Fanatizmus és más drogok

A szélsőséges vallási fanatizmus napjainkban is előtérben lévő probléma. Akitől a fanatizmus világa távol áll, nehezen tudja elképzelni azt az élethelyzetet, amiből ez a világnézet megszületik. Pedig alapvetően mindenkiben ott van a hajlam a fanatizmusra, vallja Kirill Szerebrennyikov filmdrámája, a Mártírok, melyet nálunk január 12-én mutattak be. Az film premierjét Észtországban az előző év szeptember 16-án tartották, hozzánk pedig a Magyarhangya közvetítésével jutott el.

Az orosz rendező, Kirill Szerebrennyikov film- és színházi rendezéseivel egyaránt szép eredményeket ért el: Az áldozatkaszkadőr (2006) című filmjét több fesztiválon díjazták, Izmena (Árulás) című filmdrámáját pedig 2012-ben a Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlánra jelölték. A tanítvány című filmje Cannes-ban François Chalais-díjat kapott. A Mártírok alapjául szolgáló, a német Marius von Mayenburg írta eredeti színdarabot nálunk Tasnádi Bence és Ónodi Eszter főszereplésével 2013-tól töretlen sikerrel játssza a Katona József Színház.

A vallási fanatizmus útján

A Mártírok című film a vallást a manipuláció egy formájaként mutatja be. Veniamin (Pjotr Szkvortszov) furcsa viselkedése lassan vezeti be a nézőt bizarr nézeteibe. Először csak az úszásra mond nemet, majd szépen lassan minden más „földi” dologra is. Anyja azt gyanítja, drogozik, pedig egészen másról van szó: a fiú vallási fanatikussá vált. Hamarosan teljesen felbolygatja anyja, osztálytársai és az egész középiskola életét. Állandóan a Bibliából idéz, tanításait pedig fegyverként fordítja azok ellen, akik szembeszállnak vele.

A film Oroszország egy szürke, lehangoló részén játszódik, melynek lakóit leginkább az elzárkózás, a tartalmatlan és az ideológiáktól mentes mindennapi élet jellemzi. A szereplők, a lehetőségek hiányában, a semmittevésre különböző módokon reagálnak, és ezeknek a menekvési módoknak lesznek amolyan archetipikus karakterei. Venjamin itt, közöttük válik az Isten, de legfőképpen a Biblia megszállottjává, majd erőlteti rá eszméit környezetére, minden lehetséges eszközt latba vetve. A történet már Venjamin fanatikussá válása után kezdődik, s bár a vásznon nem bontakozik ki a fiú múltja, cselekedeteinek okai azért szép lassan világossá válnak a néző számára.

Venjamin az apaképre, az atyai tiszteletre mindig is építő orosz hatalmi rendben nőtt fel, ám az ő életéből mindig is hiányzott az apai szigor, illetve példakép. Habár édesanyja, az egyedülálló anya látszólag minden tőle telhetőt megtesz fiáért, szeretete idővel teherré válik a kamasz számára. Venjamin édesanyjának (Julija Aug) problémás személyisége már az első jelenettől egyértelművé válik. Amint hazaérkezik, minden ajtót kitár, ami kamaszodó, elzárkózni vágyó fiában dühödt ellenállást vált ki. A három állásban dolgozó, agyonhajszolt nő első dolga, hogy a lakás összes tévékészülékét bekapcsolja és felhangosítja. Elkeseredett küzdelme a szegénység ellen, mely minden erejét felemészti, magányba és tompaságba száműzi. A nevelésébe fektetendő energia hiányában fiának nem hogy nem tud utat mutatni, de szinte mindent a kamaszra hagy. Ezzel olyan problémáknak ad teret, amelyeket később már képtelen megoldani, tehetetlen szemlélőjévé válik az eseményeknek. Végül a fiú a vallásban találja meg az útmutatást, ráébred, hogy a fanatizmus erőt és hatalmat ad neki.

Venjamin először osztálytársai mezítelenségének bűnös voltára mutat rá egy jól megválasztott bibliai idézettel. Egy olyan ártatlan örömforrásból, mint az úszás, a Biblia rossz értelmezésével a bűnök forrása lesz, pokolra taszító paráznaság. Venjamin rettegéstől, kamaszkori frusztrációktól hajtott vallási indoklású hadjárata a fürdődressz kötelezővé tételével veszi kezdetét. Saját ideáit később mindenkire kiterjeszti. A tudatlan, megvezethető tömeg pedig szinte kivétel nélkül vagy legyintve enged neki, vagy vakon követi őt. Venjamin vezetésével a diákok nemcsak a szexuális felvilágosítást, de az evolúció oktatását is szabotálják. A fiú vallási hadjárata minden, saját nézeteivel ütköző törekvést ellehetetlenít, és a „rossz” kiiktatására irányuló törekvései egyre mélyebbre húzzák fanatizmusának mocsarába.

A felnőttkor küszöbén álló bizonytalan, irányításra vágyó diákoknak ellenőrzésre és útmutatásra lenne szükségük. Ehelyett egy olyan tanári kar áll előttük, amelynek tagjai sem erkölcsi, sem eszmei értékekkel nem szolgálhatnak számukra. Az alkoholista igazgatónő (Szvetlana Bragarnyik) vezetése alatt pedig leginkább a fiatal, energikus, reménnyel telt tanárok bűnhődnek, mint az elkötelezett pedagógus, Elena.

A tudomány mint alternatíva

A film racionális világát Venjamin ellenpontja, Jelena Lvovna, a biológia-tanárnő (Viktorija Iszakova) képviseli. Kezdetben az abszolút jó ideájaként tűnik fel, aki minden diákra odafigyel, mindenki sorsát a szívén viseli. A film előrehaladtával és környezete észszerűtlen kegyetlenségével szembesülve azonban kedvességét fokozatosan elveszíti. Venjamin eszméjének, Istennek a megbuktatását személyes ügyévé teszi, melybe végül szinte beleőrül, és míg Venjamin keresztet szögez a falhoz, ő a padlóhoz szögezi magát, állást foglalva a racionalitás, földi valóság és egyéni, vallástól független küldetéstudat mellett. Bizonyítási kényszere akár környezetére, akár önmagára irányul, az, hogy a sajátján kívül nem fogad el más álláspontot, a tudomány melletti fanatizmusa Venjaminhoz hasonlóvá teszi.

A Mártírok nemcsak korkép, és nemcsak a fanatizmus veszélyeiről vall, hanem mindazokról a léthelyzetekről, arról a kiábrándultságról, melyben szinte bármilyen eszme követőkre találhat.

Fotók: magyarhangya.hu