Könyvben utazik, kétezer kötettel

Lehetnek okostelefonok a kézben, internet megnyitva a laptopon, a könyvek akkor is örök túlélők maradnak. Ebben hisz Oláh Andrea rádiós műsorvezető-szerkesztő, ezért ajánl hétről hétre új olvasmányélményeket. A Trend Fm rádiócsatorna Könyvben utazom című műsorában a kultúra és az utazás párosát hozza látótávolságba.

– Több mint kétezer könyvet olvastál, és a következőt ugyanolyan érdeklődéssel veszed kézbe. Néhány nap múlva már a rádióinterjút halljuk, ahol a szerzővel beszélgetsz. Mindezt olyan értő-érző figyelemmel teszed, hogy el is felejtünk csodálkozni, hogyan férhet bele ennyi betű az életedbe.

– Nekem pedig az lenne furcsa, ha másként kellene élnem! A könyvek úgy tartoznak hozzám, mint a lélegzetvétel, az evés-alvás. Álmodozó kislány voltam, és mindig úgy képzeltem, hogy újságíró leszek. Határtalan boldogsággal töltött el, amikor az általános iskolában az akkori Pajtás újságban készítettek velem egy interjút. Néhány évvel később pedig már a saját cikkeimet írtam, kezdetben a helyi, aztán a megyei lapnak. Ahhoz, hogy a vágyaim ne maradjanak meg az álmok szintjén, el kellett hagyjam Balmazújvárost, ahol születtem. Debrecenben korrektorként dolgoztam, amíg főiskolára jártam, majd egy váratlan kérdés talált rám: nem akarom-e rádiósként folytatni? Hat év a Magyar Rádió debreceni stúdiójában, aztán irány a főváros, újságírást és szociológiát tanultam, és a Kossuth Rádióban szocioriportokat és könyvekről szóló interjúkat készítettem sok éven keresztül. Később a Klubrádióban már önálló műsort hozhattam létre, azt gondoltam, miért ne lehetne mindennap könyvajánló a reggeli műsorsávban? Akkor találkoztam a tehetséges, okos, fiatal Gerendai Ágival, őt kértem, hogy álljon mellém, és így 13 éven át hetente minimum öt könyvet mutattunk be a hallgatóknak.

– Ha rövid ismertetőt hallanánk egy-egy regényről, talán nem ragadná meg a figyelmet. Te a szerzőkkel beszélgetsz, így a betűk mögül szinte kihúzod elénk az írót.

– Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb hallgatót sokkal inkább megragadják a személyes történetek, a könyvek mögött rejtőző ember. Az írás közvetítő csatorna, de arra mindenki kíváncsi, vajon ki az, aki ezen keresztül megszólít minket. Az én szerepem ilyenkor leginkább a reflektoréra hasonlít. Azokra a részekre világítok rá egy-egy kötetben, amelyek első pillantásra magához húznak, és nem eresztenek. Amikor a műsor után felhívnak, írnak nekem, hogy az ajánlóm kapcsán elolvasták a könyvet, akkor tudom biztosan: a helyemen vagyok. Éppen itt, éppen most, és eszembe sem jutna változtatni ezen.

– Amúgy sem vagy a változások embere.

– Az élet legtöbb területén szeretem az állandóságot. Biztonságot ad, de ez nem egyenlő az unalommal, sőt! Nekem a könyvek jelentik a változást. Kevesen mondhatják el, hogy napról napra egy új világba érkezhetnek. Hol egy bűntény közepébe, hol egy pszichológiai labirintusba, hol egy szerelem nyílása vagy elsiratása mellé.

– Legtöbben most azt kérdeznék, nem lesz-e futószalagszerű az olvasás, ha minden napodat kitölti. Van-e különleges módszered, titkod, amivel a figyelmedet fáradhatatlanul fókuszálod?

– A kulcsszó az állandó kíváncsiság. Érdekel az író, az ember, a gondolatai és a fantáziavilága. Mikor huszonévesen interjút készíthettem egy-egy színésszel, íróval, akiket gimnazistaként rajongva tiszteltem, az számomra igazi csoda volt. És ez nem szűnt meg máig sem.

– A szíved másik fele az utazásé. Két műsorodból ötvöztél egy harmadikat, így született a Könyvben utazom.

