Ehető arany

Ma már látja, hogy jól gondolta, és ez a felelősség egyre nő. „Azt hiszem, amikor a versenyszellemet osztogatták, én kétszer álltam sorba” – mondja Magyarné Fekete Veronika cukrász, aki több mint másfél évtizede lankadatlan érdeklődéssel kalandozik az édes finomságok között, de a gasztrorengetegben sem téved el. Utóbbihoz hozzáfűzi, hogy szívesen készíti el és fogyasztja a magyar konyha különlegességeit, például az abált sertésnyelvet. Az olasz konyha remekeit pedig gyakran újrakomponálja. Ünnepnapokon szívesen használ különleges alapanyagokat, például fésűkagylót vagy homárt.

 

Mielőtt az 50 tehetséges magyar fiatal programba bejutott, sok akadályt kellett leküzdenie. A cukrászati alapokat 14 éves korától, az anyukájától, a nagymamájától és a dédnagymamájától tanulta. A tortadíszítést autodidakta módon sajátította el. Sokszor megesett, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy akarta, s akkor műve a kukában landolt. „Előfordult, hogy ötször is újrakezdtem egy munkát” – meséli.

 

Pár évvel ezelőtt mély depresszióba süllyedt. Rettegett, hogy úgy fog meghalni, hogy semmit sem hagy hátra, egyszerűen csak itt volt, és ennyi, elfelejtik. Ezen akart változtatni, de nagyon. Már a tehetségprogram díjazottjaként, 30 évesen szerezte meg a cukrászvégzettséget. „Úgy látszik, a cukrászatban teljesedik ki a tehetségem” – mondja.

 

Világbajnokságra készül

Eleinte kakukktojásnak érezte magát a vele egy évadban bekerült 50 tehetséges magyar fiatal között, hiszen 49 társa leginkább a tudomány, a gazdaság és a művészetek területéről érkezett. Hamarosan rájött, hogy ő inkább kreatív művész, mint cukrász, így aztán mégis remekül beilleszkedett, hiszen az igazi szerelme a tortadíszítés és a cukrászati artisztika. Büszke arra, hogy vidéki lányként, a nulláról építette fel karrierjét. Fejlődése záloga eleinte a versenyzés volt. A hobbicukrászversenyek nem pénzdíjasok, de soha nem is a pénz vagy a díj motiválta, hanem az, hogy ő legyen a legjobb. Egy-egy ilyen megméretésen nem száz, hanem 120 százalékot akar nyújtani. „Én úgy érzem, hogy sohasem sikerült 100 százalékot teljesítenem, pedig egy korábbi versenyemen kategóriagyőztes voltam, 100 ponttal” – mondja.

 

Négy év alatt 23 érmet szerzett, ebből hármat a 2018. február 24-én megrendezett Tatai Farsang Kupa, Országos Gasztronómiai Bajnokságon. Veronika idén harmadik alkalommal vett részt a tatai erőpróbán. „Ezt a versenyt tartják a világversenyek felkészítő versenyének, így különösen nagy precizitással készültem” – magyarázza. Három kategóriában indult, két aranyérmet nyert cukrászati artisztikában, egy ezüstöt cukrász kategóriában, valamint öt különdíjat is hazavihetett, többek között a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületéét. Cukrász kategóriában először indult, mert nagyon összetett volt a feladat, amit aztán büszkén részletez is nekem. Készített többek között 24 karátos arannyal díszített Rákóczi-túrós macaront, illetve ezüstbe csomagolt Mozart-golyót – ehető ezüstfóliával.

Az elkövetkező hónapokban 2018 novemberére, a luxemburgi kulináris világbajnokságra készül. Reméli, a világbajnokság is olyan sikert hoz számára, mint két évvel korábban Erfurtban a kulináris olimpia, ahonnan aranyéremmel tért haza.

 

 

Totális összhang

Két éve zsűrizni is hívják. Ez a legnagyobb elismerés számára, hiszen a zsűritagok neves, elismert, több éve-évtizede a cukrászpályán dolgozó szakemberek. Az 50 tehetséges magyar fiatal programnak köszönhetően rövid pár év alatt futott be olyan szakmai karriert, amilyet másoknak csak hosszú évtizedek munkájával sikerül. Részben a programnak köszönhette, hogy a Tortadíszítés Magazin tulajdonos-főszerkesztője lett. Óriási feladat volt, amelyhez fel kellett nőnie.

