Weith Katalin sok-sok értékelendő mondatai közül ragadtunk ki egyet, s ezzel máris felkelthettük az érdeklődését azoknak, akik szeretnek elgondolkodni egy-egy kérdésen egy könyv olvasása közben. Márpedig a menedzser, filmproducer, politológus, mozgalomalapító egy sor olyan izgalmas társadalmi, politikai, gazdasági, művészeti, ideológiai, pszichológiai kérdést vet fel, amelyet esetleg mi már saját magunknak is feltettünk – s olykor igyekeztünk meg is válaszolni őket. Katalint a gondolkodásban Várhegyi György író segíti, aki ezúttal a kérdező szerepét vállalja magára, vagyis interjúkötetet tarthatunk kezünkben.
S ha a La femme kiadványait rendszeresen forgató olvasó e sorokig eljutva azon merengett, vajon honnan is lehet számára ismerős Weith Katalin, annak eláruljuk: 2016-ban ő is kiválasztottja volt magazinunk 25 bátor újrakezdő 50 felett elnevezésű programjának, s mind különszámunkban, mind itt, az interneten találkozhattak portréjával – és optimizmust sugárzó mosolyával.
(Lásd: http://www.lafemme.hu/ujrakezdok/profil/Weith_Katalin)
Katalin legfőbb alapvetése, hogy olyan országban élünk, amelyben minden adott lenne a boldog és harmonikus élethez, azonban az sokak számára egyelőre elérhetetlen, mert még a napi megélhetésért is meg kell küzdeniük. A jó adottságokat hozzáértő szakértelemmel lehet értékessé tenni, ám hozzá nem értéssel tönkre is lehet tenni. Úgy látja, az ország menedzselése szakma, amit csak tudással, megfelelő jellemmel és józan ésszel lehet eredményesen végezni. Izgalmasan beszél minderről, miközben szó esik életéről, munkáiról, intuícióról, Európáról és a világról, múltról és jövőről, hatalomról és demokráciáról, s a gondok ellenére optimizmusról. Mely a könyv címlapján látható mosolyából is leolvasható.
(Brooks Kiadó és Menedzsment Iroda Kft.)