Lassú, kitartó, szívós tempóban

Nem azért, hogy kikényszerítse a figyelmet, sokkal inkább azért, mert ő maga halk és megfontolt személyiség. Kicsit olyan, mint a borai: nem az a „menet közben bedobok egy pohárral” eset. Vízilabdáról, utódokról, hitről és persze a jó bor titkairól beszélgettünk. Nem kell a borász szakemberrel mindenben egyet érteni, de az biztos, hogy aki elolvassa a gondolatait, az mostantól másképpen néz majd az egri borokra.

Megragadott egy mondat a honlapján, mely szerint vízilabdázóként szeretett volna világbajnoki babérokra törni, de aztán valahogy mégis inkább a bor irányába terelődött. Valahogy, mégis? Ez egy sugallat volt, vagy mindig is ott bujkált önben?

 

Terelődtem. A vízilabda miatt mentem Budapestre, ahol a Kertészeti Egyetemen tanultam, amiben szerepet játszott az is, hogy az akkori felvételi tárgyak mentek jobban annak idején – konkrétan a kémia és a biológia. Igazából nem érdekelt az egyetem, de sokat tanultam, hogy helyt tudjak állni. A világ nekem akkor a vízilabda körül forgott, és menet közben, amikor szakirányt kellett választani – a konzervipar, a hűtőtechnológia, a dohánytermesztés és a borászat közül valamelyiket – én az utóbbit választottam, mert egriként ez tűnt kézenfekvőnek. Addig nem is igazán kóstoltam bort. A következő években sok mindenről hallottam ebben a témában, és sokat tanultam a bor lényegéről, a termőhelyekről, a stílusokról, a fajtákról és az emberekről. Jó tanáraim voltak, és meg is tetszett a borászat, de még mindig arra koncentráltam, hogy ügyesen játsszak a medencében. Ám egy idő után éreztem, hogy nem vagyok különleges talentum a vízilabdában, a bor viszont akkor már nagyon érdekelt. És ez a lényeg: van egy szándék az emberben, egy vágy, de nem biztos, hogy ez Isten akarata ővele, amit az ember vagy belát időben, vagy csak később. Ez utóbbi a rosszabb eset.

 

Tudom, hogy fontos önnek a hite. Engedje meg, hogy egy profán kérdéssel provokáljam: Másképpen borászkodik ennek köszönhetően? Hogyan érhető tetten ez egy palack St. Andrea borban?

 

Fontos a gondviselő Isten jelenléte. Egyszer megkérdezték tőlem egy borbemutatón, miért gondolom, hogy különbek a boraink másokénál. Azt válaszoltam: tudom, hogy szeret az

DR. LŐRINCZ GYÖRGY

"Annyi mindent kaptam már, amiért hálás lehetek."

Isten. Nyilván mindenkit, de ez nem mindenkiben tudatosul. Ez átsugárzik a terméken, a munkán, a folyamatokon, jó irányba terelődnek a dolgok, és ez jó. Nem tudok magyarázatot adni, hogy miért lesz egy bor más vagy jobb, de talán mégis: vajon miért van az, hogy az elmúlt ezer évben egyetlen magyar vörösbor került be a világ ötven legjobb bora közé? (A világ egyik legrangosabb borversenyén, a Decanter World Wine Awardson a St. Andrea Nagy-Eged dűlő Grand Superior 2017-es egri bikavér bor 97 pontot elérve, Best in show díjat nyert, és ezáltal bekerült a világ 50 legjobb bora közé. – A szerk.)

A gondviselő Istennek szándéka van az egri borvidékkel. Ez abba az irányba hat, hogy beszéljünk az Isten szeretetéről, és próbáljuk ezt megélni, mert ettől lesz jobb a világunk, ettől lesz áldottabb minden, és ennek lesz jó gyümölcse. A hibáink mellett törekszünk a jóra, és a jónak jó gyümölcs lesz.

 

Van kedvenc bora?

 

Persze, amire az van írva, hogy Szepsy István, az mind a kedvencem.

 

Miért?

 

Ha valamiben bízunk, ha valakitől jót kaptunk, azt szinte vakon szeretjük. A világban nagyon sok finom bor van, például a Balaton-felvidéken, Somlón izgalmas borokat készítenek. De Szepsy Istvánnál érzem a példát, a nagyságot, a méltóságot, a tradíciót, a tudatosságot és az innovációt. Szerintem egy kicsit mindenki szeretne hozzá és a boraihoz hasonlítani. Világszínvonalú, amit készít.

