Sikerkovácsnők

Mindannyian ismerjük az agyonkoptatott frázist, miszerint „minden sikeres férfi mögött egy nő áll.” Az állítás igazságtartalmához persze nem férhet kétség – elenyésző azoknak a férfiaknak a száma, akiket nem anya szült –, ez a mondat mégis egy jó öreg társadalmi berögződést tükröz. Az a sugallat rejlik a mélyén, hogy a legüdvösebb női szerep a szeretett férfi támogatása, a hátország megteremtése, a családi boldogság szavatolása, hogy a teremtés koronája minél nyugodtabban koncentrálhasson a politika, a kultúra vagy a sport kőkemény (férfi)világában megvívandó ütközeteire.
A siker elsődleges fokmérője pedig mi más is lehetne, mint a pénz. A patinás, 1917-ben alapított Forbes magazin rendre lajstromba is veszi a leggazdagabbakat, akik hogy, hogy nem: túlnyomórészt férfiak. A magazin szerkesztői talán ezért is érezték úgy, hogy illene ellensúlyozniuk a bántó aránytalanságot, így 2004 óta minden évben összeállítják a 100 legbefolyásosabb nő listáját.

Egészen tavalyig két kritérium alapján választották ki azokat, akik bebocsátást nyerhettek ebbe a virtuális elitklubba. Az egyik tényező a „láthatóság”, azaz a médiaszereplések száma, a másik a gazdasági hatalom, vagyis hogy mekkora vállalatot, politikai szervezetet vagy országot irányít a jelölt, és milyen pénzösszegek felett rendelkezik. Ha egy konkrét számra lennénk kíváncsiak: 2008-ban a világ 100 legbefolyásosabb nője 26 trillió dollárt mozgatott meg.

 

Az első két évben így végezhetett az élen Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, majd 2006 és 2009 között a német kancellár, Angela Merkel váltott bérletet az első helyre, megelőzve többek közt Wu Yit, a „kínai vaslady”-t és Julia Timosenkót. Bush egykori bizalmasát vagy az ukrán narancsos forradalom emblematikus alakját a legfrissebb listán persze már hiába is keresnénk, a leváltott, megbukott politikus ritkán tudja megőrizni befolyását a hatalomból

AZ ÖSSZEG

2008-ban a világ 100 legbefolyásosabb nője 26 trillió dollárt mozgatott meg.

kikerülve – e tekintetben oly mindegy, férfi vagy nő a kegyvesztett személy. Az üzleti életben mintha kisebb lenne a fluktuáció, a (többnyire amerikai) multicégek női elnök-vezérigazgatói, alelnökei, ügyvezetői fel-le lifteznek a listán, nyilván az adott vállalat részvényárfolyamainak emelkedő vagy csökkenő mozgását követve.

A Forbes munkatársai, talán attól tartva, hogy politikai-gazdasági Ki kicsodaként is működő listájuk nem elég izgalmas ahhoz, hogy átlépjen a bulvármédia ingerküszöbén, tavaly új válogatási módszerekhez nyúltak. A 2009-es kiadáshoz mellékelt kommentárban még azt hangsúlyozták, hogy „a Forbes összeállítása nem a népszerűséget vagy a celeb státuszt méri, hanem a befolyást”, a legfrissebb listát ehhez képest az úgynevezett „buzz factor”-ral súlyozták, magyarán a korábbinál sokkal inkább figyelembe vették, hogy az adott személy mennyire számít „felkapottnak”, mennyit szerepel a magazinműsorokban, és milyen sokszor kattintanak a nevére az internetes fórumokban, illetve videomegosztókon. Így fordulhatott elő, hogy Stefani Joanne Angelina Germanotta, ismertebb nevén Lady Gaga nemcsak, hogy karrierje során először került fel a listára, de rögtön el is nyerhette a „világ hetedik legbefolyásosabb nője” címet, alig maradva le Hillary Clinton mögött. Az újonnan bevezetett „Életstílus” kategória képviseletében olyan, korábban nem látott nevekkel találkozhatunk még a listán, mint Beyonce Knowles (9.), Madonna (29.), Heidi Klum (39.), Sarah Jessica Parker (45.), Gisele Bundchen (72.) vagy Martha Stewart (99.).

 

Kritikusai a listát rögvest komolytalannak bélyegezték. Elsőre valóban avantgárd húzásnak tűnik a populáris polgárpukkasztásban utazó Lady Gaga összevetése az amerikai külügyminiszterrel vagy a német kancellárral, de az elgondolás maga védhető. A konzervatívabb felfogás szerint a hatalom elsősorban a gazdasági és politikai erőforrások feletti rendelkezést jelenti – a Forbes korábbi listái

HILLARY CLINTON MÖGÖTT

2010-ben Lady Gaga karrierje során először került fel a listára és rögtön elnyerte a világ hetedik legbefolyásosabb nője címet, alig maradva le Hillary Clinton mögött.

is ezt képviselték. Tágabb értelmezésben azonban a hatalom nem más, mint képesség és lehetőség mások életének megváltoztatására. Gaga és Beyonce magas helyezésével lehet vitatkozni, de azzal nem nagyon, hogy popkulturális überikonok lévén milliók tekintenek rájuk példaképként, fellépéseikkel, klipjeikkel, öltözködési stílusukkal trendeket teremtenek. Ki merné azt állítani, hogy a 100 millió példányban eladott Alkonyattal külön műfajt teremtő Stephenie Meyer (49.) kisebb hatással van egy tinilány életére, mint mondjuk a Kraft Foods második helyre sorolt ügyvezetője, Irene Rosenfeld? A 21. helyezett Angelina Jolie talán „csak” egy mozisztár, de éppen a globális ismertsége és közkedveltsége miatt hatékonyabban tud kampányolni a menekülttáborokban élő szerencsétlenek helyzetének javításáért, mint az illetékes ENSZ-munkatárs.

