Budapest–London–Buenos Aires
A tánc bűvöletében él Gyulai Júlia, s álmai sorra megvalósulnak.A Coincidance táncszínház az ír sztepp karakán ritmusvilágát vegyíti a modern kortárs vonal lágy szenvedélyességével, Fairplay – Sportóriások legendája című előadása fontos állomás volt a profivá válás útján.
Élete talán legizgalmasabb és egyben legnehezebb napjait élte át 2017 novemberének elején a koreográfus-táncos gyulai Júlia. Együttesével, a Coincidance-szel javában gyakorolták Fairplay – Sportóriások legendája című darabjukat, amikor Albert Réka kiváló táncosuk egy ugrást követően nagy reccsenés hangjával érkezett a talajra. Mint kiderült, eltört a lába. Két nappal a MOM Kulturális Központba meghirdetett előadás előtt! És ő a főszereplő, immáron nyolc éve a társulat egyik legstabilabb tagja, akinek váltóembere sincs, hiszen sohasem volt rá szükség. A kétszer 45 perces mű koreográfusa Gyulai Júlia, de nem osztott magára szerepet a produkcióban.
„Mit volt mit tenni, úgy döntöttem, magamra vállalom a helyettesítést – emlékezik vissza, ma már a nyugalom hangján. – Pedig akkor már csaknem fél év telt el azóta, hogy táncosaimnak betanítottam a produkciót. Borzasztóan nagy szerep, két nehéz duettel, ritmikus sportgimnasztikai elemekkel, szalagkoreográfiával, amelyet annak idején másfél hónapig külön rg-edzővel gyakoroltak a táncosok. Két napig nem aludtam: edzettem, éjjelente videóról is tanultam a mozgásokat. Ráadásul a duetteket alacsony lányra találtam ki, Réka körülbelül 160 centiméter magas, én 176 centi vagyok. Szerencsére a partnereim sokat segítettek, és erős koncentrációval végig tudtam táncolni az előadást!”
Júlia számára végül a nagy kihívás hatalmas sikerélménnyé változott, hiszen manapság koreográfusként és társulatvezetőként már jóval aktívabb, mint táncművészként. „Ez a siker jót tett a lelkemnek…” – mondja. (Albert Réka azóta felépült, és február óta ismét ő táncolja a szerepet.)
Munka, szenvedély
A Fairplay – Sportóriások legendája különben a Coincidance táncszínház egyik legátfogóbb, legösszetettebb előadása, videorészletek vetítésével, amelyek szervesen illeszkednek a tartalomhoz. Júlia szívéhez pedig különösen közel áll a mű, mivel az archív atlétikai versenyek felvételei között akad olyan futószám, melyet édesapja, Gyulai István, az egykori neves televíziós sportkommentátor közvetít.
Így ő maga is a sport bűvöletében nőtt fel. Sok mindenért hálás neki, többek között azért is, mert nem állt útjába, amikor tizenévesen kijelentette: márpedig ő táncos akar lenni! Tizenhárom évesen németnyelv-tanár édesanyját kísérte el írsztepp-táncóráira, de aztán hamar rájött: a táncot neki találták ki! Papája ugyan jobban örült volna, ha lánya inkább Cambridge-be megy egyetemre, hogy jó ügyvéd válhasson belőle, de úgy látta: ha ő mindenáron táncos akar lenni, akkor nem gördíthet akadályokat lánya szándéka elé.
„Apu a munkáját szenvedélynek fogta fel, ez volt sikere titka.
| GYULAI JÚLIA |
| „Apu a munkáját szenvedélynek fogta fel, ez volt sikere titka. Ugyanezt a mentalitást örököltem tőle, csak más életpályán.” |
Profivá vált a társulat
A gimnazista leány tánctudását Dublinban is továbbfejleszthette. Az érettségit követően felvették a táncművészeti főiskolára, modern tánc szakra. Egy év után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is bebocsátást nyert a színházrendező–fizikaiszínház-koreográfus szakra. Két év után mégis átigazolt a főiskola koreográfus szakára, Bozsik Yvette osztályába. 2014-ben szerezte meg a főiskolán a moderntánc-diplomát, 2016-ban végzett koreográfusként.
