Élőszereplős történelem

A történelem, amely az iskolapadban sokaknak csak évszámokat jelentett, egy élőszereplős sorozatban, a láthatóvá tett múlt, a hús-vér szereplők által testközelibbé, érthetőbbé és élvezhetővé válik. Mindaz, ami egy sorozatnak izgalmas alapot adhat – a kapcsolatok, a közfelfogás, a közhangulat, a divat, vagy akár étkezési, ruházkodási, illetve gyermeknevelési szokások –, ugyanúgy jellemzi a múltat, mint kiemelkedő alakjai, nagy csatái.

Hogy múltunk melyik darabkája érdekli inkább a közönséget, az egy soktényezős, folyton változó folyamat. Míg egyeseknek a háborúk kötik le figyelmüket, addig mások inkább az udvari intrikákat szeretnék jobban megismerni. De bármelyik legyen is, biztosak lehetünk benne, hogy a most következő sorozatokban se drámából, se a véres harcokból nincs hiány!

Tudorok

A Tudorok 2007 és 2010 között játszott, négyévados, Michael Hirst rendezte sorozatát javarészt Írországban forgatták az anglikán egyházat megalapító, önkényes uralkodó, a botrányos házasságairól ismert VIII. Henrik koráról, udvaráról és szerelmi életéről.

A sorozatnak sokan felrótták, hogy nem követi a valós történelmi események kronológiai rendjét. A rendezők főleg a szereplők közti életkori különbségeket romantizálták.

Az első évadban VIII. Henrik (Jonathan Rhys Meyers) ifjú királyként néz szembe az uralkodás nehézségeivel. A szerelmi szál, a politikai és a vallási érdekek összefonódnak. Henrik, hiába várván fiúgyermeket, azaz trónörököst feleségétől, Aragóniai Katalintól, elhidegül tőle, és beleszeret a nála jócskán fiatalabb Boleyn Annába (akit egyébként A trónok harcából is ismert Natalie Dormer alakít). A szerelem nem egészen véletlen, létrejötte egybeesik az uralkodói udvar bizonyos köreinek, a Boleyn család és híveinek érdekeivel. Mivel a Vatikán nem látja a házasságot vallási okokból felbonthatónak, Anglia elszakad tőle, így megszületik az anglikán egyház. A második és harmadik évad ezen a szálon fut tovább, a királyi udvar és az uralkodói élet háttértörténéseit mutatja meg, különösen érzékletesen ábrázolva az egyes szereplők érzelmi életét.

Henrik sorra veszíti és teszi el láb alól feleségeit. Annát, aki vetélése után szintén képtelen Henriket fiúgyermekkel megajándékozni, kivégezteti, és Jane Seymourt veszi maga mellé a trónra. Őt halála után a királynői székben Klevei Anna követi, de az elhamarkodott házasság szintén kudarcba fullad. Utána Henrik az ifjú, szabad szellemű Katherine Howardot választja, aki szenvedélyes életszeretete miatt családjával és szeretőjével együtt szintén a bitón végzi. A negyedik évadban Henrik öreg királyként jelenik meg, új házasságával és a trónutódlás problémájával küzd. A sorozat összességében sikeresnek mondható, bár kezdeti népszerűsége az utolsó évad felé megingott. Három Golden Globe-díjra is jelölték.

Spartacus

A történelmi sorozatot, melyet egyszerre kezelnek drámaként és akciófilmként, 2010-től 2013-ig vetítette az HBO. A gladiátortársadalom életét bemutató Spartacus az emberiesség és kegyetlenség küzdelméről ad hírt. A történelem legnagyobb rabszolgafelkelésének okait, körülményeit és eredményeit testközelből követhetjük végig, sok-sok szexuálisan túlfűtött, és hátborzongatóan izgalmas jelenettel övezve. A sorozat végigjárja a híres harcos és hadvezér útját a kezdetektől egészen bukásáig, bemutatja gladiátorrá válását, szabadságáért, illetve szerelméért való küzdelmét, a gladiátoriskolából való szabadulást, és végül a lázadásból kibomló háborút, Spartacus utolsó küzdelmét.