 

 

Nem tud kikapcsolni, folyamatosan pörög, ezért a szervezete tavaly egy kis pihenésre kényszerítette. A felépülés során volt ideje gondolkodni, és rangsorolni élete dolgait. Egy magazin szerkesztése teljes embert kívánó feladat. Egyedül vitt mindent, és erőn felül teljesített, mert nem csak ez az egy munkája van. A magazin hát kicsit háttérbe szorult, de most már felépült, s rengeteg új ötlete van, idén el is kezdi megvalósítani őket. Januárban volt négy éve annak, hogy elindította Veronica’s Cake című blogját. A blogon nem csak recepteket oszt meg, a sütés-főzéssel kapcsolatos kérdésekre is válaszol.

 

Mindehhez folyamatos támogatást kap a férjétől, akivel immár 14 éve alkotnak egy párt. Mint fogalmaz, nem is egy párt, hanem egy embert, mivel a nap 24 órájában együtt vannak, mindenhová együtt mennek. Közös építőipari cégben dolgoznak, amelyben Veronika az ügyvezető. Totális az összhang köztük.

MAGYARNÉ FEKETE VERONIKA

„A mentorprogramtól nemcsak önbizalmat kaptam, hanem motivációt és erőt is ahhoz, hogy legyőzzem a korlátaimat.”

Az ismerőseik nem tudják elképzelni, hogyan képesek így élni, ők meg azt, miként lehetne máshogy. „Kislányként olyan férjet szerettem volna magamnak, mint amilyen apukám. A szívem megtelik szeretettel, amikor felidézem magamban, ahogy apu szerelmes tekintettel néz anyukámra” – osztja meg szinte titkos gondolatát.

 

Gábor, a férje, pont ilyen, lesi minden kívánságát. Veronika szabad lehet mellette, mert a férje nem akadályozza, hanem szerelmével támogatja. Mindenben egyetértenek, legyen szó munkáról, cukrászatról, magánéletről. Nem szeretnének közös gyermeket, ők így együtt egy jó csapat. Veronika azt szokta mondani, hogy belőle hiányzik az anyai gén. Neki ott vannak a cukrászati artisztikái, amelyek olyanok, mintha a gyermekei lennének. „Amikor készítem őket, folyamatosan beszélek hozzájuk. Mindig megígértetem velük, hogy a versenyről hoznak anyának egy aranyérmet” – mosolyog.

 

Megváltozott életek

„A mentorprogramtól nemcsak önbizalmat kaptam, hanem motivációt és erőt is ahhoz, hogy legyőzzem a korlátaimat” – szögezi le. Nagyon szerencsésnek vallja magát, hogy Kósa Erika volt a mentora. A mentor-mentorált viszonyból most már barátság lett. A mai napig tartják egymással a kapcsolatot, ahogy idejük engedi, találkoznak is. Ha elkeseredett valami miatt, és sírva telefonált Erikának, akkor a mentora pár perces beszélgetés során „helyre tette”, Veronika pedig új erővel, sikeresen megoldotta a problémáját. A mentorának köszönhetően szélesedett ismeretségi köre. Erika kapcsolatai tették lehetővé, hogy tortát készíthetett báró Gelsey Vilmosnak is.

 

MAGYARNÉ FEKETE VERONIKA

Egy versenyen a győztes neki köszönte meg sikerét. „Azt mondta, én motiváltam, és sokat tanult tőlem.”

Három évvel ezelőtt el se tudta képzelni, hogy prezentációt vagy beszédet tartson. A tehetségprogram segített legyőznie félelmeit, és ma már bátran áll ki a közönség vagy a kamera elé, legyen szó akár előadásról, akár cukrászati bemutatóról. Ebben nagyon sokat segített neki a TALENTⁿ tehetségfórum. Előadása olyan inspirálónak hatott, hogy több médium is bemutatta munkásságát. Most már hobbicukrászok tekintik példaképüknek, és egyre többen követik figyelemmel. Az egyik versenyen zsűrizett, s nagyon meglepte, felemelő érzésnek tartotta, amikor a győztes neki köszönte meg a sikerét. „Azt mondta, én motiváltam, és sokat tanult tőlem” – emlékszik mosolyogva.

 

Az egyik hobbicukrász anyuka Veronikát kérte fel „mentorának”, hogy segítse őt felkészülni egy nemzetközi versenyre. A szívét az melengette meg leginkább, hogy az egyik ismerőse a TALENTⁿ tehetségfórumon elhangzott előadása után beiratkozott a szakácsiskolába, holott már évek óta halogatta. Amikor elvégezte, üzletvezetővé léptették elő. „Azt gondoltam,  a program csak az én életemet változtatta meg, de már látom, hogy általam a körülöttem élőknek is segít.”