Élet a komfortzónán túl

Bár gyakran halljuk, hogy a boldogság, az életre szóló élmények, a siker és a kalandok komfortzónánkon kívül esnek, legtöbbször mégis nehezünkre esik elszakadni a hétköznapi rutintól, eltávolodni szeretett megszokásainktól. A kockázatvállalás, az ismeretlen feltérképezése olykor kifejezetten ijesztő lehetőségnek tűnhet, főleg azért, mert a járatlan, kitaposatlan út egyúttal némi bizonytalanságot is mindig magában hordoz. Felmerül azonban a kérdés: igazán elkerülhetetlen, hogy félelmeinket legyőzve fejest ugorjunk az ismeretlenbe, és ha már megtesszük, milyen előnyökkel kecsegtet az előttünk heverő, beláthatatlan mélység?  

A komfortzóna tudománya

A komfortzóna tudományos gyökerei egy 1908-as klasszikus pszichológiai kísérletig nyúlnak vissza. Robert M. Yerkes és John D. Dodson vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy a viszonylagos kényelem egyenletes, standard teljesítményt eredményez. Ha azonban növelni vagy maximalizálni szeretnénk a teljesítményünket, ahhoz már az optimális szorongás állapota szükséges, vagyis egy olyan szituáció, amelyben a stressz-szintünk némileg magasabb, mint a megszokott. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy kilépjünk a jól megszokott komfortzónánkból, és így utat nyissunk a kudarc lehetőségének.  

Ám ahogyan mindenre, úgy erre a helyzetre is igaz a mondás, miszerint „jóból is megárt a sok”. A túl sok stressz ugyanis destruktívan hat teljesítményünkre, és megakadályoz abban, hogy az elvárásoknak megfelelően végezzük a feladatainkat.    

Az optimális szorongás koncepciója tehát nem újdonság. Azzal, hogy kihívások elé állítjuk magunkat, befogadó és nyitott módon viszonyulunk a változásokhoz, elősegíthetjük fejlődésünket. Ehhez azonban az is szükséges, hogy megtaláljuk a szorongás optimális szintjét, és időről időre visszatérjünk abba a bizonyos szorongásmentes, kényelmes állapotba, amelyet a komfortzónánknak nevezünk. Ez utóbbi határai egyébként rendkívül képlékenyek, vagyis minél több inger ér minket, annál jobban tágul, és annál közelebb érünk az általunk kitűzött célokhoz.

Az optimális szorongás előnyei

Firdaus Dhabhar pszichiáter professzor  Stanford Medicine-nek adott interjúja szerint a stressz kis mennyiségében elősegítheti fejlődésünket, és erőteljes motivációt nyújthat számunkra a mindennapokhoz. Ez, úgy tűnik, különösen igaz a munkára. Míg a monoton, egyhangú munkakör könnyen kiégéshez vezethet, addig az új kihívást jelentő feladatok megteremethetik a körülményeket az optimális teljesítményhez. Margie Warrell a Forbes-ban megjelent cikkében arra a következtetésre jutott, hogy versenyközpontú, felgyorsult világunkban azok részesülnek a legnagyobb jutalomban, akik hajlandók kockázatot vállalni, és nem félnek kilépni a komfortzónájukból.

Brené Brown, a Houston Egyetem professzora is hasonlóan vélekedik. Brown a komfortzónára egy olyan állapotként tekint, amelyben bizonytalanságunk és sebezhetőségünk minimalizálódik, magyarul úgy érezzük, hogy kontrollal rendelkezünk az események felett. A professzor a The New York Timesnak adott interjújában elmondta: az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk, ha elutasítjuk a bizonytalanságot, vagyis kerüljük a kockázatokat. Ha ugyanis tudatosan tréningezzük magunkat, és megtanulunk nyitott, befogadó módon viszonyulni a változásokhoz, akkor az élet vártalan eseményeivel, fordulataival szemben is felvértezzük magunkat. Így ha kudarc ér bennünket, magánéleti válságba kerülünk, új állás után kell néznünk, vagy más módon nehéz helyzetbe kényszerít minket a sors, képesek lehetünk arra, hogy megőrizzük hidegvérünket, és legyőzzük az elénk gördülő akadályokat. Ezen a téren a szülőknek is nagy a felelősségük, akik azzal tehetik a legjobbat gyermekeiknek, ha nem óvják meg folyton-folyvást őket minden bizonytalanságtól és kellemetlenségtől.

Mint kiderült, a komfortzóna elhagyása a kreativitásra is ösztönzően hat. A Scientific American-ben megjelent cikk szerint az olyan személyes tulajdonságok, mint a nyitott szemlélet és a kíváncsiság, szoros összefüggést mutatnak a kreatív gondolkodással és az újító ötletekkel. Egy tíz évvel ezelőtt indult vizsgálatban kutatók azt találták, hogy azok a diákok, akik tanulmányaik alatt legalább egy szemesztert külföldön töltöttek, ezután magasabb pontszámot értek el a kreativitási teszten, mint azok, akik nem vettek részt ilyen jellegű programokon. Ez is bizonyítja, hogy az új élmények, a környezetváltozás és az ezzel járó apró kellemetlenségek segíthetnek új megvilágításba helyezni az újonnan felmerülő problémákat, egyúttal pedig motivációt biztosíthatnak számunkra az új kihívások teljesítéséhez is.

Hogyan kezdjünk hozzá?

A szakértők egyetértenek abban, hogy kizárólag akkor érhetünk el sikert, ha kis lépésekben haladunk, és lépésről lépésre nézünk szembe félelmeinkkel. Gondoljunk csak a hegymászókra: ők sem az Everesttel kezdik a tanulást. Kisebb csúcsokat hódítanak meg, egészen addig, amíg hozzá nem szoknak a körülményekhez, és fel nem készülnek a következő nagyobb kihívásra.

Eleanor Roosevelt szerint a legfontosabb, hogy mindennap csináljunk valamit, amitől első látásra megijedünk, ami pillangókat csal a gyomrunkba. Lehet ez egy állásinterjú, vagy egy új hobbi, a lényeg, hogy mindennap tegyünk valamit a félelmeink legyőzésére.