Kling család: hagyományainkra alapozunk, tudásunkra építünk

A KLING Mérnöki, Ipari és Kereskedelmi Kft. kaputechnikai termékek gyártásával, kereskedelmével és szervizelésével foglakozik. Az alapító dédpapa közel száz éve adta át az első megrendelőnek az első kerítést. Azóta történt egy és más: két világháború, forradalmak, a rendszerváltás és lehetne sorolni, de aki itt él, az az említett sorsfordulók egy részét biztosan átélte. A 90-es éves elejétől – amikor a harmadik generáció képviselői (beszélgetőpartnereink szülei és nagybátyja) hivatalosan is céggé alapították a vállalkozást –, magasabb fokozatba kapcsoltak. Ma már régiós szinten is számolni kell velük, a magyar piac mellett jelentős forgalmat bonyolítanak valamennyi környező országban.

A 2020 óta tartó turbulens gazdasági környezet – gondoljunk csak a Covidra, az inflációra, az ideiglenes áruhiányra és még lehetne sorolni – sok családi vállalkozást hozott nehéz helyzetbe, köztük őket is. Kling Szandra és Sándor nem is titkolják, hogy a negyedik generációt képviselve nincsen könnyű dolguk: Sándor úgy fogalmaz, hogy a válság az új norma, ám soha meg sem fordult a fejükben, hogy eladják a céget. Felelősséget éreznek a 38 alkalmazottjuk iránt, keményen dolgoznak, miközben figyelnek egymásra. Anélkül, hogy ezt valaha deklarálták volna, ők adják a példáját annak a vállalkozás típusnak, amelynek komoly szerepe van az ország előre menetelében. A hozzájuk hasonló vállalkozások lehetnek a gazdaság és a nemzet gerince. A Kling családon nem múlik: méltón az ősöktől rájuk hagyományozott tradíciókhoz dolgoznak, fejlesztenek, tanulnak.

Kling-család: három generáció egy képen. Interjúkérdéseinkre a legfiatalabb cégvezetők, a családi vállalkozás életében immáron a negyedik generációt képviselő Kling Sándor és Kling Szandra válaszoltak.

Amikor valaki felépít egy családi céget, markáns elképzelési vannak a dolgok menetéről, a cég irányításáról. Másképpen nem is vihette volna sikerre a vállalkozást. Aztán amikor megérkezik a következő generáció, az is szinte törvényszerű, hogy ők bizonyos dolgokat szeretnének másképpen csinálni, egyes dolgokat megreformálni, másokat pedig teljesen megváltoztatni. Önöknél mennyire volt konfliktusokkal terhelt a fiatalok, vagyis az Önök érkezése?

Kling Szandra: Sok nézeteltérésünk volt már azt megelőzően is, hogy formálisan is bekapcsolódtunk volna a cég életébe. Ezért amikor eljött az idő, beírtam a netes keresőbe hogy „generációváltás ajtócsapkodás nélkül”. Meg is találtuk a megfelelő tanácsadó céget. Elkezdtünk beszélgetni, közben tagjai lettünk a Családi Vállalkozások Országos Egyesületének, ahonnan szintén sok segítséget kaptunk. Kellett a külső szem, az objektív perspektíva is ahhoz, hogy az átmenetből a lehető legjobbat hozzuk ki.

Sándor, úgy tudom, hogy Ön Nagy-Britanniában ígéretes karriert épített a Red Bull Racing angliai főhadiszállásán. Tervezőmérnökként a versenyautók továbbfejlesztésén dolgozhatott, mégis inkább úgy döntött, hogy hazajön, és folytatja, amit a nagyszülei elkezdtek. Eszébe jut néha, hogy mi lett volna, ha?

Kling Sándor: Nem bántam meg egyszer sem, hogy hazatértem. Amikor döntési helyzetbe kerültem, a mérleg két serpenyőjébe tettem a rendelkezésre álló információkat, és ez alapján választottam. A történelemben és az én saját történetemben sincs olyan, hogy mi lett volna ha, de ezzel együtt eszembe jutnak a kinti évek. Ami biztos, hogy itthon a családi céget építő negyedik generáció tagjaként teljesen más kihívásokkal találkozom.

