Klasszikus szépség ihlette modern tudomány

A kétezres évek elején, a „Nagy alakítás” televíziós sorozattal mutatkozott be Magyarországon, a nagyközönség számára, az esztétikai sebészet. Ebben a sorozatban kamerák előtt történtek a műtétek, ám kezdetben nem is volt könnyű dolguk sem az orvosoknak, sem a stábnak, hiszen kevesen jelentkeztek, az emberek nem sokat tudtak még erről a területről. Mire a végéhez közeledett a show, már több mint tízezren toporogtak „az ajtó előtt”, és szerettek volna részt venni a műsorban. A sorozat vezető plasztikai sebésze, Dr. Seffer István, a szakma megismertetése érdekében vállalta a televíziós műtéteket, de a háttérben a közönség számára rejtve maradt eredményeket is elértek. Előfordult ugyanis, hogy egy jelentkező előzetes, alapos kivizsgálása során olyan betegségeket fedeztek fel, amelyek miatt nem vállalták ugyan a plasztikai műtétet, ám minden valószínűség szerint megmentették a beteg életét.

 

Dr. Seffer István több mint négy évtizedes műtői rutinnal rendelkezik a sebészet, a plasztikai sebészet és kézsebészet területén. Gyermeksebészeti, baleseti-, mellkas- és érsebészeti jártassága mellett több, mint 250 tudományos publikáció, előadás, könyv szerzője, társszerzője. Számos új műtéti eljárás, minimál invazív- és hegmentes technológia kidolgozása fűződik nevéhez, orvosi biotechnológiai kutatásaiért a cambridge-i International Biographical Centre díszdoktori címmel tüntette ki. Hitvallása egy mondatban összefoglalható: Medicina Futura – a jövő orvostudománya a jelenben.

 

– Doktor úr, bár abban egyeztünk meg, hogy az esztétikai sebészet vívmányairól beszélgetünk, de talán szót kell ejteni a páciensek fejlődéséről is. Utóbbinak azért lehet jelentősége, mert – ha visszatérünk a műsorhoz -, elgondolkodtam, vajon mit kértek a sebésztől akkor, és azóta mindez változott-e?

 

– Az esztétikai sebészetben világviszonylatban is trendek vannak, amelyek természetesen a média által sugallt, aktuális divatokat próbálták másolni. A sorozat indulásával nagyjából azonos időben tűnt fel újra a hetvenes éveket idéző „Twiggy-jelenség”, ugye, emlékszünk arra a madárcsontú angol modellre rövid hajjal. Ennek az volt az oka, hogy a divatdiktátorok úgy döntöttek, ne a szép nőt bámulja a közönség a divatbemutatókon, hanem csakis a ruhákat. Így a modelleknek úgy kellett kinézniük, mint a mozgó ruhafogas. Mindez persze, gyorsan begyűrűzött a köztudatba, és minden szép fiatal lány ilyenné akart válni, ilyen extrém vékony alakot akart, ezért keresték a plasztikai sebészeket.  Szerencsére időközben betiltották ezt az őrületet, és ismét a hús-vér, formás nőké a világ, sőt, most már tovább is mentünk, hiszen megjelentek a plus-size modellek is.

Aztán vannak persze, megjelenési trendek is. A latin-amerikai országokban sokkal divatosabb a nagy, gömbölyű fenék, és kevésbé jelentős a mell formája. Európában elsősorban a mell nagysága fontos, aztán jön a vádli formája, és csak utána a fenék. Vádlikat itthon például már a nyolcvanas évek végétől operálunk.

Ezeket követték az arcformálások, amelyek visszafogott mennyiségben szépek is lehetnek, de amikor túlzásokba esnek a hölgyek, akkor sajnos, inkább közönséges lesz a végeredmény, és nem vonzó.

Nálam valóban új trend jelent meg, mégpedig az, hogy a túlzásokba esett „műnőből” valódit, emberi arcú hölgyet varázsoljak. Gyakran előfordul, hogy eljön hozzám egy negyvenes üzletasszony, aki – mondjuk ki -, a beavatkozások nyomán inkább pornósra

DR. SEFFER ISTVÁN

"Új trend jelent meg, mégpedig az, hogy a túlzásokba esett műnőből valódit, emberi arcú hölgyet varázsoljak"

hasonlít, mint komoly üzletasszonyra, és azt kéri, formáljam vissza az arcát. Ilyenkor mindig kérek tőle egy régi, beavatkozások előtti képet, hogy tudjam, honnan indult, hogyan nézett ki operációk nélkül. Aztán megpróbálom visszaépíteni az eredeti arcát, egy pici tuninggal. Ezután pedig boldogan nézik az új arcukat, mert közönségesből igazán szépek lettek.

 

– Vannak aztán az „egzotikus” kérések, nem? Amikor olyan arcot szeretnénk, mint a másik kontinensen élő nők…

 

– Bizony, ez is nemzetközi trend, és persze, óriási üzlet, hogy a távol-keleti nők európai külsőt szeretnének. Dél-Koreában hatalmas üzlet, eddig a kínai és japán nők is odajártak. Az európai nők pedig keletiesekké, egzotikusakká szeretnének válni. Ennek érdekében kidolgoztam egy speciális szemhéj-technikát, amellyel valóban nyitom a szemet, és nem a tankönyvekben megírt „kerek szem gyártás” lesz az eredménye. Márpedig ha végignézzük a hollywoodi sztárokról készült képeket, mindenkinek „malacka, vagy pénzérme”-formájú szemet műtöttek. Ilyen lett Sylvester Stallone vagy Roger Moore szeme is.

