Egy rendhagyó karrier kezdete

Az előzmények ma már nem szokatlanok: a középiskola után egyetemi alapképzésre ment, majd amikor a mesterképzéshez keresett irányt, ráébredt, hogy idehaza nem találja azt, amit elképzelt.

Egyszerűen nem akadtam olyanra, ami az életre készít fel… – mondja Gazdag Orsolya története kezdetéről. „Ekkor kezdtem külföldön tájékozódni, és a végén rátaláltam a nemzetközi menedzserszakra az Erasmus Egyetemen, Rotterdamban.” De a vége majdnem az lett, hogy haza sem tér, mert rájött, hogy odakint tágabbak a lehetőségek. Ám a véletlen besegített: ugyanis rátalált a SEED (School for Executive Education and Development) üzleti iskola, amely a régió mesterfokú üzleti képzésében (MBA) törekszik rangos helyre Budapesten. Ha ez nincs, valószínűleg ő sem jött volna vissza, ahogy honfitársainkkal ez manapság gyakorta megesik. A SEED első nappali tagozatos képzésének indulása után egy évtizeden belül már Európa top 30 Business Schoolja közé akar kerülni, ahogy ők mondják magukról, Közép-Európa Harvardja kíván lenni.

Ehhez a törekvéshez remekül illettek Orsolya ambíciói: egy év után szakmai munkatársból tehetségének elismeréséül akadémiai igazgatói pozícióba lépett elő. Ma ő felel az intézmény összes képzésének kialakításáért, tartalmáért. Összességében ő lett az iskola mozgatórugója. „Magyarországon nem létezett ilyesfajta üzleti iskola. A miénket itteni nagyvállalatok alapították, és ez már önmagában jól tükrözi, hogy az iskola mennyire gyakorlatorientált, tapasztalatalapú, valós tudásszerzésre készít fel. Az én feladatom a képzések fejlesztése, új irányok feltárása, bevezetésük menedzselése.”

Iskolai napok

Ez a fajta MBA-képzés itthon ismeretlen volt, s kicsit még ma is idegen, magyarázza Orsolya: „Ha valaki elvégzi egy felsőfokú iskola alapszakát, s utána elhelyezkedik, nem tudni, hogy befejezi-e majd a mesterképzést a munka után vagy mellett. Ahogy ez Amerikában, de immár Nyugat-Európában is természetes lenne. Főleg úgy, hogy a munkahelye küldi el, és finanszírozza is a képzését. A SEED pedig ilyen oktatást nyújt, ami idehaza újdonságnak számít: üzleti képzést mesterszakon.”

A tanulás alapvetően nem tankönyvekből folyik, hanem esettanulmányok alapján, valamint a diákok valódi céges projektekben való részvétel segítségével, a gyakorlatban is tesztelik az iskolában megszerzett tudást. A csapatmunkák mellett nagyon fontos szerepet kap az egyéni, személyre szabott fejlesztés is – coaching és mentoring formájában. És persze az oktatás is másképp folyik, mint Amerikában: Európában még nem megszokott, hogy egy vállalat munkatársa 1-2 évig nappali oktatáson tölti a munkaidejét cége finanszírozásában. A SEED rendszerét is ehhez kellett igazítani. Náluk másfél év során minden hónapban 4 napot tölt a diák az iskolában, valamint 4, egyenként 3 hónapon átívelő céges projektben vesz részt. Az iskolai napok és projektek melletti kötelező és választható elfoglaltságok e-learning formájában rugalmasan beilleszthetők a diákok napirendjébe. „Ez egy amerikai képzési modell, ott más a felfogás, bár úgy véljük, nálunk is radikális változások jöhetnek hamarosan” – emeli ki Gazdag Orsolya, aki ebbe a lelkesítő feladatba vetette bele magát.

Új fordulatok

Mindezzel összefügg, hogy pályázott az 50 tehetséges fiatal mentorprogramba, s el is fogadták a jelentkezését. „Nagyon fiatalon jutottam felelősségteljes pozícióba, melyben napi szinten kell a régió vezető vállalatainak topmenedzsmentjével egyeztetnem. Ebben a közegben szeretnék sokkal otthonosabban, természetesebben mozogni; megszabadulni attól a percepciómtól, hogy fiatalon vagyok itt, és nőként. Eredményesebben szeretnék kommunikálni és tárgyalni.”

Ezt sokszor a gyakorlat tanítja meg igazán, de nem árt, ha valaki mindehhez sorvezetőt tud adni. „Iker Bernadett lett a mentorom, aki egy ismert fejvadász cég tulajdonos-vezetője: főleg a tárgyalástechnikába vezetett be, hogy hogyan készítsem elő, hogyan vezessem a tárgyalást, hogy elérjem, amit akarok. A mentorprogram során történt tárgyalásaimat esettanulmányként használtuk, s utólag elemeztük ki a történteket. Sőt, abban is tanácsokat adott, hogyan készítsem elő az életemben várható új fordulatokat…”

Merthogy valami közbejött: még a mentorprogram kezdete előtt Orsolya férjhez ment, s hamarosan kiderült, hogy kisbabát vár. „Mindenkivel átbeszéltem a már előkészített új vagy várható teendőket, például képzési fejlesztéseket, személyre szabottan elosztottuk, és átbeszéltük a közeljövő feladatait, hogy majd a szülés után is mindenben képben legyek…”

Szinte hihetetlen Orsolya magabiztossága, ahogy minderről beszél, s egy percre sem esik ki főnöki elszántságából… „Szerencsém is volt mindehhez. A főnököm is roppant családcentrikus, azonnal megértette a helyzetet, egyetértett az általam kidolgozott tervvel: kis csapatot állítottunk fel a munkatársaimból, áttekintettük a közeljövő teendőit és azt, hogy ki, mit, hogyan vesz át tőlem, mit kell tennie, amíg távol vagyok.”

Minden rendben megy

Hogyan telt a babavárás ideje? „Békésen, nagy örömben. Szerencsére nem volt semmilyen komplikáció. A munkám kapcsán nem volt bennem egy perc félsz sem a majdani visszatérés miatt. A távollétemet úgy fogom fel, mint az eddigi munkám fokmérőjét: ha jól dolgoztam, akkor a dolgok nélkülem is tudnak működni. Úgy tudom, hogy nem okozott konfliktust a távollétem, és a továbbiakban is számítanak a tudásomra és a tapasztalatomra. A legtöbb programot én indítottam még el, a képzési tartalmakat előre kidolgoztuk, minden rendben megy. Kapcsolatban vagyok a munkatársaimmal.”

És a szülés? „Az nem ment annyira könnyen – mosolyodik el. – A kislányom nem akart világra jönni a 41. hét után sem, így meg kellett indítani a szülést. Az utolsó pillanatig benne volt a levegőben a császármetszés, de végül 5 óra vajúdás után természetesen jött világra 2,8 kilós, gyönyörű és egészséges kislányunk.”

Odahaza már könnyebb? „Be kell vallanom, naivan álltam ehhez. Például azt gondoltam, hogy nappal minden baba sokat alszik, de az én kislányom napközben szinte egyáltalán nem igazodik ehhez. Már rájöttem, hogy az anyaság az egyik legnagyobb feladat, ugyanakkor a legszebb is. Nagyon boldog vagyok, hogy fiatalon lehettem anya, mert a karrier mellett nagyon fontos számomra a család, a kettő egyensúlya. Szerencsés vagyok, mert szerető és mindenben támogató férjem mellett csodálatos és segítőkész nagyszülők vesznek minket körül. Segítségükkel nyártól a baba mellett is visszatérhetek a munkába.”