Magyarország apostoli királynője

Végre van a Habsburgoknak egy férfijuk, és ez egy nő! – fogalmazott Nagy Frigyes porosz király, Mária Terézia egyik legfélelmetesebb ellenfele. Frigyes, akinek nemi identitását Voltaire bosszújának következtében kétségbe vonták kortársai, olyan korban élt, amikor a nők hatalmi pozícióba kerülhettek anélkül, hogy férfias attitűdöket kellene felvenniük, élet és halál urai lehettek, dönthettek akadémikusok kinevezéséről, művészek sikeréről, külpolitikai szövetségekről.

Saját jogon

Mária Terézia kortársa Nagy Katalin cárnő, aki kulturális és politikai értelemben is felemelte Oroszországot. Sőt Franciaországról és Spanyolországról se feledkezzünk meg: Párizsban XV. Lajos első számú szeretője, Pompadour márkinő szponzorálta a művészeket, tudósokat, Madridban pedig Farnese Erzsébet vette át ingatag férjétől a gyeplőt. Nagy Frigyes, a Habsburg-uralkodónő ádáz ellensége, valószínűleg maga is csak idővel szembesült a kortársak által „alsószoknyák szövetségének” elnevezett diplomáciai forradalom erejével, amelynek köszönhetően az orosz és az osztrák uralkodó, továbbá a híres kegyencnő befolyása hatására a francia udvar összefogott Poroszországgal szemben.

Mária Terézia azonban messze kitűnik kortársnői közül. Nemcsak gyerekei számát tekintve, hanem erkölcsös élete miatt is. Bár a korszakra jellemző erotikus pletykák őt sem kímélték: felfokozott szexuális étvággyal, perverz hajlamokkal ruházták fel, de ez minden bizonnyal nem volt igaz. A Hofburg úrnője nemcsak a katolicizmusban, hanem a monogámiában is hitt. Domináns kortársnői közül ő volt az egyetlen, aki nem egy férfi révén tett szert hatalomra.

VI. Károly német-római császárnak (III. Károly magyar király) és híresen szép feleségének, Erzsébet Krisztinának egyetlen fiúgyermeke kilenc hónaposan meghalt. Az uralkodó hiába bízott élete végéig abban, hogy szerelmes felesége a három lány után még szülni fog, ez a vágya nem teljesült. A trón 1740-ben legidősebb lányára szállt, akit egyáltalán nem készített fel az uralkodásra. Az ifjú Mária Terézia a tánc, a vadászat és a céllövés mellett a kor szokásainak megfelelően történelmet, matematikát, latint, olaszt, spanyolt és franciát tanult, szert tett az igen hasznosnak bizonyuló bécsi sármra, de a kormányzásra vonatkozóan semmiféle útmutatást nem kapott. Mivel az 1723-as Pragmatica Sanctióban törvénybe iktatták a nőági örökösödést és a Habsburg Birodalom feloszlathatatlanságát, majd mindezt az európai nagyhatalmakkal is elismertették, Ausztria meglepődve tapasztalta, hogy a frissen trónra lépett Nagy Frigyes hadüzenet nélkül hadjáratot indított ellene.