Szandra, Ön hatszoros magyar bajnok és négyszeres magyar kupagyőztes volt, amikor 15 év után abbahagyta a profi vízilabdát. Nem szokott nosztalgiázni, amikor a tévében profi meccset lát?

Kling Szandra: Alapvetően sokszor nosztalgiázok a fiatalkorommal kapcsolatban, így van ez a vízilabdával is. A gyermekkori barátaim, az uszoda, a víz illata….tulajdonképpen az egész gyerekkorom az uszodában telt. A sport nagyon sok mindenre megtanított: küzdés, fegyelem, csapatjáték, türelem, elfogadás, és még sorolhatnám.

Azzal kapcsolatban nincsenek kétségeim, hogy nagyon jó minőségű termékeket gyártanak, de a piac az elmúlt néhány évben nagyon hullámzott, amit nem igazán tudnak befolyásolni. Nem okoz stresszt, amikor hétfő reggel bemennek dolgozni, hogy itt van 38 munkatárs, akikkel szemben felelősséget éreznek, és akiknek munkát kell adniuk, de szinte lehetetlen előre tervezni?

Kling Sándor: A mindennapjainkat írta most le, nem csak a hétfő reggelt. Ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Amióta részt veszek a vállalkozás életében, mindig történt valami olyan, ami előtte nem: Covid, energiaárrobbanás, alapanyag-hiány, infláció. 2020 tele óta válságüzemmódban dolgozunk, számomra ez a normális. De dolgoznunk kell, igyekszünk alkalmazkodni a környezet változásához; ha az ipari kapuk területe éppen nem prosperál, akkor igyekszünk jobban kiaknázni a lakossági piacban rejlő lehetőségeket, újításokat vezetünk be, technológiát fejlesztünk. Ez egy nagyon kemény piac, muszáj észnél lennünk. 

A Kling garázsajtók, kapumozgató motorok mellett ma már sorompók, beléptető- és parkolórendszerek széles skáláján kínál megoldásokat lakossági és ipari felhasználók számára egyaránt.

Kling Szandra: A helyzetünket ezen felül az is megnehezítette, hogy édesapánk 2021-ben Covidban elhunyt. A vállalat irányításának egy részét is ő vitte, így a halála egyszerre volt veszteség mind a család, mind a vállalkozás számára. Még ma is érezzük a hiányát.

Kling Sándor: Ez nem egy „kilenctől ötig” típusú munka, nem csak a mennyisége, de a felelősségvállalás és az elköteleződés okán sem.

Ha valami csoda folytán idelátogatna az alapító dédpapa, mennyire lenne ismerősszámára az, amit ma Önök csinálnak?

Kling Sándor: Nyilván sok minden változott, de a vállalkozás alapvető célja nem: nyílászárókat, kapukat gyártunk úgy, hogy a vásárlóink elégedettek legyenek. Figyelünk a fogyasztói igényekre, illetve azok változására, és azokat a lehető legmagasabb színvonalon elégítjük ki. A dédapánk díszkovács volt, az Alpár utcában megnyitott műhelyében főleg kerítéseket, kapukat és rácsokat gyártott, de ő is haladt a korral, mint ahogyan mi is változunk.

Az alapító fia, a második generációs családi vállalkozó nagypapa,
Kling Sándor egykori névjegykártyája.

Mondana egy példát?

Kling Sándor: A nagyapámnak a billenő garázskapu volt a fő terméke, több ezret adott el annak idején, nagyon sokfelé látni ma is az országban. Aztán amikor bejött az országba az olcsó kínai import – a mi alapanyagáraink alatt –, akkor be kellett látnunk, hogy nem érdemes a továbbiakban ezzel foglalkoznunk, váltanunk kellett. A mi feladatunk az, hogy ezekre az előre nem látható változásokra a lehető legjobban felkészítsük a céget.

