Egy színes történet folytatása

Nem ő tervezett rosszul, az élet írt felül számos dolgot a sorsában, a terveiben és a karrierjében – ahogy szokott. Kezdjük azzal, hogy Veres Ádám válogatott sportlövő, többször nyert országos bajnokságot. Véletlen-e, hogy szakmai pályáját is a jó látáshoz akarta kötni? Aligha. Mechatronikai mérnökként a szakma különös határterületén szeretett volna működni, műszaki optikával. A színtanban mélyült el, a színlátást kutató műegyetemi műhelyben. A cél egy olyan színszűrő szemüveg fejlesztése volt, amellyel a színtévesztők színérzékelése korrigálható, s még az ép színlátók színélménye is felerősíthető. Akkor Ádám így érvelt a mentorprogramban: „Mindazoknak, akikre eddig feladtunk egy ilyen kísérleti szemüveget, rövidesen mosolyra derült az arcuk. Mert aki színesebben látja a világot, annak jobb lesz a hangulata is.”

Jogi vonzatok

Veres Ádám kutatásának tárgya az volt, hogy olyan eljárást dolgozzon ki a színtévesztés méréséhez, amellyel minden optikus ugyanarra az eredményre jut a vizsgálatok során – fontos láncszemet adva ezzel a színlátás-korrekciós módszer elterjedéséhez. Kutatás közben pedig természetesen felbukkannak olyan akadályok is, amelyekkel a kezdetükkor senki sem számol. Kiderült, hogy a színtévesztés korrigálása felvethet érdekes jogi kérdéseket. „A tehetségprogram során felvettem a kapcsolatot Markos Ádámmal, aki esélyegyenlőségi szakjogászként került a programba, mert rájöttem, hogy a színlátás-korrekciónak lehetnek jogi vonzatai is. A színtévesztésnek vannak fokozatai, és súlyos esetekben komoly hatással lehet az érintettek életére. Egyes országokban a páciens nem kaphat jogosítványt, de problémás lehet az illető foglalkoztatására is bizonyos szakmák esetén. Azonban, ha korrigálható egy speciális eszközzel a színtévesztés, akkor el kell érni, hogy megváltozzon a jogi környezet is, különben a látáskorrekció eredménye nem érvényesíthető…”

Nincsenek ügydöntő véletlenek, mondják a sikerhívők… Itt is megáll ez a tézis, hisz a két Ádám a program kezdetekor gyorsan barátságot kötött. Markos Ádámot a jog érdekli, leginkább az esélyegyenlőség, a fogyatékosok jogainak érvényesítése áll érdeklődése középpontjában. Erre tette fel az életét, hiszen ő maga is tudja, milyen kiközösítettnek lenni. A jog révén esélyegyenlőségi ügyvivő lett. Öt hónapig az Európai Parlament esélyegyenlőségi és sokszínűségi egységében gyakornokoskodott Luxemburgban. „A színtévesztés ugyan nem fogyatékosság, mégis hátrányt jelenthet a foglalkoztatásban, a gépjárművezetésben, és ha valamilyen módon lehet korrigálni, akkor annak jogi hátterének megteremtésében az ember magát érdekeltnek véli” – magyarázta el egy rövid beszélgetésben Markos Ádám.

Váratlan fordulat

Remekül alakult tehát minden. Aztán – ahogy mondani szokás – az élet néha közbeszól. Ez történt Veres Ádámmal is. „Úgy éreztem, hogy az egyetemi karrier bizonyos élethelyzetekben már nem annyira nyerő. A legtöbb esetben komoly anyagi áldozatot követel a doktori iskola, hiszen a mérnöki diplomával elérhető állások juttatásaihoz képest jóval alacsonyabb bérért dolgozik ott az ember. Amíg csak magadért felelsz, könnyen meghozod ezt az áldozatot, de nálam jött a családalapítás – megházasodtam. Kezdetben úgy tűnt, hogy az egyetemi kutatás olyan út, amelyen sok munkával ugyan, mégis diadalmasan masírozhatsz végig – idővel aztán mégis kiderült, hogy a személyes ambíciók ennél nehezebben és lassabban érvényesíthetők. Számomra talán túlságosan lassan.”

Ádám maga is fájlalja az irányváltást, hisz örömmel vette volna ki még jobban a részét a színtévesztők új esélyének megteremtéséből. De azóta megszületett első gyermekük, és a családbővülés arra ösztökélte, hogy váltson. „Egy téli napon az egyetemre menet kaptam egy telefonhívást az egyik kedves barátomtól: egy német cégnél kerestek elektronikai alkatrészeket ellenőrző automata röntgengépekhez mérnököt. Ezek a gépek rendkívül komplex berendezések, működésük érdekes és izgalmas – a gyártósorok gyártási sebességével megegyező idő alatt képesek kontrollálni a legördülő termékek minőségét. Évek óta dolgozom itt, de még nem volt két egyforma napom. Területem az alkalmazástechnika, amelyen belül mára már egy négytagú csapatot vezetve felelek a közép-európai régióért.”

Újra együtt

Ádám persze nem zárkózott be a munka világába. Nem hagyott fel a lövészettel, és nemrég újra összekerült Markos Ádámmal, aki mint jogász és esélyegyenlőségi szakértő egy érdekes problémára keresett megoldást: mozgássérült-parkolóhelyek nyomon követésével kapcsolatos projektbe kezdett. Az ötlet abban állt, hogy egy mobilapplikációval a rászoruló még indulás előtt megnézhetné, hogy az úti célja közelében van-e speciális parkolóhely, s ha igen, szabad-e. Markos Ádám pályázott ötletével az Európai Unió Szociális Innovációs Díjára, és be is válogatták a harminc elődöntős közé. Ekkor kereste meg mérnök névrokonát, hogy dolgozzanak ismét együtt. „Kidolgoztuk a projektet, pozitív is volt a fogadtatás, amikor bemutattuk Madridban – mondja Veres Ádám. – Egyedül azt kifogásolták, hogy a megoldás egyelőre csupán papíron létezik; holott éppen a továbblépéshez jött volna jól a díj. A tíz döntős közé nem sikerült bejutnunk, de így is remek tapasztalat volt a verseny, és óriási eredmény a legjobb harminc pályamű közé kerülés is.”

Veres Ádámról tehát elmondható, hogy remekül használta ki a program adta lehetőségeket. „Összességében rengeteget köszönhetek a tehetségprogramnak. Mentorommal, Leitner Györggyel sokat dolgoztunk a színtévesztés-korrekciós projekt üzleti hátterének tervezésén, új szemléletet tanultam tőle. Fiatal és az üzleti életben járatlan kutatóként olyan tapasztalatokat szerezhettem, amelyeket most, a munka világában kiválóan tudok hasznosítani. Sok fantasztikus embert ismerhettem meg, Markos Ádám személyében pedig egy remek baráttal lettem gazdagabb. Érdekes és izgalmas projekteken dolgoztunk már együtt – és biztos vagyok benne, hogy fogunk még a jövőben is.”