A szerelem minden szín alatt

Nyáry Krisztián a megnyitón mutatta be a kiállításon szereplő művészeket is ismertető új könyvét, a Festői szerelmeket.

Valószínűleg nem igényel különösebb magyarázatot sem a kiállítás, sem a könyv tematikai választása, azazhogy mitől olyan izgalmas az ihletett és ihlető intim kapcsolatába tett betekintés. Mi sem mutatja a szerelmi, érzelmi mozgatórugó megismerése iránti nagy érdeklődést jobban, mint az a tény, hogy a megnyitó napján többórás sor ácsorgott a galéria bejárata előtt. A galéria a kiváló kiállítás megszervezése és lebonyolítása mellett a várakozó tömeg szórakoztatásáról is gondoskodott. Míg a rikkancsoknak öltözött lányok újságot, addig mások kürtőskalácsot osztogattak.

Festői szerelmek

Nyáry Krisztián nem először adott ki olyan könyvet, amely a magyar művészvilág nagyjainak érzelmi életébe, szerelmi és más kapcsolatrendszerébe enged bepillantást. A két kötetbe rendeződő Így szerettek ők – Irodalmi szerelmeskönyv a betű alapú vallomásokkal foglalkozott, és a rivaldafényt az irodalmi műremekek és művészek mögött álló, gyakran homályban maradt alakokra, valamint szerelmi kapcsolatukra irányította. A Festői szerelmek éppúgy hatalmas kutatómunkát igényelt, hiszen a bohém festővilág részletekbe menő ismertetését régi fényképekkel, levelekkel, dokumentumokkal egészíti ki, a fejezetek tematikai felosztását pedig maguk a festmények és a művészek adják. A művész és alkotása nem választható le a múzsáról, az ihletés és ihletett csak az ihletővel együtt létezhet, annak része – és fordítva. Hogy mennyire számítanak e sokszor véletlenből és időnként valószerűtlenül születő szerelmek, és mennyire sokat jelentenek egy-egy művész és munkássága egészében, mind e könyv, mind a kiállítás által világossá válik.

Vibráló érzések vibráló színekbe rejtve

A könyv koncepciójával összefüggésben rendeződött a kiállítás is. A termeken áthaladva megismerkedhetünk nagy festők nagy szerelmeivel, közös történetükkel, esetleg a művész e finom érzelemről alkotott elképzeléseivel.

A rengeteg ritkán látható, csodálatos kép mellett azok a festmények is egészen újszerű élményt nyújtottak, amelyeket korábban már láthattunk, azáltal, hogy megismerhettük a mozgalmas ecsetvonások mögött megbúvó érzelmeket.

A magányos szemlélőtől a szenvedélyes őrültig

A kiállítást végigjárva, miközben Nyáry Krisztián új könyvébe is belelapozhattunk, olyan sokszínű és egymástól távoli álló, eltérő érzelemvilágokat, életeket ismerhettünk meg, amelyek a bohém életről alkotott általános előítéleteket hol alátámasztották, hol lerombolták. A képek láttán egyértelművé válik: minden embert egészen más látvány mozgat meg, más érzet véteti fel vele az ecsetet, és más hangulat ülteti a vászon elé. Ettől válik minden kép egyszerivé, kivételessé és megismételhetetlenné.

Ki gondolná csak a képei alapján (például A szerelmesek találkozása), hogy Csontváry egy magányt kereső, a szerelmet és a nőket magától távol tartani igyekvő férfi volt? Hogy az érzésnek inkább megfigyelője, megálmodója, semmint megélője? És melyik kortársa gondolta volna, hogy Rippl-Rónai majd öregkorára egyszer csak régi társát, bizalmasát hátrahagyva új művészi korszakba kezd egy alig felnőtt korú fruska, Zorka oldalán? Hogy Czigány Dezső vibráló színeiből a szerelem mellett és miatt az őrület ereje sugárzik? Hogy Csinszka Ady halála után is megmaradt múzsának, csak éppen egy másik művészeti ág, másik férfi, Márffy Ödön oldalán? Hogy Czóbel Béla felesége és múzsája maga is alkotott? Hogy az Ámos Imre és Anna Margit festőpáros idilli szerelmének milyen tragikus nyomát őrzik a festmények?

A kiállítás november 27-ig tekinthető meg a Kieselbach Galériában.

Fotók: Gerendás Bálint