Segédszobalányból környezetvédelmi tiszt

Nem, ez nem egy hollywoodi film konklúziója, hanem W. Eszter története, akinek 30 éves korában volt bátorsága valami teljesen újat kezdeni. Segédszobalányként kezdett egy tengerjáró hajon, ma környezetvédelmi tisztként a kapitánynak jelent. Azt mondja, az ő története egyáltalán nem egyedi: sokkal több van bennünk, magyarokban, mint hinnénk…

Húsz éve, egy tévéműsor hatására döntöttem el, hogy egyszer én is óceánjárón fogok dolgozni – meséli Eszter, akit először csak meg-, majd elragadott a végtelen tengerek varázsa: érezte, hogy neki egyszer még dolga lesz valamelyik, a képernyőn látott óriási hajón… Később aztán nem egyszerűen valamelyik hajón szolgált, hanem pontosan azon a Carnival Destinyn, ahol a Frei-dosszié említett riportműsorát is forgatták. Akkor ez volt a legnagyobb luxushajó, azóta sokkal hatalmasabbak is járják a hét tengert.

A fiatal lányt pályaválasztásakor a környezete józanságra intette, így vegyésztechnikusnak tanult, majd környezetmérnökként és minőségügyi szakmérnökként diplomázott. Ennek kapcsán nem gondolt ugyan a tengerhajózásra, de az álmáról sosem mondott le. Diploma után dolgozott laborban és egy kármentesítéssel foglalkozó cégnél is. Szerette a munkáját, megbecsülték, de időközben két barátja is hajón kezdett dolgozni… „30 évesen volt egy törés a magánéletemben, tudtam, hogy ha most nem megyek el, akkor talán soha. Az igazi dilemmát inkább az jelentette, hogy vállalom-e a »beugró« szintet. Annak idején Magyarországról elsősorban fizikai munkásokat kerestek, vagyis azt kellett mérlegelnem, hogy elszegődöm-e segédpincérnek vagy segédszobalánynak. Bátorság, őrültség és kíváncsiság kellett, hogy belevágjak, és azt kell mondanom, életem legjobb döntése volt.”

„Segédszobalányként kezdtem, de tudtam, hogy tovább léphetek. Az első 4-5 hétben figyelték, hogy mennyi energiát teszek a munkámba – erről csak utólag értesültem –, majd beszélgetésre hívott az egyik felsővezető. Csak utólag állt össze a kép, hogy a senior hoteligazgató e nyolcperces találkozó alapján ajánlott be a járványügyi ellenőri munkakörre. A többkörös interjúsorozat után egy héttel már el is kezdtem a betanulást, négy hónapig tartott, különböző hajókon.” A pozíció leginkább egy belső ÁNTSZ-ellenőri-auditori munkának felel meg, Eszter feladata volt az óhatatlanul fel-felbukkanó vírusok kezelése, a karanténrendelkezések betartatása és a hajók felkészítése különböző külsős hatósági járványügyi ellenőrzésekre.

Eszter az elmúlt kilenc évben azt tapasztalta, hogy a Magyarországon megszerzett tudás remekül kamatoztatható ebben a világban, sok honfitársa jutott el a menedzsmentszintig. Ma környezetvédelmi tisztként dolgozik, és egy sor olyan feladatot végez, amiről a vakációzó utasok nem feltétlenül tudnak. Kevesen tudják például, hogy az új hajók már eleve jól felszereltek környezetvédelmi szempontból, és a régieknél is törekednek arra, hogy korszerűsítsék az eszköztárat: a szelektív hulladék feldolgozása szigorú előírások szerint történik, még arra is van szabályozás, miként kell bánni a lejárt szavatosságú helyzetjelző rakétákkal, az utasok használt injekciós tűivel vagy éppen az élelmiszerrel szennyezett csomagolóanyaggal. Eszter felelőssége nagy, nem is a hoteligazgatósághoz tartozik, közvetlenül a kapitánynak, illetve ezzel párhuzamosan a szárazföldi központnak is jelent.

Az ember azt gondolná, hogy a vakációjukat töltőket a környezetvédelem nem igazán hozza izgalomba, de ez nem így van. „Az utasok egyre környezettudatosabbak. Ma már előadásokat tartunk a témáról, kiadványokat állítunk össze, és nagyon népszerűek a »behind the scenes« vagyis a kulisszák mögé bepillantást engedő túráink, ahol az utasok megnézhetik például a hulladékfeldolgozó részleget. Arról is van visszajelzésünk, hogy az utazást tervezők figyelembe veszik, mit tesz környezetünk védelméért az adott hajó – pontosabban a legénysége.”

Eszter eddig 26 hajón szolgált, Hawaii és Alaszka kivételével szinte mindenütt járt, ahová hajóval el lehet jutni. Láthatóan gondolkodóba esik, amikor arról kérdezzük, hogy mi volt a három legvarázslatosabb hely, ahol megfordult. A TOP3 végül ez lett: a norvég fjordok, Új-Zéland és Szingapúr, de a hangja akkor is tele van lelkesedéssel, amikor Saigonról vagy a Nagy-korallzátonyról mesél. Ausztrália egyébként többször is felbukkan Eszter történeteiben. A környezetvédelmi előírások az egész világon szigorodnak, a déli kontinens ebben is élen jár. „Ugyanakkor segítenek is abban, hogy betartsuk az aktuális jogszabályokat. Jellemzően már a tervezett kikötés előtt hetekkel, hónapokkal korábban jelezzük, hogy ki fogunk kötni, a helyi hatóságok pedig minden támogatást megadnak, hogy teljesíthessük az előírásokat.”

A nagy cégeknél nemcsak az utasok jóléte fontos, hanem a legénységé is; ma már a munkaidő hossza törvényileg szigorúan szabályozott, és a legénységnek is van internet-hozzáférése. Az iparág bővül, a jó szakembereket meg akarják tartani. Az újakat jellemzően ügynökségek toborozzák, Magyarországon például a Crew Agency, a GMN Hungary vagy a Duna Rapszódia közvetítőcég keres munkatársakat a ma legnagyobb és legnépszerűbb vezető hajótársaságok számára. „A mostani hajómon 50 országból érkezett a legénység, de ha nyitottsággal reagálsz a kezdeti kultúrsokkra, rájössz, hogy sokkal több bennünk a hasonlóság, mint a különbség.” Eszter egyedül lakik a kabinjában, de ez csak egy bizonyos rang felett jár, mint ahogyan az is, hogy hány hónapos szerződéssel alkalmazzák a munkatársakat. Ő most három hónapot dolgozott a tengeren, amit három hónap pihenés követ, de van, aki 6‒8 hónapot is a nyílt vízen tölt.

Eszter belevágott a kalandba, felfedezte a világot, és megismerte saját magát. „Arra jöttem rá, hogy az élet sokkal izgalmasabb, mint gondoljuk. Néha nagynak, szinte leküzdhetetlennek tűnnek a nehézségek, de ezek segítségével jöhetünk rá arra, hogy mekkora erő lakozik bennünk.”