A Coincidance táncszínház társulatát két alkotótársával, Székács Zsófiával és Potornai Norberttel hívta életre. Munkájuk nyomán megszületett a kortárs tánc és az ír sztepp ötvözete. „Az ír sztepp a maga karakán ritmusvilágával, a modern kortárs vonal pedig lágy szenvedélyességével jól kiegészíti egymást. A furcsa párosítás különös harmóniát hoz létre, és ebben sok lehetőség rejlik” – magyarázta nekünk 2015 tavaszán, amikor az 50 tehetséges magyar fiatal program részesévé vált. Akkor a jövőről szólva úgy fogalmazott, társulatánál hamarosan eljön az idő, hogy végleg profivá váljon. A programtól azt remélte, hogy további művészi és társulatvezetési tanácsokat kaphat. „Szakmailag éhezem az objektív, jóindulatú véleményekre előadásainkról, mert ezek a visszajelzések tovább segíthetik fejlődésemet.” Nos, ehhez Bán Teodóra ideális mentornak bizonyult. Olyannyira, hogy a Fairplay című darab a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával együttműködésben jött létre, s a bemutató 2017 nyarán a Városmajori Szabadtéri Színpadon volt.
A profivá válást segíthették 2016-ban a társulat külföldi fellépései, például Mexikóban, Izraelben, valamint a hazai kapcsolatrendszer kiépítése is. Az együttes szerződést kötött a Pesti Magyar Színházzal, tartós együttműködésük alakult ki a budafoki Dohnányi Ernő Zenekarral. Ugyanebben az évben pedig valóban profivá válhatott a társulat: találtak egy olyan partnert, aki a Coincidance táncszínház számára megfelelő anyagi hátteret nyújt. „Új alapokon kezdhettünk el dolgozni. Mivel a nyugati világban nőttem fel, én működőképesnek látom az üzleti alapú művészetfinanszírozási modellt. Most így dolgozhatunk, ami alapot ad arra, hogy se szerkezetileg, se művészileg ne rekedjünk meg.”
A húsztagúra bővült csapat naponta hat–nyolc órát gyakorolhat próbateremben, ami a kemény munka mellett nagy örömöt jelent Júliának. A szakmai munka mellett azonban komoly szervezési, ügyvezetési feladatokkal is jár a profi lét, amelybe bizony bele kell tanulni – vallja be önkritikusan.
Megnyílnak az ajtók
A 2017/18-as évadban szeptembertől már havi hét–kilenc előadásuk van. A Pesti Magyar Színházban az együttes tagjai alakítják a zenés darabokban a tánckart (például a Van, aki forrón szereti és a Holnap Tali! produkcióban). A Hatszín Teátrumban a Széttáncolt cipellők gyermekelőadást játsszák sikerrel, a Müpában A tündérkirálynő című darabban táncolnak.
Gyulai Júlia Anna
II. évad
Mentor: Bán Teodóra
Az ír sztepp és a modern kortárs tánc ötvözetével egyedülálló stílust és látványvilágot teremtett a mozgásművészetben. Tizenkilenc évesen Európa-bajnoki címet szerzett (ír sztepp), és megalapította Coincidance nevű társulatát két alkotótársával. Ebből nőtt ki a ma huszonhárom táncost számláló együttes. A társulat jelenleg legkiemelkedőbb projektje a Fairplay – Sportóriások legendája című előadás, amelyet mentora segítségével mutathatott be a Városmajori Szabadtéri Színpadon 2017 nyarán.
A Fairplay a MOM Kulturális Központban a jövő évadban is látható, sőt esély van arra is, hogy az alkotást bemutassák 2018 őszén Buenos Airesben, az ifjúsági olimpiai játékok ideje alatt. „Dr. Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke sajátjának érzi az előadást, örül, hogy a sportról és a fair play szelleméről született egy ilyen művészeti alkotás.”