A sorozat főszereplőjét, Spartacust két színész is alakította, a 2010-ben sajnálatos módon rákban elhunyt Andy Whitfield szerepét Liam McInty vette át.

A katedrális

A 2010-ben vetített, egyévados, nyolcrészes Katedrálist Ken Follett népszerű könyve alapján rendezte Sergio Mimica-Gezzan (angol címe The Pillars of the Earth). A sorozat az 1100-as években, Angliában játszódik, melyet állandó politikai és vallási harcok dúlnak. Vilmos herceg, az angol trón várományosa egy hajótörésben életét veszti. Az uralkodó, I. Henrik halála után így nincs egyértelmű örökös, és polgárháborús viszálykodás veszi kezdetét a király lányának, Matildnak fia és Henrik unokaöccse, István között. Az izgalmas cselekmény csak részben hiteles, a történet nagy része Ken Follett fikciója.

A felvételek jó részét, nagyjából harminc színteret 2009-ben Magyarországon forgatták, például Tárnokon, Tatán és a dobogókői erdőben. A Katedrális három Golden Globe-jelölést is kapott 2011-ben, a legjobb minisorozatnak, a legjobb színésznek (Ian McShane) és a legjobb színésznőnek (Hayley Atwell) kijáró kategóriában.

Borgiák

A háromévados Borgiák történetének központjában Rodrigo Borgia, azaz VI. Sándor pápa és dinasztiája áll. A hírhedt család intrikákkal és árulásokkal övezett rémuralmát a 15. század Itáliájában követhetjük nyomon. A sorozatot (rendezte: Jeremy Podeswa, Simon Cellan Jones, Neil Jordan, John Maybury) 2011 és 2013 között vetítették, 1,06 millió nézővel nyitott, és egyre növekvő népszerűségre tett szert.

A főszereplő Rodrigo Borgia (Jeremy Irons) a pápai cím és hatalom megszerzése érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza, és egy olyan korban, ahol a vallási tisztség több anyagi és politikai előnnyel járt, mint hitbéli kötelességből, Rodrigo nyíltan vállalt utódait, rokonait helyezi fontos pozíciókba, míg riválisait szemberebbenés nélkül elteszi láb alól. A család minden tagja kiveszi részét a hatalom megszilárdításából, az ifjú Joffre és Lukrécia (akire az utókor a méregkeverő nevet ragasztotta) érdekházassága révén, Juan a hadsereg élén, és Cesare bíborosként munkálkodik. A Borgiák együttes küzdelme jelenti a sorozat központi szálát, de a kor néhány fontos szereplője is felbukkan, mint Niccolò Machiavelli és VIII. Károly francia király.

A Borgiák harmadik évadának első részét hazánkban, Etyeken forgatták a Korda Filmstúdiókban, de voltak külső helyszínek Komáromban (ahol katonai bázist hoztak létre), a budapesti Rudas fürdőben, Tatán, a soproni kastélyban és az alcsúti arborétumban. A sorozat 49 millió dollárba került, és a harmadik évad után bejelentették, hogy pénzügyi okokból nem tudják lezárni a történetet.

Emmy-díjat kapott a legjobb főcímzene kategóriájában Trevor Morris, illetve jelölték Niel Jordant (rendezés), Paul Sárosyt (operatőri munka), Bob Munroe-t, Doug Campbellt, Bill Hallidayt, Juan Jesús Garcíát, Luke Grovest, Seth Martiniukot, Blair Tennessyt (legjobb utómunka), Francois Seguint, Jonathan McKinstryt és Varga Juditot (látványterv). Már csak a gyönyörű díszletek és pompás ruhák miatt is érdemes belenézni, a kosztümért ugyanis Gabriella Pescuccit és Uliva Pizzettit szintén Emmy-díjra jelölték.