Bécs és Berlin nem tévedhet

A tavasz kezdete különösen jó alkalom arra, hogy kiruccanjunk a környező vagy éppen távolabbi országokba, és a még kissé csípős hideg ellenére is felfedezzük magunknak a nagyvárosok utcáit, tereit. Emellett azt sem árt szem előtt tartani, hogy az idegen városok kulturális szempontból is remek alkalmat szolgáltatnak a feltöltődésre: most két német ajkú városban a közeljövőben nyíló kiállítások közül ajánlunk néhányat. Bécs és Berlin a terítéken.

A bőség zavara: Bécs

Az osztrák főváros épp elég közel van ahhoz, hogy hirtelen indíttatástól vezérelve pár óra alatt könnyedén ott találjuk magunkat. Bár a tárlatok miatt Budapestnek sem kell szégyenkeznie, Bécs különösen erős ezen a téren: kínálatában mindig akad olyan kiállítás, amelyre érdemes betérni még akkor is, ha ezt nem kalkuláltuk bele előzetes tervünkbe.

Az Albertina a legnagyobb festők műveiből válogat februárban és márciusban nyíló tárlatain: február 10-től május 13-ig például Impresszionizmus – Pasztellek, akvarellek, rajzok címmel több mint 200 impresszionista és posztimpresszionista alkotást láthatunk. A hírek szerint ez az első olyan nemzetközi kiállítás, amelyet kifejezetten ennek a témának szentelnek. Tény, hogy Monet, Renoir vagy éppen Cézanne festményei jóval ismertebbek és népszerűbbek a papírra készült műveiknél, de ez korántsem jelenti azt, hogy az utóbbiak ne lennének éppen olyan magas színvonalú, megismételhetetlen alkotások.

Többek között az említett neveknek köszönhető, hogy a hagyományosan csak vázlatkészítésre használt rajz önálló és teljes értékű művészetté nőtte ki magát. Ha pluszélményre vágyunk, a megnyitó napján Christopher Lloyd impresszionizmus-szakértő, az angol királynő galériájának egykori kurátora tart előadást a legjelentősebb impresszionisták papíralapú műveinek hatásáról a 19. században.

Egy kivételes gyűjtemény és a szecesszió festőkirálya

A galéria emellett március 14-től december 31-ig állandó gyűjteményének egy részét is átfazonírozza: a Monet-től Picassóig című tárlat döntően a modernizmus korszakában készült alkotások közül válogat, ezen belül is a hihetetlenül gazdag Batliner-gyűjteményből. A néhány éve „állandó kölcsönbe” kapott válogatás a most 83 éves Herbert Batliner liechtensteini ügyvéd és felesége tulajdonában áll, és túlzás nélkül a legjelentősebb klasszikus modern művészek képeit tartalmazza. Az impresszionizmustól a fauvizmuson és a német expresszionizmuson keresztül a Bauhausig a tárlat igen széles kört fog át, Picasso műveiről nem is beszélve.

2012 jubileumi Klimt-év, így idén rengeteg kiállítást szentelnek a töretlenül népszerű osztrák festőnek. Az Albertina például március 14-től június 10-ig vonultat fel Klimt-rajzokat, a Leopold Museum pedig Gustav Klimt – (Idő)utazás címmel február 24. és június 11. között emlékezik a művészre – a tárlaton a leghíresebb festményei mellett a szecesszió más nagy alkotóinak képei is helyet kapnak.

Soványka napsütés a kortárskedvelőknek

A kortárs művészet rajongói sem maradnak üres kézzel ebben az időszakban: a Kunsthalle Wien például a New Yorkban élő svájci „művész-zsonglőr”, Urs Fischer Skinny Sunrise című kiállításával lepi meg az újdonságra vágyókat (február 17-től május 28-ig). Az 1973-as születésű multimediális alkotó fotós képzettsége ellenére erőteljesen a szobrászat felé mozdult el, művei pedig sosem hatásvadászok: egyszerre absztrakt és figuratív művészete sokkal inkább a formakeresés gyökereihez nyúlik vissza. Szívesen dolgozik olyan rendhagyó alapanyagokkal, mint például a hungarocell vagy a tükörüveg, amelyekkel – az elolvadó viaszszobrokhoz hasonlóan – a mulandóságot és a visszafordíthatatlanságot érzékelteti.

Multikulturális feltöltődés: Berlin

Ha kicsit távolabbra akarunk utazni, de ott sem szívesen mondunk le a galériák falai közt rejlő meglepetésekről, Berlin kétségtelenül tökéletes választás. Kezdetnek egy január 20-a óta (egészen április 22-ig) látogatható kiállítást, Leiko Ikemura Korekara, avagy a törékeny lét derűje című tárlatát ajánljuk. Az alkotó az abszolút multikulturalitás megtestesítője, hiszen japán–svájci származású, viszont Berlinben és Kölnben él. A festő-szobrász keze alól kikerülő művek általában olyan kérdések köré szerveződnek, mint az emberi létezés törékenysége és szépsége, illetve a természeti táj mint az élet forrása, amely ugyanakkor legyőzhetetlen erő is.

Február 12. és május 13. között a világ egyik legbefolyásosabb kortárs művészeként számon tartott Gerhard Richter is feltűnik a berlini kínálatban. Richter február 9-én tölti be 80. életévét, ebből az alkalomból a berlini Neue Nationalgalerie a londoni Tate Modernnel és a párizsi Centre Pompidou-val közösen rendez nagyszabású retrospektív kiállítást az életművéből. A festészetet különleges módon megújító, fotókat újraértelmező technikájával a mostanra kanonikussá vált festményeken találkozhatunk, de korábban soha be nem mutatott művek is helyet kapnak a tárlaton.

100 filmes egy nagy öreg lencséjén keresztül

A könnyedebb élményre vágyók maximálisan meg lesznek elégedve a Willy-Brandt-Haus által február 14. és március 25. között megrendezett Jim Rakete-kiállítással. Az 1951-es születésű fotóriporter német színészekről, rendezőkről és producerekről készített portrésorozatot a Deutsche Filmmuseum felkérésére, az apropót pedig a 62. Berlinale – Berlini Nemzetközi Filmfesztivál szolgáltatja. A fotós, akinek a kamerája előtt korábban olyan sztárok is megfordultak, mint Jimi Hendrix, Mick Jagger vagy David Bowie, ezúttal közel két éven keresztül készített kreatív portréfotókat a német filmesekről.