Kling Szandra: Nagyon fontosnak tartjuk az őseinktől kapott örökség megőrzését és majdani továbbadását. Ragaszkodunk ahhoz, amit kaptunk, de nyitottak vagyunk a változásokra. Édesapánk ezt remekül foglalta össze egy mondatban: a hagyományainkra alapozunk és a tudásunkra építünk.

A vállalkozás gyártócsarnokának és székhelyének átadóünnepségén a nagypapa,
Kling Sándor vágta át a szalagot, 2001-ben.

Mindez stresszel jár. Hogyan dolgozzák fel a cégvezetés izgalmait?

Kling Sándor: engem a sport és a családom tökéletesen feltölt.

Kling Szandra: a család, zenehallgatás, utazás.

Van stratégiájuk arra vonatkozóan, hogy mindazt, amit eddig elértek, miként adják majd tovább?

Kling Sándor: A gyerekeink két és fél és nyolc és fél év közöttiek. Egyelőre igyekszünk nekik boldog gyerekkort biztosítani, de sokszor adódik olyan helyzet, amikor magunkkal hozzuk őket a telepre és látják, hogy mivel is foglalkozunk, vagy egy-egy családi összejövetelen, akarva-akaratlanul is fültanúi a céges ügyeknek. Ez nem egy tudatos bevonás, inkább egy spontán folyamat. A Családi Vállalkozások Országos Egyesületében látunk példát arra, amikor mások ennél sokkal tudatosabban „megfertőzik” a gyerekeket, de mi azt gondoljuk, hogy az a fajta soft bevonás, amiben nekünk részünk volt, jól működött a mi esetünkben, és mi is ezt a modellt követjük.

Kling Szandra: Többféle megoldás létezik, de az biztos, hogy csak összetartó családnak van sikeres vállalkozása.

Hogyan oldják meg a vitás helyzeteket?

Kling Szandra: Édesapánk szellemi örökségének része az is, hogy szerinte nem szabad haraggal a szívünkben lefeküdni. Ezen dolgozunk mindketten a nagybátyánkkal és édesanyánkkal együtt. 

Mi a munkamegosztás Önök között?

Kling Sándor: A munkamegosztás folyamatosan alakult az elmúlt időszakban. Édesanyánktól Szandra veszi át a feladatokat: HR, marketing, PR. Szandra férje, Dávid is fontos szerepet tölt be a cégnél, ő a kereskedelmet vezeti. Én az ügyvezetői és pénzügyi feladatokat vállaltam, és emellett felügyelem a műszaki területeket.

Prosperáló és ismert céget vezetnek. Nem kaptak még felvásárlási ajánlatot?

Kling Sándor: De, még édesapámat keresték meg, de nem ismerem az ajánlat részleteit.

Kling Szandra: Szerintem odáig el sem jutottak, mert édesapánk nagyon ellene volt annak, hogy a családi vállalkozás valami teljesen mássá alakuljon át.

Kling Sándor: A céljaink tiszták és egyértelműek. Cégvezetőként most arra fókuszálunk, hogy itthon megerősödve kilépjünk a nemzetközi színtérre is.

Megerősödve? Hiszen ez már megtörtént, nem?

Kling Sándor: Ha a 2020 óta tartó válsághullám nem töri meg a lendületet, most nem a beérkező import okozna nekünk fejfájást, hanem mi keserítenénk meg az ő életüket. A terveink egy része meghiúsult, de csak ideiglenesen. Fejlődünk, alkalmazkodunk, változtatunk a termékpalettán. Volt olyan időszakunk, hogy annak köszönhetően, amit a szüleink generációja összerakott, szinte magától ment minden, de ma ez nem könnyű kenyér. Kifejezetten árérzékeny és sokszereplős a piac, észnél kell lennünk, de van, amin nem változtatunk: a minőségből például nem engedünk.