A celeb státuszt és a szórakoztatóipari jelenlétet mellesleg könnyen lehet konvertálni gazdasági vagy politikai hatalommá. Erről Oprah Winfrey tudna bővebben mesélni, aki már 2005-ben bekerült a top10-be, de a dobogó harmadik fokára csak most tudott fellépni. A múlt év során

A FOGALOM

A Forbes értelmezésében a hatalom nem más, mint képesség és lehetőség mások életének megváltoztatására.

315 millió dollárt kereső híresség 1986-ban egy hagyományos talkshow műsorvezetőjeként kezdte – ő volt az első afroamerikai nő, aki ezzel a műfajjal próbálkozott. A 90-es évek közepén komolyabb témákat is beemelt a műsorába, kényes társadalmi kérdésekre hívta fel a figyelmet, egészségügyi kampányokat indított, és jótékonysági akciókat promotált. Lépésről lépésre építette fel saját márkáját, mára pedig kultikus médiafigura és valóságos nemzeti intézmény vált belőle. Felbecsülni is nehéz, mekkora a befolyása az amerikai közéletre, az mindenestre jellemző, hogy az üzleti élet prominensei mellett a politikusok is keresik kegyeit. Az, hogy a legutóbbi választási küzdelemben nyilvánosan is áldását adta Barack Obamára, a szakértők szerint minimum egymillió plusz szavazatot hozott a későbbi elnöknek. Ennyivel azonban nem éri be a világ harmadik legbefolyásosabb nője: idén januártól megkezdte működését az OWN, vagyis az Oprah Winfrey Network, a műsorvezető saját, 24 órában sugárzó csatornája. És ez még mindig nem a végállomás. Ha úgy döntene, nyilván a politika világában is megtalálná a számítását.

 

A 10. helyen is egy ismert médiaszemélyiség végzett, de Oprah-hoz hasonlóan Ellen DeGeneres sem csak egy a sok talkshow-műsorvezető közül. A színésznőből lett tévésztár éppen Oprah műsorában vallotta be, még 1997-ben, hogy leszbikus, 2008 augusztusában pedig össze is házasodott barátnőjével, Portia de Rossival. Magánügy, mondhatnánk, csakhogy DeGeneres a műsorában és egyéb nyilvános szereplései során is vállalja a melegek jogainak képviseletét. Tavaly márciusban például 30 ezer dolláros kollégiumi ösztöndíjat adományozott annak a Mississippi-béli tinédzsernek, aki szembeszállt a szalagavatóról az egynemű párokat kitiltó iskolai

OPRAH

Oprah Winfrey kultikus médiaszereplő és valóságos nemzeti intézmény. Szakértők szerint minimum egymillió szavazatot hozott Obamának azzal, hogy a kampányban mellé állt.

vezetéssel. Harcos aktivizmusával nemhogy elrémítené a nézőket, hanem éppen fordítva; népszerűsége töretlen, nem véletlen, hogy Obama elnök is tiszteletét tette már a stúdiójában.

A médiamunkások közül mindenképpen kiemelendő még Ariana Huffington, aki idén „csak” a 28. helyig jutott (tavaly a 12. volt), de jövőre garantált a top 10-es helyezése. Az általa alapított hír- és bloggyűjtő portált, a The Huffington Postot ugyanis idén februárban 315 millió dollárért megvásárolta az AOL. Huffington, aki demokrata körökben eddig is befolyásos véleményvezérnek számított, továbbra is főszerkesztheti a szájtot, sőt az AOL teljes portfóliója az irányítása alá kerül, és ezzel valóságos médiacárnő lett belőle. Az ő sikertörténete egyben az amerikai álom mítoszát is tovább erősíti: csak a 80-as években költözött az Államokba, Görgörszágban született, máig erős akcentussal beszél, mégis fel tudta magát építeni, szinte a semmiből.

Ahogy az eddigiekből is kitűnik, a Forbes listája erősen Amerika-centrikus, ezt az első helyezett

ELSŐK

A listán szereplő kilenc kormányfőből nyolc elmondhatja magáról, hogy ő az ország első női miniszterelnöke. Ők nem csak politikusok, pionírok és példaképek is egyben.

személye is bizonyítja. Hogy Michelle Obama kiváló First Lady, azt talán még a legnagyobb kritikusai sem vitatják, de különféle jószolgálati kampányai és 54 százalékos népszerűségi indexe ellenére sem hihető, hogy nagyobb befolyása lenne, mint a világ egyik vezető országát irányító Merkelnek (4.) vagy az amerikai külügyminiszternek, Hillary Clintonnak (5.). Nyilvánvaló torzításai és angolszász elfogultságai ellenére mégis tanulságos olvasmány a Forbes listája. Egyfelől világossá válik belőle, hogy sikeressé és befolyásossá egy nőt nemcsak a férjura tehet, többségben vannak ugyanis az igazi „self made woman”-ek – bár Carla Bruni (35.), Marina Berlusconi (48.) vagy Maria Shriver (53.) személyében ellenpélda is akad. De ha alaposabban elmélyedünk a listában, azért az is kiderül, hogy a nőknek továbbra is egy férfivilágban kell érvényesülniük. Árulkodó adat: a listán szereplő kilenc kormányfőből nyolc elmondhatja magáról, hogy ő az országának első női miniszterelnöke. Ők nem tehetik meg, hogy csak politikusok legyenek – pionírok és példaképek is egyben.