Ép testben ép lélek?

Míg a legkeresettebb modellek továbbra is negyven kiló alatt vannak, az egészséges élet és a sportos testalkat egyre divatosabb. A legtöbb nő életében azonban előfordul, hogy látszólag eredménytelenül küzd pluszkilóival. Dr. Gajdács Ágnest, belgyógyászt, obezitológus szakorvost kérdeztünk a lehetséges okokról és helyes kezelésükről.

Mi az egészséges átlag? A mai divatos testalkat mennyiben fedi le az egészséges testsúlyra vonatkozó indexet?

„Nekem mennyi az ideális testsúlyom?” – ezt a kérdést teszik fel leggyakrabban a fogyókúrázók, ami nem véletlen, hiszen a divat- és fogyókúraipar által megteremtett, a média közvetítésével rengeteg emberre ható aktuális alaktrend sokak számára jelent elérendő célt.

Az ideális testsúly a nem, testmagasság, esetleg az életkor és a csontozatra utaló csuklókörfogat ismeretében táplálkozástudományi képletek alapján meghatározott tartomány, amely egy átlagértéket és két határértéket tartalmaz, a két határérték közti tartomány teljes egészében az ideálistestsúly-zónához tartozik! Az aktuális testsúly és az ideális testsúly azonban csak felületes tájékoztató adat, ezért jelenleg a tápláltsági állapot kategóriákba rendezésére a testtömegindex (BMI) szolgál, melyet például az elhízásdiagnózis felállításához ki kell egészíteni a testzsírszázalék-méréssel, vagy a komplett testösszetétel-meghatározással. Ezek az értékek viszont még mindig nem adnak felvilágosítást a testalkatról, ehhez testkörfogatmérésekre is szükség van. Azt például a has- és csípőkörfogat hányadosa mutatja meg, hogy alma vagy körte típusú zsírraktározásra vagyunk hajlamosak.

Az alakdivat kb. 10 évenkénti változása az utóbbi 100-120 évben vált jellemzővé, és szinte lehetetlen kihívások elé állít minket, hiszen mindenkinek mások a genetikailag és hormonálisan meghatározott testalkati adottságai. Ebben az évtizedben a magas, nem túl izmosan sportos, dúskeblű testalkat a divatos, és már várhatjuk az újabb alaktrendet, amely szerint az alakunk kimehet a divatból, vagy trendivé válhat, akár testsúlyváltozás nélkül. Az uralkodó alaktrendtől való eltérés akár pszichés eltéréseket is okozhat, nem véletlen, hogy egyre több új testkép-, illetve táplálkozási zavart írnak le, és nő az ezekben szenvedők száma. Ezt a hatást erősíti fel az a kettősség, amely a karcsú alak divatja és médiában a – BMI alapján alultáplált kategóriába tartozó – modellek, ismert emberek általi megjelenítése (időnként photoshop-rásegítéssel), valamint az elhízás-világjárvány következtében az emberek növekvő testsúlya között feszül.

Az elhízás pszichoszomatikus betegség: a lelki okok életmódunkat, étkezési szokásainkat befolyásolják, vagy testük működésébe szólnak bele?

Az elhízás hosszan tartó, kiújulásra hajlamos betegség, amelyet a test zsírtartalmának kóros mértékű felszaporodása jellemez, ami a testi-lelki egészséget károsan befolyásolja, és számos betegség független kockázati tényezője. A túlsúly az elhízást megelőző kóros állapot, még nem betegség, melyet kisebb mértékű zsírfelesleg jellemez.

Alig van szó viszont arról, hogy az elhízás nemcsak testi tünet, hanem pszichoszomatikus betegség is egyben, ami bio-pszichoszociális tényezők szerepére utal. Hiszen a környezeti hatások (pl. a táplálkozási szokásainkat befolyásoló családi, munkahelyi hatások, a beszerezhető élelmiszerek minősége, a napi mozgásmennyiségünkre ható szocioökonómiai tényezők, a reklámok stb.), a pszichés állapotunk, érzelemvilágunk, a stressztűrő képességünk, vagy akár a tudatalattinkban megbúvó segítő vagy korlátozó hiedelmeink minden testi működésünkre hatással vannak, akár betegség kialakulásához is hozzájárulhatnak, illetve maguk a tünetek, betegségek is visszahatnak a lelkiállapotunkra. Ennek megfelelően mind az egészségi állapotunk, mind a betegségek, vagy az őket megelőző működészavarok a pszichoszomatikus egyensúly vagy kiegyensúlyozatlanság függvényei.

Milyen szervi, biológiai magyarázata van az elhízásnak, a fogyásnak a különböző életfázisokban? Milyen lélektani változásokkal járnak ezek?

