Paul Kalanithi idegsebésznél 36 éves korában négyes stádiumú tüdőrákot diagnosztizálnak. Egyik nap még haldoklókat kezelő orvos, a következő napon viszont már életéért küzdő beteg – és ezzel a jövő, amit feleségével megálmodtak, szertefoszlik. A karrierépítés és a napi 18 órás kórházi műszakok miatt széthullófélben lévő házassága azonban a halál közeledtével mégis új tartalommal telik meg. Feleségével újra rátalálnak a szeretetre, ami korábban összehozta őket, és ami révén képesek átvészelni a betegséggel járó traumát és nehézségeket. És ugyanennek a szeretetnek az elmélyítése teszi őket képessé arra, hogy elfogadják az elkerülhetetlent, sőt, ebben a képtelen helyzetben is az életet válasszák; gyermeket vállaljanak, aki végtelen örömmel tölti meg a szenvedő, fokozatosan leépülő férfi utolsó hónapjait. Mivel Paul az orvosi pálya előtt írónak készült, úgy dönt, hogy emlékiratokban örökíti meg életének történetét, a betegséggel való huszonkét hónapig tartó küzdelmét, és azt, amit a haláltól kapott, mielőtt átadta volna magát neki. Mindez nem fikció, hanem valós történet; a dolog természetéből adódik, hogy Paul nem tudta befejezni a könyvet, ezért az utolsó lapokat felesége írta meg, miután ő 2015 márciusában meghalt.
Paul Kalanithi emlékiratai alapján világossá válik számunkra, hogy csak rajtunk áll, hogy félelmetes zsarnoknak, vagy szeretetteljes gyógyítónak és tanárnak látjuk-e a halált. Könyve leginkább attól válik értékessé, hogy szelíden elvezeti az olvasót a halál színe elé, és arra hívja, hogy ezután már e találkozás fényében élje az életét. Ma még haragszunk a halálra, mert korlátozza a szabadságunkat. Igen, a halál korlát. Elkerülhetetlen. Hogyan tudjuk ezt a korlátot mégis úgy elfogadni, hogy ne érezzük kényszernek, méltatlannak, és ne akarjunk lázadni ellene? Főleg ha váratlanul tör ránk, és tudjuk, hogy bármit teszünk is, záros határidőn belül véget vet számunkra... mindennek, amit ismerünk.
Az Elillanó lélekzetet olvasva talán már ez a halál sem tűnik annyira félelmetesnek. „Memento mori!” – mondja az ősi bölcsesség. Emlékezz a halálra! Emlékezzünk a halálra, hogy az beragyogja életünket hálával és e fényben felismerjük, mi igazán fontos.
(Casparus Kiadó)