 

Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás után újraindult nagy borvidékek közül Villány és Szekszárd csillaga ragyog a legfényesebben, miközben Eger talán többet tud, mint amilyen a reputációja. A boraik jobbak, mint az imidzsük. Egyetért ezzel?

 

Joggal nagyon népszerűek a délmagyarországi borvidékek, és azok vörösborai. Egyébként mostanáig Egert is inkább a vörösborokról ítélik meg. Eger világhírű adottságú, ezt több évszázados írásbeli emlékek is megemlítik, de későn ébredt, a szocialista örökség elhúzódott. Mára felébredtünk, és nagyjából tisztában vagyunk az adottságainkkal: különlegesen egyedi,

DR. LŐRINCZ GYÖRGY

"Eger egyik sajátossága, hogy rengeteg, szám szerint 64 engedélyezett szőlőfajtával dolgozhatunk."

 sajátos bort tudunk termelni. Most van az a korszak, amikor nagyon erősen dolgozunk a bortermelői közösségben, hogy ezt az üzenetet megfogalmazzuk. A dél-magyarországi szakembereknek két nagy előnyük volt; egyrészt, hogy a kezdetekben finomabb és érettebb gyümölcsből dolgoztak. Ezen a téren késésben vagyunk, ám szerintem kezdünk felzárkózni, mi is odafigyelünk a szőlő érettségére, amiből nagyszerű egri – értem ezalatt, hogy csak itt elkészíthető – bort készítünk. A másik, hogy amikor Villány és Szekszárd elkezdte a piacépítést, talán könnyebb volt megérinteni a fogyasztókat, most rendkívül nagy a verseny. Gondolom én, de én csak egy egyszerű bortermelő vagyok Egerszalókon. Mindenesetre a következő hatalmas feladat a piac építése, üzenetek küldése, és mindenekelőtt jó borok készítése.

 

Ez csak akkor működhet, ha a régió bortermelői felsorakoznak az idea mögé. Van erre hajlandóság?

 

Öt éve működik az Egri Borműhely a borvidéken, ez új lendületet adott a koncepciónak. Profi marketing- és piacépítő csapattal dolgozunk, a szándék is megvan, és a közösség is mögötte áll. Még nem fedjük le a teljes borvidéket, de mind többen ismerik fel, hogy ez nem egy-két éves munka, de folyamatos, szisztematikus építkezéssel, jó üzenetekkel és kiváló borokkal el fogjuk érni, hogy úgy gondoljanak ránk, ahogyan az méltó.

A Borműhely honlapján azt írják, hogy a közös munka a gyakorlatban az egri bikavér megerősítését, az egri csillag piaci megszilárdítását, a Szépasszony-völgy újradefiniálását jelenti. Különösen az első hangzik izgalmasan: hogyan akarják megerősíteni a bikavért? Fentebb említettük, hogy a St. Andrea bikavére lett a világ egyik legjobb vörösbora. Erre gondol?

 

Ma a piacépítésében fókuszált üzenetekkel lehetünk hatékonyak. Kétségtelen, hogy az egri bikavér a borvidék elsőszámú bora, és mi nagyon szeretnénk, ha a fogyasztók is éreznék, hogy a boraink tényleg egyéniek és sajátosak. Építjük a minőséget, tapasztalatokat cserélünk, konferenciákat és rendezvényeket szervezünk, lelkesítjük egymást. Megalkottuk az egri palackot, amely terveink szerint a finom egri bikavér borok garanciája lesz. Újraszerveztük a borvidéki borbíráló bizottság rendszerét. Minden ősszel elindítjuk az egri bikavér rendezvényeket. Díjat alapítottunk az egri bikavérért. Összefoglalva: központba helyeztük az egri bikavért. Tudjuk, hogy egy nagy munkában vagyunk, és a célunk az, hogy az egri borvidék kiváló adottságaihoz méltó bor legyen az egri bikavér.

 

Francia bortermő vidékek kapcsán olvastam, hogy amit az évszázadok alatt elég jól bekalibráltak – nevezetesen, hogy adott talajhoz és mikroklímához mi az ideális szőlőtípus és művelési mód – azt most az éghajlatváltozás felborítja. Globális jelenségről van szó. Hogyan lehet erre reagálni?