Vannak olyan életszakaszok, nevezhetjük akár a változás korának őket, amikor jelentős hormonális ingadozások zajlanak a szervezetben. Az egyik ilyen szakasz a kamaszkor, kb. 10 éves kortól a fiatal felnőttkorig terjedő időszak, az első nagy hormonális „robbanás” időszaka, amikor a testi változások a fiatalok többségét pszichésen felkészületlenül éri. Nem véletlen, hogy a nagy testképzavarok (anorexia nervosa, bulimia nervosa) kialakulása ebben az életszakaszban a leggyakoribb, akár a testsúllyal kapcsolatos ártatlan megjegyzés is elindíthatja a folyamatot.

A másik ilyen szakasz a gyermekáldáshoz kapcsolódik, a harmadik pedig 40 felett a klimaktérium előtti-alatti időszak, amikor a hormonális változások mellett az öregedés tényét is fel kell dolgozni, amit megnehezít, hogy a fiatalságkultusz miatt nem trendi az öregedés, ezért sokan szinte kétségbeesetten próbálják visszafordítani az idő kerekét. A változások korában érzékenyebbek vagyunk a környezetünk (barátok, családtagok, iskola- vagy munkatársak, akár idegenek) visszajelzéseire külsőnkkel kapcsolatban, így az alakunkat, testsúlyunkat érintő megjegyzésekre is. Ráadásul a negatív visszajelzések meglehetősen gyakoriak, minden korosztályt érinti a body (vagy fat) shaming, a kicsúfolás az alak, testsúly miatt.

Milyen tipikus evési zavarok vezethetők vissza lelki okokra?

Az elmúlt években sok újfajta táplálkozási és testképzavart írtak le.

– Fatorexia: A fatorexiásoknak valójában kisebb-nagyobb súlyfeleslegük van, testméreteiket ideálisnak tartják, vagy több kilóval kevesebbnek gondolják magukat a ténylegesnél, sőt mások (pl. a saját gyerekeik) testsúlyát is alábecsülik, így a súlyfelesleggel összefüggő betegségek kockázatával vagy meglétével sem törődnek.

– Inverz anorexia, izomdiszmorfia vagy Adonisz-szindróma: Az érintett akkor is vékonynak, satnya izomzatúnak látja magát, ha már extrémen ki van gyúrva, ezért akár egészségkárosító anyagokat is használ az izomtömegének látványos növelésére.

– Diszmorfofóbia (testdiszmorfiás zavar): Az érintett egyes testrészeit torznak látja a tükörben, egy adott testrészével van gondja.

Az új táplálkozási zavarok között említhető:

– Túlevéses zavar (falásroham, Binge Eating): el kell különíteni attól a gyakori rossz szokástól, hogy valaki túl nagy mennyiségű ételt fogyaszt. A túlevéses zavar nagyon gyakori, akár a túlsúlyosok 30%-a lehet érintett. Jellemzője meghatározott idő (pl. 1 óra) alatt akár éhségérzet nélkül olyan mennyiségű étel elfogyasztása akár a kellemetlen telítettségérzésig, ami meghaladja azt, amit az emberek többsége hasonló idő alatt és körülmények között elfogyasztana, mert a falásroham alatt kontrollvesztés áll fenn. A falásroham után gyakori a bűntudat, de nincs ún. kompenzáló viselkedés, pl. önhánytatás, hashajtás.

– Éjszakai evés szindróma: A biológiai ritmus teljesen felborul, a reggeli, nap közbeni koplalást éjszakai habzsolás követi, gyakori az éjszakai álmatlanság – nappali fáradtság együttese.

– Orthorexia nervosa: Egészségesétel-függőség. Kiterjedt hiedelemrendszeren alapuló szabályok betartása az étkezésre vonatkozóan. A hangsúly az étel/ital  minőségén van pl. bio.

Milyen lépéseket kell tenni a lelki okok kigyomlálására, az egészséges élet érdekében?

Elengedhetetlen, hogy a fogyókúra során a test és lélek kezelése komplex, holisztikus módon, személyre szabottan történjen, ezt az alapelvet képviseli a selfness fogyókúra. Fontos feladat az érintettek oktatása, meg kell tanulniuk például, hogy a szervezet hogyan működik a fogyás, illetve a hízás közben, vagy hogyan kell elkülöníteni a valódi és pszichés éhséget. Nagyon gyakori, hogy pszichés hatások is hozzájárulnak a súlyfelesleg kialakulásához, például a nem megfelelő stresszválasz miatt krónikus stresszhatás kialakulása, bizonyos kedvezőtlen magatartásformák, szokások megjelenése (pl. kevés folyadékfogyasztás a munkahelyen, iskolában a mellékhelyiség látogatásának elkerülése érdekében, az alvásritmus felborulása miatt tartós fáradtság stb.).

Megbújhatnak a háttérben a tudatalattiban rejlő olyan saját, vagy másoktól, például orvostól, családtagoktól átvett korlátozó hiedelmek is, amelyek hozzájárulnak a súlytöbblet kialakulásához, vagy bojkottálják a fogyást (pl. hogy 40 felett már lehetetlen fogyni, vagy hogy akinek gyereke születik, már soha nem lesz annyira karcsú, mint a szülés előtt).

Ezeket fel kell tárni a siker érdekében.