Fotósok Magyarországa

André Kertész, eredeti nevén Kertész Andor nem hazájában, hanem Párizsban lett világhírű; a francia fővárosban nyíló első kiállításán József Attila is előadott 1927-ben. Talán a túlságosan realista rajzai vezették el a fotózáshoz az egyébként színvak művészt, aki önkéntesként vett részt az I. világháborúban. Fényképezőgépét mindenhova magával vitte a harcokba, és bár a bal keze súlyosan megsebesült a fronton, a kétéves lábadozás során volt ideje, hogy kidolgozza a harctéren készült fotóit.

Itthon a falusi, a vidéken, természet közelében élő embereket fotózta, amikor pedig 31 évesen, 1925-ben Párizsba költözött, és megismerkedett Bölöni Györggyel, végigjárták és fotózták Ady Endre tartózkodási helyeit. A nácizmus fenyegetésétől tartva azonban továbbutazott Amerikába. A híres Condé Nast kiadó fantáziát látott benne, és hosszú évtizedekig a Home and Garden oldalain jelentette meg műveit. A megrendelésekre készített fotók tömkelegében elveszítette a saját tehetségébe vetett hitét, amiből csak a Modern Művészetek Múzeumában rendezett kiállítása ránthatta ki. Végül sikerült az, amire vágyott: a művészvilág, főként a dokumentarizmus megújítására törekvő irányzat képviselői befogadták, akik nagyra értékelték a 20-as, 30-as években készült párizsi képeit.

Robert Capa

Robert Capa a frontvonal világhírű fotósa Magyarországon született, Friedman Endre néven, a tengerentúlon azonban már Robert Capaként futott be. Kiállítások sora emlékezik meg itthon életművéről, legutóbb, a Nemzeti Múzeumban mint játékost mutatták be. Mára fotóművészettel foglalkozó intézményt neveztek el róla, és a világ számos pontján megtalálható műveiből is itthon nyílik majd először állandó kiállítása. A sajtófotózás területén létrehozott nagydíjat is róla nevezték el, amelyet azok kaphatnak, akik szakmailag megalapozott múlttal rendelkeznek, és kiemelkedő tehetségről tesznek tanúbizonyságot.

De hogy miért is ez a kultusz? Robert Capa nemcsak kiváló fotós volt, de remek író is. Egyes fotóihoz idővel már ő írta a magyarázatokat, leírásokat, méghozzá kiváló humorral, iróniával, helyenként pedig némi pimaszsággal. 1941 és 1945 között a Life magazin fotóriportereként tevékenykedett az európai hadszíntereken, és jól ismert a történet, miszerint a partraszálláskor készült képeiből több egy ügyetlen laboráns miatt megsemmisült. Befutott fotósként ott volt Izrael megalakulásánál, az indokínai háborúban. Olyan hírességeket fotózott, mint Gary Cooper, Ingrid Bergman, Alfred Hitchcock, John Steinbeck vagy Pablo Picasso. Megalapította az azóta is működő Magnum fotóügynökséget, 1954 májusában azonban Vietnamban taposóaknára lépve életét vesztette.

Keleti Éva

Ruttkai, Latinovits, Bessenyei, Pécsi Ildikó, Galambos Erzsi – színművészek, akikkel a nagyszerű fotós, Keleti Éva kiváló barátságot ápolt. A Kertészhez és Capához hasonlóan zsidó családba született fotós nemcsak a hazai színházi élet egyik legnagyszerűbb fotósa, hanem a hazai fotóművészet is sokat köszönhet neki. Miatta rendezték meg először itthon a Word Press Photo kiállítását, és miatta érkezett az Európában már ismert Capa-kiállítás a rendszerváltás előtt Budapestre. Neki sikerült az is, hogy Robert Capa 1948-ban, Magyarországon fényképezett anyagát itthon is megismerjék.

Puklus Péter

Puklus Péter az egyik legnemzetközibb fiatal fotóművészünk. Németországban a tavalyi évben három kiállítása volt látható egyszerre, hivatalos volt a legjobbak közé a Paris Photora, legújabb fotókönyvét pedig New Yorkban mutatták be. A MOME-ra 2000-ben felvételt nyert fotós művészete az aprócska rajzoktól az animációkig, a filmektől a szoborinstallációig sok mindent felölel. Számos kiállításon van túl, kettőt például Amszterdamban rendeztek meg: a Fotografiemuseum Amsterdamban (FOAM) 2013-ban tartott önálló kiállítást, illetve meghívást kapott a szintén amszterdami Unseen fotófesztiválra és vásárra, ahová a kevésbé ismert művészeket és az őket képviselő galériákat hívják meg. Ez jelentette számára az első éles kereskedelmi szituációt, ahol a teljes anyagot kétszer is eladták. Bekerült FOAM azonos nevű magazinjának évente kiadott, Talent című őszi számába, mely évente a világ tíz-tizenöt legérdekesebb 35 év alatti fotográfusát mutatja be.

A Capa Központban bemutatott, Egy harcos epikus szerelmi története című anyagának kiindulópontja egy fiktív kelet-közép-európai család 20. századi története. „A cím arra a közös tudatra épít, amely szerint történelmünk hősei olyan emberek voltak, akiknek hőssé válása szükségszerűen együtt járt a halálukkal. Dugovics Titusz, Dózsa György vagy Szenes Hanna… Olyan emberek történetei, akik hőssé válásába szükségszerűen bele volt kódolva a bukás is. Az én történetem azonban arról szól, hogy akkor is hőssé tudsz válni, ha nem adod fel önmagadat, a családodat vagy a jövődet” – mondta el a Kultúra.hu-nak adott korábbi interjújában.

Fotó 1: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu

Fotó 2: MTI/Marjai János