Fények művésze

Március 14-én nyílt meg Maia Flore Imagine France című kiállítása, mely misztikus, költői tájakra és helyszínekre kalauzolja látogatóit, utat mutatva egy új, énkereső világlátás felé.

Nem csak Franciaország leggyönyörűbb tájait és kulturális helyszíneit járja végig az, aki Maia Flore nyomába ered. A képek nem szokványos módon ábrázolnak: a fiatal művésznő nemcsak láttat, de arra is ingerel, hogy merjünk a dolgok mélyére nézni, nyúljunk a felszín alá!

Az egész világot beutazó, vibráló és magával ragadó kiállítást a Budapest FotóFesztivál, a Budapesti Francia Intézet és a Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Galéria szervezte.

Mióta foglalkoztat a fényképészet, és mi vezetett rá erre az útra?

Az első képsorozatot 2010-ben készítettem. Mindig is tudtam, hogy akarok majd képekkel dolgozni, szerettem volna valahogy beszédbe elegyedni ezzel a médiummal. Arra viszont legkevésbé sem számítottam, hogy végül én magam készítek majd képeket. Olyan iskolába jártam, ahol festészetet, illusztrációt, grafikát, szobrászatot tanulhattam, és egy alkalommal lehetőségem nyílt rá, hogy tisztán fotográfiai iskolára váltsak. Nem én terveztem így, egyszerűen egy esős napon beért egy titokzatos terv.

Mi volt az első dolog, amiért egy pillanatot meg akartál örökíteni? Mi inspirálta kezdetben a fényképeidet?

A képekben megtalálom a lehetőséget – amiért inkább a grafikai művészetnek vagy illusztrációnak lehet nevezni azt, amivel foglalkozom –, hogy a mindennapi dolgok kivételessé válhassanak. Egy olyan hellyé, ahova úgy és addig tartozol, ameddig csak szeretnéd. Az inspiráció az volt, amikor a világ megmutatta ezt az arcát nekem.

Mióta kötöd össze az utazást a művészettel?

2010-ben történt, ugyanakkor, amikor képeket kezdtem készíteni. Skandináviába utaztam, ahol a rendkívüli fények nagyon nagy hatást tettek rám.

Mesélnél egy kicsit az itt bemutatott kiállításról, az Imagine France-ről? Mikor kezdted el, és melyik hely lett a kedvenced?

2013-ban kezdtem neki a projektnek, Franciaország déli részén. Rengeteg helyet bejártam, gyakorlatilag egész Franciaországot bebarangoltam: Párizs, Versailles, Bordeaux, Besançon, Poitiers, Le Havre, Beauregard, Avignon, Marseille… A kedvenc helyem talán Pic du Midi volt. Négy napig maradtam ott, 3300 méter magasan. Hihetetlen élmény volt ilyen sokáig ilyen magasan élni!

Hogy került a kiállítás Magyarországra? Jártál itt korábban?

Sajnos még sosem voltam Magyarországon, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a megnyitóra! A Francia Intézet megbízásából készült el ez a projekt, és ők szervezték a budapesti kiállítást is.

Mi adja a képek alapvető szürreális hangulatát?

Ezt a projektet egy olyan megbízó intézte, aki arra kért, hogy látogassam sorra Franciaország műemlékeit. Ebből sok régi kastély vagy 13. századi katedrális volt, de például egy kortárs kiállítást bemutató, frissen nyílt múzeum is szerepelt az útitervben. Fényképészként bárhova bejuthattam anélkül, hogy látogatókat zavarjak meg. Így tudtam elhagyatottá tenni őket, ha kellett.

Mit keresnek az emberek ezekben a hatalmas terekben, és hogyan értelmezik újra őket jelenlétükkel? Miért tűnnek szokatlannak, és mégis annyira élőnek ezekben a fennkölt tájakban, termekben?

A képeken a dolgokat kivételes helyzetben látjuk. Sajnos könnyebb alávetni magunkat annak az elvárásnak, amit a környező világ, a megszokás diktál, hogy mit tegyél és mit ne, hogyan viselkedj, és mit, hogyan nézz meg azokon a helyeken, ahova ellátogatsz. De álljunk meg! Akárhol vagyunk is, akármilyen táj kerül elénk: pazarlás mindent ugyanazon a szemüvegen keresztül szemlélni! Minden képnek minden alkalommal új, megismételhetetlen értelmet ad az, aki abban a pillanatban szemléli. Hiszen kizárólag attól lesznek érdekesek, amilyen pillanatnyi érzelem, gondolat rájuk kapcsolódik. Minden ember egyedülálló jelentést ad egy látványnak, ha képes elengedni az elvárásokat, és meghallgatja a képek kiváltotta érzéseket, dallamokat. Van, akit egy forma, van, akit a fény, valakit pedig egy illat ragad magával. Mindenkinek magának kell megteremtenie a saját világát.

Milyen jelentést hordoznak ezek a kivételes kompozíciók és a nyugodt háttérbe toldott, szenvedélyes színfoltok? Mennyire tervezett vagy spontán a képek elrendezése?

Többnyire előre megrajzolom a jeleneteket, amelyeket később felállítok, de ezeknek a képeknek egy része spontán módon készült. Minden meglátogatott helyen vezetőt kértem, hogy először megismerjem a helyek történelmét. Sok jelenetet aztán erre építettem. Ezért nincs arca annak az alaknak, aki tájról tájra utazik. Azt szerettem volna, ha a néző bele tud lépni abba tájba, részben valóban megtéve ezeket az utakat, akár valódi kalandra indítva őket. Ezzel szélesre tárom a képzelet kapuját, melyen besétálva mindenki megtalálhatja rejtett kalandvágyát.

Mi a kiállítás következő úti célja?

A kiállítás a Francia Intézet programjának része. Már rengeteg helyre ellátogatott: Brazília, Amerika, Dánia, Argentína, Japán, India… és továbbra sem áll meg! Budapest után Abu-Dzabi és Buenos Aires következik.

Milyen terveid vannak a közeljövőben?

Hamarosan lesz kiállításom San Franciscóban, majd egy másik Párizsban is, új munkákkal, az év végén.

Tervezed, hogy a közeljövőben Magyarországra látogatsz?

Persze, nagyon szeretnék! Különösen izgat a magyar művészet, remélem lesz alkalmam közelről is megismerkedni vele!

A kiállítás április 14-ig tekinthető meg. A Deák17 Galéria a kiállításhoz kötődő, múzeumpedagógiai foglalkozással várja az érdeklődő gyerekeket, fiatalokat!

Fotók: Maia Flore