Filmfennforgás

Oscar-díját a családjának, tanárainak köszönte meg Deák Kristóf, akik felnevelték, tanították. 2017. február 27-e hajnalán ott állt Los Angelesben, a Dolby Theater és egyben a filmes világ nagyszínpadán a 34 éves magyar fiatalember, aki a Mindenki (Sing) című élőszereplős rövidfilmjéért átvehette a filmes szakma legjelentősebbnek tekintett elismerését.

Deák vászna

Már kisgyermekként kivette apja kezéből a család szuper 8-as kameráját, az általános iskolában videószakkörbe járt, elvarázsolta a filmezés világa. 2006-ban a Színház és Filmművészeti Egyetem gyártásszervező szakán végzett, megtanult vágni is, majd Londonban a University of Westminster film- és tévérendező mester szakán szerzett diplomát 2011-ben. Amikor Steven Spielberg Budapesten forgatta a München (2005) című filmjét, a vágóasszisztens segítőjeként Deák Kristóf ott lehetett a filmkészítő csapatban.

Mindenki című rövidfilmjét többek között a Médiatanács Huszárik Zoltán-pályázat gyártási támogatásával valósíthatta meg, vagyis a tehetség kibontakozásához egyszerre volt szükség megfelelő családi háttérre, majd jó iskolákra jó tanárokkal, s kellő támogatásra, a tervei megvalósításához. E legújabb magyar Oscar-díj kapcsán Szabó István filmrendező is azt hangsúlyozta, hogy sok ma a tehetséges fiatal filmes Magyarországon, akik, ha megkapják a kellő anyagi támogatást, megvalósuló érdekes produkcióikkal felhívhatják magukra a figyelmet, és sokra vihetik. Ugyanakkor nem hisz abban, mondta, hogy a Saul fia diadala óta a magyar alkotások a világban automatikusan bérletet válthatnak a sikerre. Minden egyes műnek továbbra is magának kell kivívnia a kellő figyelmet és az elismerést. „A mi generációnk megtanult filmet készíteni, fáradságos munkával, ahogy az ember egy nyelvet megtanul, a mostaniaknak azonban ez az anyanyelvük, ők már gyerekkorukban ebben a világban szocializálódtak, a képek nyelvén tudnak beszélni” – emelte ki az Oscar-díjas rendező, utalva arra, hogy ma már a fiatalok mobiltelefonnal a kezükben nőnek fel, így szinte bárki tud filmet készíteni. A mostani filmes generáció tehát a filmet mint kifejezési eszközt már tökéletesen és egyéni módon tudja használni. A kérdés inkább az, mit tudnak ezzel az eszközzel kifejezni. Ha ezzel a ma már természetesnek számító formanyelvvel olyasmit mesélnek el, ami érdekli a világot, akkor oda fognak figyelni a művekre és létrehozóikra, így a magyarokra is.

Saultól a Vulkánszigetig

A néhány éve újraindult, és anyagilag tiszta mederbe terelt magyar filmgyártás sok olyan tehetséget hozott felszínre, akikre valóban felfigyelt a nemzetközi filmes társadalom, s díjakkal is elismerte őket. Mindez aztán ahhoz is hozzájárult, hogy egyre több néző is kíváncsi legyen alkotásaikra. Filmkészítői szemmel fiatalnak tekinthetjük Nemes Jeles Lászlót is, aki 2015-ben, 38 éves korában robbant be mágikus erejű, új formanyelvvel készített első nagyjátékfilmjével, és az elmúlt két évben szinte minden jelentős filmes díjat elnyert, amit csak lehetett. Ha hozzávesszük, hogy sok-sok év előkészítő munkára volt szüksége terve megvalósításhoz, több évtized múlva, pályájára visszatekintve ifjúi műként tekinthetünk majd a Saul fiára.

A teljes cikk a La femme 2017. nyári számában olvasható.