Kié a hatalom?

Céljaik szerint is különbözhetnek, lehetnek rokonszenvesek, semlegesek, akár ördögiek is. Az alapító elgondolás azonban nagyjából mindegyikük esetében ugyanaz. A háttérből hatékonyabban lehet bizonyos célok elérésére törekedni, mint a hosszadalmas vitákkal, mindenféle „demokratikus szavazásokkal” és hasonló hiábavalóságokkal tűzdelt nyílt részvétel útjain.

 

A különböző titkos társaságokról, háttérhatalmakról, világméretű összeesküvésekről szóló cikkek, könyvek, neten keringő videók kiugróan nagy népszerűségnek örvendenek manapság – és bár nagyjából biztosan tudható, hogy az efféle anyagokban bemutatott szervezetek, jelenségek és folyamatok tekintélyes része kitaláció, az átlelkesült konteóhívőket ez rendszerint cseppet sem ábrándítja ki. Többnyire persze azért nem, mert a hitüket cáfoló tudományos állásfoglalásokat úgyszintén hitük keretében helyezik el,

TITKOS TÁRSASÁGOK

Abból, hogy az úgynevezett összeesküvés-elméletek java merő kitaláció, még nem következik, hogy ne lennének valódi összeesküvések.

magyarán azokat is rafinált megtévesztésnek tartják. Különös, többszörösen összetett jelenség ez, amely, egyebek mellett, nyilvánvalóan valamilyen alapvető emberi igényre is utal. De ebbe talán most ne menjünk bele.

 

 

Igen ám, csakhogy abból, hogy az úgynevezett összeesküvés-elméletek java merő kitaláció, még egyáltalán nem következik, hogy ne volnának a világban valódi összeesküvések. Mint ahogy valószínűleg vannak is, hiszen miért ne lennének?! Hogy mást ne mondjunk, szabadkőművesek, rózsakeresztesek például bizonyítottan léteztek, léteznek; előbbi társaságnak többek közt Kosztolányi és Ady is tagja volt a XX. század első felének Magyarországán. Sajnos azt is jól tudjuk, hogy a Ku-klux-klan se a lázálmos fantázia szülötte; olyannyira nem az, hogy egyik korábbi vezetőjük egyenesen a szenátorságig jutott az Egyesült Államokban.

TITKOS TÁRSASÁGOK

Szabadkőművesek, rózsakeresztesek bizonyítottan léteztek, léteznek ma is.

 

Akárhogy is, ember legyen a talpán, aki el akar igazodni ebben a roppant gazdag irodalommal és olykor kissé sok gyíkemberrel, ezoterikus szélsőjobboldallal és ufóval terhelt világban, és különbséget akar tenni „igaz” és „hamis” között. Schöpflin György Politika, illúziók, téveszmék című, egyébként ragyogó könyvében röviden erre a jelenséghalmazra is kitér. Azt írja, röviden összefoglalva, hogy míg az összeesküvés-elméleteket alapvetően onnan ismerjük fel, hogy főszereplőik már-már mindenhatók, szinte bármit képesek megtenni, addig a valódi – leleplezett, történészek által kikutatott és megírt – összeesküvések rendre „emberibbnek” bizonyulnak, sokkal több bennük az esetleges elem, és egyáltalán, jellemzően jóval kevésbé érvényesülnek, mint fantazmagórikus társaik – mármint a róluk szóló hátborzongató históriák szerint.

 

A teljes cikk a La femme 2016. őszi számában olvasható.