Mire jó a small talk?

Bárki, aki vett már részt koktélpartin, céges rendezvényen vagy esküvői fogadáson, tudja, hogy az angolok által „small talk”-nak, avagy könnyed csevegésnek nevezett jelenség korántsem olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik. Sőt! Megfelelő téma és felkészülés hiányában ezek a beszélgetések rendkívül kellemetlen élménnyé válhatnak. Pedig az időjárásról, lakásfelújításról, vagy éppen a legutóbbi utazásunkról folyatott, felszínesnek tűnő társalgások kiváló alkalmat teremtenek a kapcsolati hálónk bővítésére, karrierünk előrelendítésére, vagy akár a barátkozásra is.

A jó hír az, hogy miként a legtöbb dolog, úgy egy kis kitartással a small talk művészete is elsajátítható! Érdemes hát megfogadnunk a most következő kommunikációs szakértők jó tanácsait!

Egy kis felkészülés nem árt

A spontán beszélgetéseknek megvannak a maguk született tehetségei, másoknak viszont még az ismerkedés gondolatától is görcsbe rándul a gyomruk. Ha utóbbi kategóriába tartozunk, akkor sem reménytelen a helyzetünk. Debra Fine, a The Fine Art of Small Talk című könyv szerzője szerint némi felkészüléssel elkerülhető, hogy kínosan feszengjünk a társasági eseményeken. „A legjobb, amit tehetünk, ha előre kigondolunk két-három témát még a találkozó előtt, arra az esetre, ha szárazzá válna a beszélgetés – mondta a szakértő a realsimple.com-nak adott interjújában, majd hozzátette: – Érdemes végiggondolni, hogy kik lesznek ott a rendezvényen, és milyen közös témák jöhetnek szóba velük.” Az is sokat segíthet, ha a rendezvény előtt végigfutunk az újságban szereplő híreken, így nem tűnünk majd tájékozatlannak, ha szóba kerül valamilyen aktualitás. Találjuk meg a közös pontokat, de igyekezzünk semleges területen maradni, és kerüljük a túl személyes vagy politikai jellegű témákat!

Az első benyomás hatalma

Az elmúlt évtizedek kutatásai kimutatták, mennyire meghatározó az első néhány másodperc találkozásaink során, és hogyan befolyásolja baráti, szerelmi kapcsolatainkat, illetve karrierünket. Megfigyelések szerint legtöbbször néhány pillanat alapján eldöntjük, rokonszenves-e nekünk valaki, flörtölni próbál-e velünk, barát-e vagy ellenség? Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan mutatkozunk be, és milyen verbális vagy nonverbális jeleket küldünk magunkról a társalgás során, ilyenkor ugyanis minden apróság számíthat. Érdemes ügyelni arra, hogy a kézfogásunk rövid és határozott legyen, a testbeszédünk pedig nyitott és pozitív. Igyekezzünk megjegyezni a bemutatkozó vagy bemutatott vendégek nevét, és ha lehet, ismételjük el hangosan akár többször is beszélgetés közben!

Nyitott kérdések

Az egyszerű, zárt kérdések egyszavas válaszokat eredményeznek. A nyitott kérdések ellenben segítenek elmélyíteni és gazdagítani a beszélgetést. Hagyjuk, hogy a beszélgetőpartnerünk kibontakozhasson! Minél több információt tudunk meg róla, annál több témalehetőség közül választhatunk később is a társalgás folyamán.

Figyelmes hallgatóság

Nem titok, hogy az emberek imádnak magukról beszélni, éppen ezért pluszpontokat szerezhetünk, ha figyelmesebb hallgatósággá válunk. Fontos, hogy megmutassuk beszélgetőtársunknak: hallottuk és megértettük, amit mondott! Az aktív hallgatás sokféle formában megnyilvánulhat. A bólogatással, a szemkontaktussal, a kissé előredőlt testtartással, azzal, hogy időnként elismételjük az elmondottakat, biztosíthatjuk a másik felet arról, hogy jelen vagyunk a beszélgetésben.

Ha elakadna a társalgás

Ha elakadna, vagy ellaposodna a társalgás, a környezet mindig jó alapot szolgáltat az újrakezdéshez: szóba hozhatjuk a zenét, a helyet, a rendezvényen kínált ételeket, a vendéglátót vagy akár dekorációt is.

Érdemes azonban arra az eshetőségre is felkészülnünk, ha nem találnánk meg a közös hangot. Ilyenkor szükségünk lesz „menekülő útvonalra”. Mondhatjuk, hogy ételért vagy italért megyünk, esetleg szeretnénk üdvözölni egy vendéget, a lényeg, hogy udvariasan zárjuk le a beszélgetést, úgy, hogy a másikban pozitív benyomást hagyjunk.