 

Érezzük ezt, és folyik az újratervezés, a klímaváltozás erőteljes stílusváltást hoz magával. Egerre inkább a hűvös klíma jellemző, és adva van a feladat: gondolkozzunk a különböző fajták jövőbeli szerepéről, arról, hogy melyik irányba menjünk. Fel kell készülnünk a nagy hőösszegekre, a hirtelen lezúduló csapadékra, és persze az esetenkénti szárazságra. A régiónk egyik sajátossága, hogy nagyon sok szőlőfajtánk van, vizsgáljuk, hogy ezek közül melyik bírja a változást. Rengeteg, szám szerint 64 engedélyezett szőlőfajtával dolgozhatunk, van tehát választási lehetőség, meg tudjuk nézni, melyik hogyan reagál az éghajlatváltozásra. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Borászati Intézetével elkezdtük ezt a komoly kutatómunkát, beleértve a szőlőtermelés módszereinek újragondolását is. Egyébként most az őszi szüret eredménye nagyon finom lesz. Az eleganciája talán nem lesz annyira hangsúlyos, de érettebb, mélyebb gyümölcsöt szüretelünk.

 

Optimizmust vélek kihallani a hangjából.

 

Igen, valóban az vagyok.

 

A honlapjukon önről és a fiáról, ifjabb Györgyről is találni egy-egy képet, amin egy rögöt tartanak a kezükben.

 

Inkább egy kőzetről van szó. Ha jól emlékszem, a Nagy-Eged-hegyen készültek a képek, ahol egy tengerüledékes mészkődarabot tartok a kezemben, amelyen látszik a fosszília. Eger környékén különleges dűlőink vannak. Lehatárolt, külön megnevezésű termőterületekben gazdag ez a régió, és még ezeket a dűlőket is lehet tovább osztályozni, hiszen eltérő adottságúak talajban, mikroklímában, ami azt eredményezi, hogy változatos, izgalmas borok születnek. Van olyan hegyoldal, ahol a meszes, üledékes törmelékes kőzet a meghatározó, egy ilyet tartok a kezemben. Egyébként ez az osztályozás is egy elvégzendő feladat.

 

Amit talán éppen az ön egyik gyereke fog elvégezni. Mivel három fiút és egy lányt nevel, így van rá esély, hogy egyikőjük a borászatban találja meg majd a hivatását. Illetve nem is indokolt a jövő idő, hiszen György fiát máris az új borásznemzedék reménységeként tartják számon. Hogyan vezette be őt a szakmába?

 

Nagyon fontos szerepük van a szülőknek, a családnak, a példáknak. Ha az édesapa és az édesanya hivatásként éli meg a munkáját, abból sugározhat, hogy van értelme építeni a teremtett világot. Maga a küzdelem is értékes, aminek megvan az eredménye, és ennek a hatása van a világra és a gyerekekre is: segít eldönteni, hogy egy vállalkozás át tud-e ívelni a generációkon, függetlenül a konkrét területtől.

A mi esetünkben volt egy párhuzam az én életem és György fiam élete között; a kisfiam is élsportolói babérokra vágyott. Nagyon hamar elkerült itthonról, 14 évesen mér a Debreceni Labdarúgó Akadémián focizott, aztán érettségi után, amikor felvételizni kellett, „valamiért” a Kertészeti Egyetemet választotta. Közben az NB-II-es budaörsi focicsapatban játszott. Aztán eljött a pillanat, amikor gyakorlatra kellett mennie, ami ezen az egyetemen tizenöt hét. Azt akartam, hogy jó helyre menjen, ezért megkértem Szepsy Istvánt, hogy fogadja a fiamat. Olyan mély élményeket, impulzusokat kapott, hogy a bő három hónap után úgy jött haza: bortermelő akar lenni. Hozzáteszem, voltak előjelek, mert már a kollégiumban is borklubot szervezett a szobatársával. Annyira szép ez a világ, ilyenkor úgy érzem, hogy minden megadatott; azt kérte, hogy itt, a St. Andrea birtokon is kipróbálhassa magát, mégpedig az volt az ötlete, hogy édesbort készít. A gondviselő biztatja, és olyan borokat alkot, amelyek közül némelyik már bekerült az év száz bora közé Magyarországon. Most a szőlészeti ágazatot vezeti, de a bortermelésből is kiveszi a részét.

 

Az túl direkt lett volna, ha önnél van gyakorlaton?

 

Úgy gondolom, hogy igen, így volt benne egy kis kaland is, másrészt tudtam, hogy jó kezekben lesz a fiam a Szepsy-birtokon. Nem tudom, hogy ha nálam töltötte volna a gyakorlatot, mennyire erősödött volna a kapcsolatunk. Így alakult, de erre a kérdésre nem is tudok pontos választ adni.

