Színpadra álmodott némafilm

Hosszú kényszerszünet után újra sokszínű repertoárral várja nézőit a Játékszín. Az őszi szezon különlegessége az egy éve bemutatott Nagyvárosi fények ünnepi díszelőadással tért vissza október harmadikán, amelyet a nyíregyházi Vidor Fesztiválon elnyert hat díj apropóján az alkotók és művészek tiszteletére rendeztek. A legjobb színpadi előadásért, a legjobb rendezésért, a legjobb férfi alakításért, a legjobb díszletért és jelmezekért járó elismerés mellett a színházi szemle különdíját is elnyerte a társulat. Az este díszvendége Charlie Chaplin unokája, Aurélia Thierrée színésznő volt.

Színházi időutazás

Mire 1931-ben a Nagyvárosi fények  dobozba került és készen állt a bemutatásra, a némafilmeket szinte teljesen kiszorította a mozikból a hangosfilm. A jellemzően élő zongorajátékkal kísért történetmeséléseket megunták a nézők, elveszítették vonzerejüket, a közönség új élményekre vágyott. Mindezek ellenére Charlie Chaplin karrierje egyik legnagyobb művészi és üzleti sikere lett a film, amire az összes alkotása közül ő maga is a legbüszkébb volt. Mi lehetett a titka?

Valószínűleg ugyanaz, ami ma is magával ragadja a nézőt a Játékszín azonos címmel színpadra vitt előadásán. A Nagyvárosi fények szívhez szóló romantikus történet szerelemről, önfeláldozásról, rengeteg humorral és remek színészi játékkal. Mindez másodpercre pontosan koreografált színpadi mozgással, és az ezt tökéletesen kiszolgáló zenei aláfestéssel.

A száz évvel ezelőtti némafilmek látványvilágát idéző – ezért a mai színházi megoldások között meglepően innovatív – szavak nélküli színdarab bátor és zseniális vállalkozás, aminek nézői fogadtatását szinte lehetetlen előre megjósolni. A siker a gondos rendezés és hibátlan színészi játék esetén is minimum kétesélyes. A bemutatón percekig zúgó vastaps azonban – ha volt is – eloszlatott minden kétséget: a Nagyvárosi fények telitalálat!

Időtlen történet

Chaplin csavargója magányosan éli életét a nagyváros forgatagában, mígnem egy napon beköszönt életébe a szerelem. Első találkozásra beleszeret egy vak virágáruslányba. A szerencse is mellé szegődni látszik, megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. Azonban csak mámoros pillanataiban ismeri fel a csavargót, amiből számos bonyodalom és komikum származik. A csavargó a gazdag baráttól kapott pénzből megmenti szerelmét a kilakoltatástól, sőt egy orvosnak köszönhetően a lány meggyógyul és visszanyeri látását. A csavargó viszont börtönbe kerül és több mint fél év telik el, míg újra találkozhatnak, s szíve választottja először pillanthatja meg – addig gazdagnak hitt – pártfogóját.

Szente Vajk negyedik alkalommal rendez a Játékszínben. A Nagyvárosi fények dialógusok és dalbetétek nélküli előadás, fekete-fehér látványvilággal, zenére koreografált mozgással, a filmes eredetit idéző színészi játékkal és gegekkel. Ez utóbbi szerencsére nem válik öncélú csetlés-botlássá, így elegendő tér marad a – szavak kifejezőerejétől megfosztott – mozdulatokra és mimikai eszköztárra korlátozódó színészi játékra. Mindenekelőtt a chaplini csavargó figuráját életre keltő Nagy Sándor, az életunt milliomos Kolovratnik Krisztián, a vak virágáruslányként nagyon szerethető Kovács Gyopár és a nagymama, Zsurzs Kati nagyszerű alakítására. No és a takarásban egyperces átöltözésekkel nagyot menő, egyenként hat-nyolc karakter „bőrébe bújó” Csonka András, Gáspár Kata és Túri Lajos Péter tehetségének megvillantására.

„Néma színházat csinálni óriási vállalkozás, mert nem állnak rendelkezésre azok a mechanizmusok, amelyek próza vagy zenés színház esetén adottak. Remek színészekkel dolgozom azonban, akiknek ezúttal „csak” a tehetségük és a zene áll rendelkezésükre.” – nyilatkozta a rendező. Szente Vajk kiemelte, hogy „nem mozgásszínházat hozunk létre, inkább egy természetes játékmóddal, a lélektani realizmus eszközeivel elmesélt történetet igyekszünk színre vinni.”

Bank Tamás a közönség színházának nevezte a Játékszínt: „Nálunk tendencia, hogy a nézők ismétlik az élményt, amit átéltek, gyakori, hogy akár négy-öt alkalommal ugyanazt a produkciót nézik meg. Bízom benne, hogy a Nagyvárosi fények is ebbe a sorba tagozódik majd a repertoáron.” – emelte ki az igazgató.

Az előadás zeneszerzője Gulyás Levente, a díszletet Rákay Tamás, a jelmezeket Kovács Yvette Alida tervezte.