Amit hátrahagyunk

Idén nyáron egy hónap leforgása alatt 373,15 gramm szemetet termeltem, egy átlag magyar lakos ugyanennyi idő alatt 28 kilogrammnyit produkált volna. Hogyan jutottunk el odáig, hogy ilyen sok szemetet termelünk, és van-e kiút?

Az ember, amióta létezik, azóta termel hulladékot is. A régi korok és a modern világ hulladéka között azonban óriási a különbség. Eleinte a hulladékok szerves anyagból álltak, egyben le is bomlottak az idő során, de most halhatatlanná tesszük ezeket az anyagokat, amelyek később a környezetre is káros hatással vannak. A környezetre, amelyben és amelyből élünk – nincs más Földünk.

A régészeti leletek egyik legalapvetőbb formája maga a szemét, az ember hétköznapi tevékenységére utal. Az őskorban még szoros harmóniában éltünk a természettel, a hulladék nem okozott gondot, mivel minden könnyen lebomló anyagból készült, a vándorló életmód miatt pedig nem tudott sok hulladék egy helyen összegyűlni. Kr. e. 10 000 környékén a letelepedés és a mezőgazdaság megjelenésének következtében koncentrálódott a hulladékképződés, és a termelés melléktermékeként megjelent a felesleg. Az állandó települések létrejöttével a hulladékok elhelyezésének és kezelésének feladata sajátos kihívás elé állította a kor embereit. A legrégebbi feltárt szeméttárolók egyike épp a kőkorszakból származik, a szeméthalom 320 méter hosszú, 32 méter széles és 8,5 méter magas volt. Ezt a halmot időnként felgyújtották, valószínűleg azért, hogy a kellemetlen bűztől megszabaduljanak.

Szeméttörténelem

Az ókorban már nagyot fejlődött a hulladékkezelés, Kr. e. 500 környékén például rendeletben szabályozták ennek gyakorlatát, de a szennyvízelvezetés is ekkor jelent meg először. A ma használatos hulladékkezelési módszerek mintájául is az ókori gyakorlat szolgál.

A középkor a hulladékok kezelését illetően is jelentős visszaesést hozott. Az emberek a várakból az azokat övező területre dobálták az ételmaradékot és a szemetet, a városiak pedig az utcákra öntötték a hulladékot, sőt az éjjeliedények tartalmát is. A gólyaláb használatának ekkor azért is komoly funkciója volt, mert a néhol akár térdig érő mocsokban csak ennek segítségével lehetett közlekedni. Mindezek következtében rendszeressé váltak az olyan járványok, mint a kolera és a pestis, amelyek akár teljes városokat is elnéptelenítettek.

Írásunk folytatása a La femme Jövőnk című különszámában olvasható!