 

– A másik pedig a subperiostealis, vagyis csonthártya alatti homlokemelés, amelynek eredményeképp bohócíve lett a szemöldöknek. Ezeket véleményem szerint nem lenne szabad megcsinálni.

 

– Ugyanakkor olyan hatalmas fejlődésen estek át az esztétikai beavatkozások, hogy maga a sebészet, tehát a késsel végzett műtétek, szinte kiszorulni látszanak. Majdnem azt mondhatom, hogy ez már az utolsó töltény, ha például olyan nagy mennyiségű bőrt kell kivenni, ha olyan mennyiségű bőrfelesleg van, amit ezekkel a különleges technikákkal nem lehet elosztani, akkor jön a kés. Ehhez képest régen mindent megoperáltunk. Aki hozzánk fordult akkoriban, azon csak műtéttel tudtunk segíteni.

 

– A magazinok ma is gyakran lehozzák a jól ismert „előtte-utána” fotókat, amikor laikus szemmel is látszik, hogy az addig valódinak ható arcok hirtelen meglehetősen művi benyomást keltenek, ráadásul nem csak a természetes látványukat veszítik el, hanem gyakran a mimikai képességeiket is…

 

– Pedig, amire utal, a ritidectomia, vagyis arcráncplasztika területén is rengeteg újdonsággal tudunk dolgozni. Vannak már olyan elképesztő tulajdonságú szálak, amelyekkel kicsi- vagy közepes lifteket lehet kiváltani. És vannak olyan, különféle töménységű, tartós, bio töltőanyagaink, amelyekkel feszesíteni, és formát változtatni is lehet. Ezeknek az az egyik legfontosabb tulajdonságuk, hogy biodegradábilisak, vagyis 1.5-2, vagy akár 3 év után lebomlanak, és utánuk lehet tölteni. Tehát nem kell a szilikont használni, amelyet a 2002-es isztambuli Esztétikai Világkongresszuson elvileg betiltottak,

DR. SEFFER ISTVÁN

"A fémszálnak semmi keresnivalója nincs az arcban, akkor sem, ha akár aranyból készült, hiszen eredetileg sincs fém az arcunkban."

mégis sok helyen használják mind a mai napig. A szilikon filléres anyag, hatalmas üzlet, megéri az orvosoknak, hiszen a bio töltőanyagok tizedébe kerül, sokáig ottmarad, csakhogy nagyon sok bajt csinál, hiszen a szervezet nem tudja feldolgozni. Nyilvánvalóan nem véletlenül tiltották be, úgyhogy én mindenkinek mondom, hogy senki ne engedjen szilikont tölteni az arcába, ajkába, mert nem bomlik le, így azt csak késsel tudom kivenni.

Ha valamit túltöltünk hialuronsav-alapú töltőanyaggal, akkor van olyan steril enzim, amelyet beadok, és gyönyörűen visszaalakítja. Minden beavatkozást csakis akkor kellene végezni, ha megvan az ellenszere is.

Például a nem korrekt fémszálaknak, amelyek olyanok, mint a drótkerítés szálai, semmi keresnivalójuk az arcban, akkor sem, ha aranyból készültek, hiszen eredetileg sincs fém az arcunkban. Ebben az elektroszmoggal szennyezett világban az fémszálak antennaként viselkednek, ezért számos kényelmetlen panaszt okozhatnak. Ma már vannak tudományos vizsgálatokkal igazolt, kettős hatású szálak, amelyek azonnali „lift-hatásúak”, és olyan anyagot bocsátanak ki, amely bizonyítottan kollagén-termelést indukál. Kívülről látszik, hogy más a bőr kvalitása ott, ahol dolgoznak a szálak, mint ott, ahol nincsenek. Sokkal kisebbek lesznek a pórusok, a bőr finomabb tapintású, pozsgás hatású, hidratáltabb és feszesebb lesz.

 

– Mennyire számítanak újdonságnak ezek a természetes eljárások?

 

– A bioliftekről 2000 körül, az elsők között tartottam előadást nemzetközi konferencián, pedig még a fogalom sem volt ismert szakmán belül sem. Az én módszeremmel esszenciális anyagokat adtunk be, bovin eredetű placenta-kivonatot, vagyis antigenitásától megfosztott, borjúból kinyert anyagot, ami egy nagyszerű német készítmény, és csodálatos eredményeket értünk el vele. A hölgyek, akiknél használtuk, mondták is, hogy azóta nem járnak kozmetikushoz, mert gyönyörű a bőrük, nincs rá szükségük. A másik, amit járulékos hatásként figyeltem meg, hogy azok a hölgyek, akiknél alkalmaztuk, járvány idején nem betegedtek meg, mert olyan immunstimuláló hatása van ezeknek az anyagoknak.

Aztán megjelentek a további biotechnológiai eljárások, én például kidolgoztam egy hegmentes technikát, vagyis egy gyógyulást optimalizáló jelmolekula-rendszert, amellyel ha inkubálom a sebet, az egyharmad idő alatt, szinte nyomtalanul gyógyul.

Ennek a felsorolásnak nincs vége, mert az ember minden nap találkozik valami újdonsággal, amelyeket persze, megfelelő kritikával kell illetni.

 

– Vagyis összefoglalhatjuk, hogy mind az esztétikai eljárások, mind a páciensek vágyai, gondolkodása, ma már inkább a természetes irányába halad, és sokkal kevésbé a drasztikus, és művi eredményeket hozó irányba?

 

– Igen, ma már ez a cél, vannak kivételek, nyilván, de amit én a saját, évtizedek alatt felépített és hűséges klientúrámban tapasztalok, és amit orvosként fontosnak tartok, az biztosan a természetes irány.