El Greca

Görög származású, magyar üzletasszony. Férje, Ernst Rene Wastl osztrák műkereskedő: együtt alapították a belváros egyik ékszerdobozát, az Ernst Galériát, amely nincsen rokonságban az Ernst Múzeum egykori névadójával Ernst Lajossal. A házaspár művészetközvetítői munkásságát az osztrák államfő Aranyfokozatú Érdemrenddel ismerte el.

– Saját pályáján, a galériában találkozunk. Jelezte, hogy késni fog, kora reggel óta dol­gozik. Aztán berobban: eltűnik a szürkeség, itt a mediterrán forgószél, két perc alatt elintéz még három dolgot. Gyönyörű és kedves, átmegyünk a szomszédos Cent­rál Kávéházba, melyet ő és a férje ren­dezett át néhány éve. Mindenkit ismer, mindenki ismeri, már festményekről beszélgetünk, és mire leülünk a kávénk mellé, már úgy érzem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nem is interjú készül: csak beszélgetünk egy jót. Például arról, hogy mindig elegáns, mégis laza, akár egy diáklány!

– Hogy mit mutat meg magából az ember, akár az öltözködésével, az leginkább döntés és önbizalom kérdése. Emlékszem, 20 évvel ezelőtt, amikor Ernsttel megismerkedtünk…

– ...egy repülőgépen, de erről majd később…

– …igen, akkor már egy utazási irodát vezettem, aztán Ernsttel megnyitottuk az első galériánkat, és én főleg kiskosztümben jártam, meg akartam mutatni a világnak és talán magamnak, hogy business woman vagyok. Aztán megszülettek a gyerekek, egyre sikeresebbé és magabiztosabbá váltam az üzleti életben, és egyszer csak, a harmincas éveimben már azt vettem észre, hogy farmerben járok, talán egy kiskosztümöm sem maradt meg… Persze a kinézetünkhöz kell szerencse és genetika is: én nem sokat változtam 18 éves korom óta. Nem változtattam a hajam hosszán, sem a színén, sosem tagadtam le a koromat, inkább büszke voltam rá, így aztán most azt élem meg, hogy nem a koromnál, hanem a velem egykorúaknál nézek ki fiatalabbnak… A kinézet összefügg azzal is, hogy boldog vagy-e, elégedett vagy-e, és pozitívan éled-e a mindennapjaidat. Ez nyilván a görög génekből adódik, bár én itt, Magyarországon nőttem fel. Nekünk, nekem sosincs olyan, hogy vesztes csata, könnyen tovább tudok lépni negatív dolgokon is – vagy legfeljebb belátom, hogy más irányt kell venni.

– Vagyis nem megfelelni, hanem dönteni kell?

– Úgysem lehet mindenkinek a kedvére tenni, nem lehetek mindenki Elenije. A műkereskedés emberi és bizalmi kapcsolat is, nem csupán üzlet. Kötelék, lelki azonosság. Barátság. Nem minden barátom a kliensem, de szinte minden ügyfelem a barátom. Van egy fiú ikertestvérem. Amikor a negyvenedik születésnapunk közeledett, hallottam, hogy a felesége szervez egy meglepetéspartit, így aztán én nem is kezdtem semmiféle előkészületbe, nem akartam rászervezni, elvenni tőle ezt a pillanatot. Gondoltam, én majd a 41. születésnapunkra szervezek egy partit, ahol az én elgondolásaim szerint lesz minden. Így mentem el a testvérem bulijára. De persze a férjem, Ernst odaszervezte az én meglepetéseimet is: ott volt az én 10 évvel idősebb férjem, a mi, olykor tíz-húsz évvel idősebb barátaink, és ott volt a testvérem 12 évvel fiatalabb felesége és az ő fiatal barátaik. Körbenézve szürreális vízióként éltem meg, hogy mi, az ikrek más-más univerzumban mozgunk, a huszonvalahány évestől a hetvenes korosztályig. És ez így van jól. Barátság? Számomra nem az a barát, akit mindennap látok – nem is lenne rá időm, ahogy gondolom, másoknak sincs rám –, elég annyi, hogy tudom, ha telefonálok, hetek, hónapok múlva is ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

– Nőként könnyebb vagy nehezebb boldogulni ebben a világban, ebben a szakmában?

– Ezzel sosem foglalkoztam. Az én alapállásom az, hogy itt vagyok, ez vagyok én, Eleni. És megteszem, amit szeretnék, amiről azt gon­dolom, jó. Hogy ez megint a görög, a mediterrán gyökerek miatt volna így? Nem tudom. Lehet. Viszont döbbenten látom magam körül, hogy a nők 32−34 év körül hajlamosak föladni a vágyaikat, az ambícióikat. Valami eltűnik belőlük… Egy barátnőm azt mondta, Eleni drága, nem mindegy, hogy egy Mercedes vagy egy Trabant hátsó ülésén sírsz! Ez igaz. De az energia és az életszeretet nem az autó típusától függ. Akarj valamit, csodálkozz rá az újra, rázd meg magad! Ha föladod, vagy csak vársz, de nem teszel érte – na, abba beleöregszel. Én minden napomat úgy kezdem, hogy elolvasok legalább öt hírportált, hogy tudjam, mi történik a világban és a gazdaságban, itt­hon és külföldön, hiszen a legtöbb ügyfelem külföldi vagy külföldön él. Egy-egy nemzetközi elegáns vacsorán nekem is tudnom kell, hogy áll a tőzsde, vagy éppen Warren Buffett milliárdos mit vásárolt fel a nagyvilágban. Ha informált vagyok, ha jelen vagyok, akkor hiteles is vagyok. És igen, elolvasom a pletykákat, még a nevetséges és rettenetes bulvárt is, mert fontos innen is látni az összefüggéseket.

Fotó: Nánási Pál

A teljes cikk a La femme 2016. téli számában olvasható.