 

Mi a helyzet a többi gyerekkel?

 

A kislányom megtalálta a hivatását, masszőr lett, de alkalmanként besegít a St. Andrea rendezvényeken. Bálintka vízilabdázik. Tizenhárom éves volt, mikor tagja lett a korosztályos

DR. LŐRINCZ GYÖRGY

"Nagyon fontos szerepük van a szülőknek, a családnak, a példáknak. Ha az édesapa és az édesanya hivatásként éli meg a munkáját, abból sugározhat, hogy van értelme építeni a teremtett világot. "

válogatottnak, három évvel később pedig már OB I-ben mutatkozott be. Tizennyolc éves koráig minden korosztályban részt vett EB-n és VB-n is. Az egyik legnagyobb sikerének az ausztráliai ifivilágbajnoki ezüstérmet érzi, legnagyobb büszkeségének pedig azt, hogy bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Idővel igyekszik majd betagozódni az én munkámba. Gazdálkodásmenedzsmentet tanult az Eszterházy Károly Egyetemen – ott megkapta a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat is –, majd mérlegképes könyvelői vizsgát tett, és a könyvvizsgálat is érdekli. Eddig egy St. Andrea értékesítési pontot vezetett a Szépasszony-völgyben – ez volt a Kedves Wine Bistro & Shop. Ákos, a legkisebb gyerekünk angol nyelven tanul gazdálkodást most szeptembertől, és bízom benne, hogy Gyurikához hasonlóan őt és Bálintot is megérinti ennek a világnak a szépsége, és gazdasági oldalról bekapcsolódnak a St. Andrea munkájába. Majd meglátjuk, hogy mi az ő útjuk.

A St. Andrea borok drágák, a prémium szegmensbe tartoznak.

 

Nagyon jók szeretnénk lenni. Ha már egyszer úgy alakult, hogy nem sikerült világbajnokká válni a sportban, akkor annál jobban igyekszünk a felismert hivatásunkban, a bortermelésben. Egy jó terméknek, egy jó bornak ára van, ezt nekem is el kellett fogadnom. Egy-két vevőm rákérdezett erre, de egy hektár kadarkából én 15-20 hektót termelek, más pedig 100 hektoliternél is többet. Ez persze még nem garancia arra, hogy a bor finom lesz. Összetett dolog ez, és az eddigiekből talán már kiderült, hogy mi a világszínvonalhoz mérjük magunkat. Ehhez nyilván kell egy értő és fizetőképes vevőkör is. A mi megközelítésünk lényege, hogy miért olcsóbb a magyar bor egy Riojánál, egy toszkán vagy egy burgundi vörösnél, miközben minőségben tudjuk ugyanazt a szintet produkálni.

 

Szerintem a magyar borászat elég jó ütemben zárkózik fel a világ élvonalához, pláne ha figyelembe vesszük, hogy néhány évtizede még konténerekben szállítottuk a bort a kombinátokból a Szovjetunióba.

 

Nagyon szeretem, amit csinálok, és mellettünk rengetegen dolgoznak ezen a célon. Olyanok, akik talán még nálam is lelkesebbek és elhivatottabbak. Nem tudom, hol lehet ennek a határa. De látom, ahogyan koncentrál Tiffán Ede, Gere Attila, Takler Ferenc, Thummerer Vilmos és sorolhatnám a példákat, akiknek a szemlélete, a gazdálkodása, az innovatív szelleme számunkra is példaértékű. Tőlük is sokat tanulunk. Relatíve kevés a tapasztalatunk, nem tudunk minden évben világszínvonalat hozni, és amikor mégis, az a gondviselő Istennek köszönhető, az ő biztatásának, ebben biztos vagyok. Remélem, senki nem érti félre, de ezeket a borokat nem mi készítjük. A fiaimmal nagyon sokat dolgozunk, és időről időre rácsodálkozunk egy-egy borunkra, hogy ez most nagyon jó lett. Ilyenkor természetesen örülünk, de a sikert nem magunknak tulajdonítjuk.

 

A legszebb férfikorban van, nem kell még mérleget vonnia, szóval inkább azt kérdezem: hol látja magát öt év múlva?

 

Annyi mindent kaptam már, amiért hálás lehetek, de jó lenne, ha ez a birtok stabilan helyt állna Magyarországon, és ha hozzá tudnánk járulni ahhoz, hogy külföldön is többen gondolnának jót a magyar borokról. Az nagyon szép dolog lenne.