Fájdalomcsillapítót, de milyet?

A fájdalomcsillapítók többsége vény nélkül is megvásárolható, ám ez nem jelenti azt, hogy előzetes tájékozódás nélkül bármelyik megoldást nyújt. Gondot jelenthet eligazodni a sokféle változat között. Az egyes típusok hatóanyagai eltérnek, ennek megfelelően más-más eredmény várható tőlük. A lényeges különbség abban rejlik, hogy a fájdalom keletkezésének mely pontján és milyen módon avatkoznak be. A választás előtt figyelembe kell venni a fájdalom eredetét, a hatás sebességét és időtartamát, valamint az esetleges mellékhatásokat is.

Hogyan indul és érkezik a fájdalom?

Szervezetünk alapvető és a túlélést is biztosító reakciója a fájdalom. Három fő típusát különböztethetjük meg: a mechanikai, a kémiai és a hőmérsékleti hatásra kialakuló választ. Amikor egy szélsőséges, a testműködést is károsító körülmény jön létre, első lépésben az inger a fájdalomérzékelő receptorokat érinti. A nociceptoroknak nevezett sejtek nagy számban megtalálhatók a bőrfelületen, az izmokban, ízületekben és egyéb belső szervekben. Az inger hatására elektromos jel formájában üzenetet küldenek a gerincvelőn keresztül az agy megfelelő részébe, a thalamusba. Ebben a folyamatban az ingerületátvivő anyagok, a neurotranszmitterek játsszák a főszerepet.

Miután agyunk érzékeli a fájdalmat, a jel továbbindul arra a területre, ahol a szervezet saját fájdalomcsillapító anyagai, főként az endorfin termelődik. Ekkor a kibocsátás megnövekszik, és az agy megpróbálja helyreállítani a kibillent egyensúlyt. Ez azonban többnyire nem szünteti meg tökéletesen a fájdalmat. Mindössze az első hirtelen vészreakció csökkentésére képes. A folyamat igen rövid idő alatt zajlik, hogy szinte azonnal képesek legyünk a keletkezési helyén érezni a fájdalmat. A fájdalom szerepe a figyelemfelhívás: jelzi a további beavatkozás igényét. A kiváltó ok megkeresésével párhuzamosan érdemes a fájdalomcsillapító szerekhez fordulni, melyek nemcsak a tünetek mérséklésében segítenek, de a gyógyulási folyamatokat is támogathatják.

Külső segítség, elviselhető folytatás

A fájdalomcsillapítók három nagy csoportjában az a közös, hogy viszonylag gyors megkönnyebbülést hoznak. A beavatkozás fajtája és helye azonban eltérhet.

A legátfogóbb eredményt a nem szteriod gyulladáscsökkentők, rövid nevükön NSAID szerek nyújtják. A szervezetben blokkolják a COX-enzimek hatását, melyek a gyulladásért és fájdalomért felelős prosztaglandinok képződéséért felelősek. A NSAID szerek kettős mechanizmus révén több oldalról is támogatják a tünetek mérséklődését. Segítenek izom- és ízületi panaszok, menstruációs görcsök, fej- és fogfájás esetén. Baleseteket és műtétet követően is hatékonyak. A rehabilitáció idejét rövidítik azáltal, hogy képessé tesznek a megfelelő mozgásra, amikor ezt az erős fájdalom gátolná. A csoporton belül is többféle hatóanyagú szer létezik, ezeket nem tanácsos egymással párhuzamosan szedni.

A paracetamolok hasonló módon a COX-enzimekre hatnak, a gyulladáscsökkentésben azonban rendszerint nincs szerepük, mivel a speciális enzimek eltérő fajtájára hatnak, mint a nem szteroid gyulladáscsökkentők. Ezt a szempontot érdemes mérlegelni a választáskor. A tünetek mögött álló ok eldönti, szükséges-e a gyulladást is mérsékelni a javulás érdekében.

A harmadik fő csoport az opioid készítmények, amelyek meghatározott fájdalomérzékelő receptorokkal kötnek kapcsolatot a szervezetben. Elsősorban az agyra és a gerincvelőre hatnak, de a perifériás idegrendszert és a gyomor-bélrendszert is elérik. A közismert morfium is közéjük tartozik. A műtéti altatásban éppúgy szerepet kaphatnak, mint a köhögés csökkentésében, az erőteljes hasmenés mérséklésében. Több fajtájuk ismert, az enyhétől a legerősebb fájdalom ellen is segítenek – azonban kiterjedt mellékhatásokkal is számolni kell.

A választék egyenlege

A megfelelő készítmény kiválasztását segíti, ha ismerjük a fájdalom típusát, okát és a gyógyszer fajtájának megfelelő, várható hatásokat.

A három fő fájdalomcsillapító-csoport összehasonlításában segítenek az eddigi vizsgálatok. Ezek eredménye szerint a nem szteroid gyulladásgátlók hatékonyságukban felülmúlják a paracetamolokat. További előnyük, hogy hatásuk szélesebb körű. A fájdalmak nagy része gyulladásra vezethető vissza. Az autoimmun eredetű reumatoid arthritis és az előrehaladott porckopással járó problémák tünetei sikeresen csökkenthetők a NSAID szerekkel. A fogászati problémák mellett is érdemes ily módon csökkenteni az éles fájdalmat, csakúgy, mint az arcüreg és orrmelléküreg gyulladásos folyamatainál. A gyomor-bélrendszeri mellékhatások csak a gyógyszer hosszú távú és a megengedettnél magasabb dózisú szedése esetén fordulnak elő.

A paracetamol típusú készítmény enyhébb fejfájás és gyulladást nélkülöző háttér esetén lehet eredményes. Májkárosító hatásával hosszabb távon számolni kell. A krónikus mozgásszervi betegségekben kevésbé hatékony a használatuk. Egy oxfordi fájdalomkutató csoport 1799 személyt vizsgált, akik ízületi gyulladásban szenvedtek. Testmozgás és pihenés közben is figyelték állapotukat, miközben különböző fájdalomcsillapítókat kaptak. Az eredmény azt mutatta, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentőket szedők sokkal kevesebb panaszról számoltak be.

Az opioid készítmények csak igen indokolt, orvosi vélemény által alátámasztott esetekben használhatók. Többnyire injekció formájában alkalmazzák őket. Mellékhatásként a szellemi és fizikai teljesítőképesség csökkenése, émelygés, hányinger, szédülés, levertség, vagy épp ellenkezőleg, nyugtalanság léphet fel.

Az előzetes tájékozódás és az előírások betartása minden készítmény szedésekor fontos. Ha ez megtörtént, a fájdalomcsillapítók visszaadhatják a megfelelő közérzetet és életminőséget – gyorsabb lezajlású és krónikus panaszok esetén is.