– Akárcsak egy ügynök, csak én nem csodakészülékeket értékesítek, hanem valóban könyvekben utazom. Két évvel ezelőtt új helyet, rádiót kerestem a könyvajánlóimnak, és a Trend Fm főszerkesztőjének tetszett az ötletem, a könyves interjúkon túl született egy teljes órás műsorom is, amelynek az első része könyvbemutató beszélgetés, majd a történethez kötődő helyszínt hozom közelebb a hallgatókhoz. Volt, aki azért olvasott el egy regényt, mert épp abba az országba készült nyaralni. Mennyivel többet kapott így, mintha egy egyszerű útikönyvet lapozgatna!

– Utazások, nyaralás után már itt az ősz. Milyen könyvet vegyünk a kezünkbe ehhez a hangulathoz?

– Hűvös őszi délutánokra az izgalmat kedvelő olvasóknak ajánlom – még a mozifilm megnézése előtt! – a Csábítás című regényt. Thomas Cullinan az amerikai polgárháború idejére, egy békés, kis elzárt leánynevelőbe viszi az olvasókat, ahol váratlanul megjelenik egy súlyosan sebesült fiatal katona. Az addig tisztelettudón, visszafogottan viselkedő öt lányt és három felnőtt nőt szinte kifordítja önmagából a jövevény. Vagy lehet, hogy csak felszínre kerülő súlyos titkaik zaklatják fel őket a végletekig? Mindenesetre a katona életére a gondoskodó, dédelgető kezek egyszer csak már komoly veszélyt jelentenek.

– Engem máris meggyőztél! De nemcsak a rádióban, hanem könyvbemutatókon is találkozhatunk veled, ahol kénytelen vagy egy órára előbújni a hangod mögül, a háttérből.

– Kicsit másként készülök ezekre az eseményekre, mint a rádiófelvételekre. Némiképp színház ez, kitettebb az ember, ráadásul itt még nagyobb a felelősségem, hogy jól érezze magát a szerző és a közönség is. Közben persze – ahogyan a rádiós interjúkban – itt is ügyelnem kell arra, hogy ne áruljuk el a regény apróbb-nagyobb titkait, mégis úgy térjenek haza az érdeklődők, hogy ez nekik szól, és a táskájukban ott lapuljon a frissen megvásárolt kötet.

– A te táskádban mindig találnánk legalább egyet.

– Olvasok éjjel, olvasok a fiamra várva az iskola előtt, főzés közben, otthon a fürdőkádban. Már futópadon is megpróbáltam, de ezt a módszert még tökéletesítenem kell! Az idő az egyetlen dimenzió, amelyből többet szeretnék magamnak.

– Hogy kikapcsolódhass kicsit?        

– Talán… leginkább akkor is egy könyvvel! Ha épp olyan kötet jelenik meg, amelyről nem készítek interjút, viszont kedvelem a szerzőt, akkor is elolvasom. Míg másoknak a vércukorszintjük esik le, ha kihagynak egy étkezést, nekem a betűszintem zuhanna vészesen, ha a megszokottnál kevesebbet olvasnék. Legutóbb a nyaralás alatt a Balatonban is könyvvel a kezemben láthattak.

– A fiaid ugyanilyen könyvimádók. Tudatosan terelgettétek őket erre, vagy észrevétlenül ebbe nőttek bele?

– Ez nálunk tényleg természetes volt, és egy gyerek azt veszi át, amit maga körül lát. A nagyfiam most kezdi az ötödik osztályt, és akárcsak én, ő is sokszor már napfelkelte előtt olvas a kislámpájánál. A kicsiről pedig azt mondták a bölcsis gondozónők, ha nyűgösebben érkezett, elég volt egy könyvet a kezébe nyomni, és megnyugodott. Szoktunk nevetni azon, hogy nálunk a veszélyt is a könyvek jelentik, volt már sírás, amikor egy-egy kemény borítójú könyv ráesett a lábára.

– Találsz olyan kis hézagot az életedben, amit még szeretnél megtölteni?

– Könyvekkel? Mindenképp! De viccen kívül, talán a biztonság az, amire vágyom, mint oly sokan mostanában. Elég sokan ismernek már, de nem kis feladat ebben a némileg feje tetejére állt világban stabilan tartani egy ilyen pici vállalkozást. Próbálkozom! Mindig kinyílhat egy-egy új ajtó, de azon lépek be legszívesebben, ahol könyvek is várnak.