott egy másik telepet is, így kerülhetett a várostábla alá a felirat: A festők városa.


 

Az sem volt azonban véletlen, hogy a trianoni szerződéssel a határainkon kívül került nagybányai művészek Szentendrét választották második otthonukként, hiszen a Duna partján fekvő városka és környéke már korábban is jelentős hatást gyakorolt több művészre. Ferenczy Károly festőművész – akiről múzeumot is elneveztek később a városban – 1889–1892 között élt Szentendrén, de még hosszan lehetne sorolni a város nagyjait Barcsay Jenőtől a nemrég elhunyt Deim Pálig, vagy a ma is a Régi Művésztelepen dolgozó Aknay János Kossuth-díjas festőművészig, akinek a debreceni Modemtől kezdve a Zsolnay Kulturális Negyeden át szerte az országban nyílt már kiállítása.

 

Művészek tömege és kiállítások sora fogadja a Szentendrére érkező látogatókat. A Régi Művésztelepen, a MANK Galériában a korábban Tel-Avivban, Genfben és Párizsban is alkotó Szilárd Klára festőművész és szobrász kiállítása látható. A 95 éves festő-, szobrász- és üvegművész eddig ki nem állított alkotásaiból tekinthető meg most egy válogatás. Éppen Aknay János így nyilatkozott a művészről: „Ahányszor meglátogattam, kezében mindig ott volt az ecset.” Szilárd Klára művei Konok Tamás munkáit váltották, aki Barcsay Jenő tanítványa volt. Utóbbi a kiállítás zárásán, nem kis nevetés kíséretében elmesélte, miként adott el Párizsban képeiből egy neves francia politikus asszonynak, aki finoman sem volt karcsúnak mondható. A hölgy ugyanis nem fért fel a szerény hajlékához vezető lépcsőfeljárón, így annak keretébe szorulva nézte végig munkáit, és izzadt fővel mondott igent több festményére.

 

A Ferenczy Múzeumi Centrum pedig azt a japán Chiharu Shiotát hozta el Szentendrére, aki tavaly a Velencei Biennálén nagy feltűnést keltett a fából készült hajó fölé kötött kulcsaival. A kortárs nemzetközi képzőművészet meghatározó alakjának meditatív atmoszférájú installációját az elmúlt két évtizedben a világ számos kiállítóhelyén bemutatták, a szentendrei kiállítással pedig Közép-Európában első alkalommal látható egy nagyszabású munkája. „A Shiota védjegyévé vált, teljes teret behálózó – ez esetben élénkvörös – gyapjúfonal-rengeteg mintegy emlékesőként aláhullva egy zsigerekig hatoló élményvilágba vonja be a látogatót. Az installációban elrendezett, több mint húszezer kulcs a közönséges, naponta használt tárgyakhoz kötődő személyes élményeket ötvözi a kollektív emlékezet időn és téren átívelő, embereket összekötő képzeteivel. A mindennapokban a kulcsok az emberek értékeit védik – a házukat, a vagyontárgyaikat, a személyes biztonságukat. Azzal, hogy napi rendszerességgel érintkezésbe lépnek az emberi test melegével, a kulcsokban – a művész értelmezése szerint – sok-sok emlék halmozódik fel. Ilyen módon érzések és emlékek jelképeivé válnak, miközben alakjukkal emberi formákat is megidéznek” – olvashatjuk a múzeum honlapján.

 

Mára azonban nemcsak a művészet, hanem a finomabbnál finomabb fogások és idén nyártól a szabad strand szerelmesei is új otthonra lelhetnek Szentendrén. A Postás strandot évtizedekkel ezelőtt is fürdőzésre használták ugyan az ott élők, ám hivatalosan soha nem működött szabad strandként. A kényelmen most tovább javítottak: a strandolók számára a part közelében öltöző épült, négyállásos zuhanyozó és ivóvízcsap szolgálja a kényelmet, a Dunán bójákkal, a parton pedig táblákkal jelölik a strandrészt.

 

A programkavalkádnak viszont még mindig nem értünk a végére. Mi eshetne ugyanis jobban egy kellemes nyári fürdő és egy finom vacsora között, mint egy szabadtéri színházi előadás vagy koncert. A Szentendrei Teátrum és Nyár kínálata augusztusra is izgalmas programokat ígér: augusztus 11-én például az Átrium Film-Színház Kerengők – Csongor, Tünde című előadását, 12-én pedig a Rózsavölgyi Szalon Amazonok című darabját tekinthetjük meg.