A zene erejével…

Mégpedig azért, hogy bemutassa a különlegesen rejtélyes ősi hangszert, a kobzot, vagy ha másképp tetszik, a kobozt! Szlama László ugyanis az ősi hangszer, a koboz mestere, amelyet leginkább a moldvai csángó népzene őrzött meg a XXI. századnak… Meg ez a cingár fiú az 50 tehetséges magyar fiatal program első évadából. Akkor Laci azt merte állítani, ő be fogja bizonyítani, hogy ezzel a hangszerrel a mai kor zenéje is megszólaltatható, sőt fogadkozott, hogy belevág a hangszer fejlesztésébe is…

A mai Szlama László jó néhány centivel termetesebb, vállasabb és felnőttesebb, mint öt éve. Megváltozott a hajdani kobzos srác, ez első pillantásra látszik. 2013-ban tervekből állt a világ, 2018-ban viszont már nemcsak ígéret, hanem valóra vált siker ez a zenész fiú. Arról kérdezem, sikerült-e már fejleszteni a hangszert, ahogy eltervezte, hogy bármit le lehessen vele játszani. „Nem, a fejlesztésen nem vagyok még túl – feleli –, megújulás gyanánt annyit tettem, hogy a fogólapot hosszabbra csináltattam a készítővel, így szélesebb lehetőség nyílt a dallamjátékra – ha fontos. De közben megtanultam sokféleképpen használni a hangszert, tavaly megjelent az első lemezem is, amelyen kobzon játszom, az idén pedig készülőben van újabb négy lemez. S mindenfélét játszunk már a zenekaraimmal, még mai modern zenét is…”

Fölrémlik a múltból, hogy Lacit 2011-ben vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi pengető szakára, ahol kobzot és citerát tanult, de melléktárgya volt a klarinét és az ének is… De hol vannak már az egyetemi tanulmányok, mi a mostani helyzet? „Három szinten tanítok most. Alapszakon tanítom a pengetős hangszert az Óbudai Népzenei Iskolában, ahol 40 éve működik ez a képzés, középfokon tanítom a citerát és a kobzot a Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskolában, továbbá mindkét hangszert tanítom a Zeneművészeti Egyetemen, ott már 2014-ben óraadó voltam, 2016-ban végeztem.”

Lendület

Szlama Lászlónak korán nevet szerzett zenei elkötelezettsége. A tehetségprogram első nevezési évében, 2012-ben Junior Prima díjat kapott, és attól fogva állandóan zenélt együtteseivel táncházakban, miközben kobozzal és citerával szólókarrierje is formálódott. Az 50 tehetséges magyar fiatal program is lendített a karrierjén. „Miklósa Erika volt a mentorom, annyira összehangolódtunk, hogy gyakran vitt magával a fellépéseire, hol citerával, hol kobozzal kísértem, megtanulta az A csitári hegyek alattot kobozkísérettel… Még abban az évben az Állami Népi Együttessel három hónapos turnéra mentünk az USA-ba, 25 államot zenéltünk végig. Azután meg a Junior Prima díjasokkal uniós körúton voltam, sőt felléphettem a Szigeten is…”

2013 remek év volt. És nem szakadt meg a sorozat azóta sem. Beválasztották Szlama Lászlót a MKB Bank Kiválóságok Klubjába, ahol Miklósa Erika is mentor volt. „Ott egy éven át szerveztek nekünk hasznos kurzusokat és nívós fellépéseket. Gyakran játszottunk az ország krémje előtt… 2014 is jó év volt, a Müpában a Fesztiválszínházban játszhattam, azután a Zeneművészeti Nagytermében Dresch Mihállyal volt közös koncertünk. 2015-ben pedig Izraelben, Tel-Avivban léptünk fel Miklósa Erikával, az operettszínházzal együtt.”

Még ugyanabban az esztendőben kapta meg Szlama László a Kobzos Kis Tamás-díjat is. Tokióba pedig azért hívták meg, hogy tartson előadást Bartók és a népzene kapcsolatáról – természetesen a zeneművészeti egyetem képviseletében.

Forgatag

Azután 2016-ban is remekelt. Elsőként Miklósa Erika 25 éves pályafutásának nagykoncertjét említi: „egy szál hangszerrel kísérhettem őt a ráadásban a végén”. Zenekarával, a Bordó Sárkánnyal akkor hívták meg először Norvégiába, a Viking Fesztiválra. Azóta visszatérő vendégek ott. Felvillanthatta a tudományos énjét is: szakmai fórumot szervezett Bolya Mátyással közösen a kobozról a Fonóban, arra összeszedték mind az ország aktív kobzosait.

2017-ben az Országos Táncház Találkozón másik együttesével, a PásztorHórával fél órát zenélhettek a Papp László Budapest Sportaréna küzdőterén, ahol legalább 1000 ember ropta a zenéjükre. Sebő Ferenc 70. születésnapi estjén is játszhatott a MÜPA nagytermében. Megszervezte a Kobozreneszánsz nagykoncertjét, ahol tizenhárom különböző formációval játszhatott végig egy estét a Zeneakadémia Solti Termében – telt ház előtt, persze. És 2017-ben jelent meg az első szólólemeze, hagyományos moldvai csángó zene hallható rajta ötven percben.

Egy kis csend

Az embernek szinte szédül a feje: csak a zene, a zene, a zene kell…? Életnek persze nem is olyan rossz… De mintha nem is szólna másról, csak a zenei karrierjéről. Ezen eltöpreng. „2015-ben tudtam venni egy kis lakást, addig albérletben laktam, mentem egyikből a másikba, nem volt magánszférám, nem tudtam gyakorolni… Így lett végre legénylakásom – és megjelent az életemben Boróka. Boró a szerelmem, zenésztársam és a tanítványom. „Citera vagy koboz? – vetem közbe. „Persze, hogy koboz, csak azt várom, hogy elvégezze az iskolát…”

Egyszerre elkomorul, ráncok gyűlnek a homlokán: „Sajnos 2017-ben elment apukám… Már két éve rákos volt. Tudod, tőle tanultam citerázni, vérbeli zenész volt. Még láthatta a tudományos előadásomat, és csináltam több apa-fia koncertet, hogy eltereljem a figyelmét a kórról. Amikor annyira legyengült, hogy beszélni sem tudott, én zenéltem neki… Azután csendben elment.”

Hallgatunk egy sort.

„Az NKA-nál kaptam pénzt, hogy 2018-ban kialakíthassam a portfóliómat, lesz honlapom…” – élénkül fel egy kicsit. Majd arról beszél, hogy hamarosan összeköltözik Boróval. A Boró–Szlama-formációval már több közös kétkobzos koncertet adtak, játszottak népzenét, régi zenét, sőt könnyűzenét is – népi hangszeren!

Eljön még a koboz reneszánsza!

Fotó: Kerényi Zoltán, Perger László