Júlia számára nagy élményt jelentett, hogy 2017 novemberében, a Papp László Budapest Sportarénában rendezett Andrea Bocelli-koncerten két duettet is táncolhatott Ungi Krisztiánnal: „Személyesen találkozhattam a nagyszerű énekessel, és még soha nem táncoltam ennyi ember előtt.”
2018 tavaszán is tervez premiert, részben az együttessel, ám inkább saját alkotói vonalára koncentrálva a Bethlen Téri Színházban Minden máshogy van címmel. „Alternatívabb hangvételű egyfelvonásos lesz, kortárstánc-alkotóként is szeretném megmutatni magam. Elgondolkodtató, kicsit groteszk hangvételű darab lesz az életről, az elmagányosodó társadalomról” – jellemzi a produkciót.
| GYULAI JÚLIA |
| „Mivel a nyugati világban nőttem fel, én működőképesnek látom az üzleti alapú művészetfinanszírozási modellt.” |
Júlia 2018 februárjában Londonból kapott örömhírt: felvették a neves Trinity Laban Conservatoire koreográfus mesterképzésére, így ősztől két éven át tovább bővítheti szakmai ismereteit. Bízik abban, hogy addig a társulatot valamelyest önálló lábra tudja állítani, mert bár a képzéshez nem kell Angliába költöznie, lényegesen több időt kell majd távol töltenie. Az együttest mindenféleképpen biztonságban szeretné tudni… „Nyugaton már egészen máshol tart a táncművészet, a kortárs táncon belül is másként gondolkodnak. Bátran kísérleteznek a koreográfusok, ami az itthoni táncéletből még nagyon hiányzik – mondja. – Remélem, az ottani tudást, tapasztalatokat magamba tudom szívni, s haza is hozom majd. Abban is reménykedem, hogy megnyílnak kinn ajtók, és az együttessel karöltve nemzetközi karrieremet is el tudom indítani, mert arra is nagyon vágyom.”
3-szor is mentor
Bán Teodóra
a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ igazgatója
Tudjuk, hogy a tehetség és a szakmai felkészültség ma már nem biztos, hogy elegendő a fiatalok számára ahhoz, hogy megmutathassák és kibontakoztathassák képességeiket. Az élet és főleg a művészeti élet ma már azt kívánja, hogy egy bizonyos területen kellő tapasztalattal rendelkező személy, ha érzi magában az indíttatást, ragadja meg a fiatal tehetségek támogatásának lehetőségét. Az én értelmezésemben ez a mentor számára is lehetőséget ad arra, hogy elért eredményeit az utódlásban kamatoztassa. Nem volt kérdés számomra ez a szerepvállalás, a mentorprogramot kezdettől támogattam, és nagy örömmel osztottam meg szakmai tapasztalataimat. Az én foglalkozásom valójában erről szól: mint kultúrában jártas menedzser igyekszem a fiataloknak megadni a lehetőséget, hogy beléphessenek a megfelelő szakmai közegbe, ahol láthatóvá válnak, és ki tudják bontakoztatni tehetségüket.
A közvetlen segítségen és a támogatás szakmai részén túl minta- és példaértékűnek tartom a La femme magazin kezdeményezését, amivel komoly felületet és médianyilvánosságot ad az új tehetségeknek – és ami a legfontosabb: sorsfordító találkozásokhoz segíti a fiatal művészeket.
A háromévados mentori munkát illetően különösen büszke vagyok Gyulai Juli eredményeire, aki nem csak művészként kiváló, menedzseri és kultúraszervező kvalitásai is ígéretesek, figyelemre méltóak. Büszke vagyok, ha arra gondolok, hogy be tudtam segíteni őt abba a körbe, ahol már nevesítve tudott megjelenni, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy önmagát, a művészetét, a produkcióját és a társulatát is képviselni tudja.