Már gyerekként is introvertált voltam, csak akkor ezt még nem így hívták. Nincs semmi bajom az emberekkel, egyszerűen csak jobban érzem magam a könyvek társaságában. Emlékszem, amikor az első „komoly” könyvemet olvastam, egészen lázba jöttem: lefekvéskor, már félálomban Balzac Goriot apó című remekművének főhősével, Rastignac-kal „beszélgettem”, tovább vittem a cselekményt, részleteket találtam ki. Később kíváncsi lettem, hogy milyen lehet a regény eredetiben. Szótárral kezdtem, nulla francia tudással, ami persze szinte kivitelezhetetlen vállalkozás. De nem adtam fel, és ez egyben kijelölte a pályaválasztásomat is: francia szakos tolmács és műfordítóként diplomáztam, és – ellentétben az angollal – ezen a téren nincs túlkínálat, relatíve könnyen kaptam munkát már a pályám kezdetén is.
A francia nyelv és szépirodalom szerelmese vagyok, fordítóként több kiadónak dolgozom párhuzamosan, de én ezt nem is érzem munkának. Szeretem azt a lassan kialakuló bensőséges viszonyt, ami köztem és a fordítandó művek között létrejön. A megismerkedés, az első olvasáskor szerzett benyomások pillanatától a történet és karakterek apró rezdüléséinek felfedezéséig. Ahogy a kezem alatt lassan megszületik a mű magyar nyelvezete, a karakterek jellemző beszédstílusa mind-mind egy-egy kis éltre kelő varázslat. Én vagyok a francia művek magyar hangja, ami felelősség és óriási öröm is egyben. Persze, ennek is van árnyoldala; egyrészt egyedül vagyok a hőseimmel, másrészt napokon keresztül gépelek. Naponta 5 órát vagyok képes ütni a klaviatúrát, utána egyszerűen elfárad a kezem, a karom, a csuklóm. Tudom, hogy léteznek diktálóprogramok, amelyek
AKTÍVAN, MINDEN NAP | ||
|
Néha elakadok. Nem értem, hogy „mire gondolt a költő”. Elbizonytalanodok. Leállok, de aztán mivel köt a határidő, kiutat kell találnom. Mindig van megoldás. Így voltam az íróemberek mumusával, azzal az állapottal is, amikor az agy még bírná a tempót, de a kéz már nem engedelmeskedik. Elfárad. Volt, hogy jegelnem kellett a csuklómat, és több nap kényszerszünet következett. Az én megoldásom az orvosi recept nélkül kapható Actimove Carpalis csuklóstabilizáló lett. Ezt a carpal tunnel, magyarul a kéztőalagút szindróma tüneteinek enyhítésére találták ki, vagyis nekem, és mindenkinek, aki naponta több órát gépel. A lényege, hogy a kompressziós csuklóstabilizáló anatómiailag helyes kialakítása a csuklómat a helyes pozícióban tartja, csökkentve így a számítógéphasználat közben jelentkező fájdalmat. Ugyanolyan gyorsan tudok gépelni, mint korábban, de ilyen módon megelőzhetem a csukló túlerőltetését és az ezzel járó napokig tartó fájdalmat, nem beszélve az időveszteségről.
Az Actimove Carpalis csuklóstabilizálót tenyérpárnával is ellátták, ami arra szolgál, hogy a kezem pihenhessen munka közben. A nyitott kialakítása teljeskörű ujjhasználatot tesz lehetővé, így nem akadályoz a munkában. Univerzális formájának köszönhetően ráadásul mindkét kezemen hordhatom, ami az én esetemben azt jelenti, hogy kettőt vettem belőle. Hálás vagyok a gépíró tanáromnak, hogy megtanított tíz ujjal gépelni; nem azért, mert így szabályos, hanem mert gyorsabb. Egyformán terhelem a két kezemet, ezért mindkettőre vettem egy csuklóstabilizálót. A tépőzárral méretre igazítható, és hála a bőrbarát, neoprén- és latexmentes anyagának, nem irritál, nem izzadok bele, de egyébként egyszerűen ki is lehet mosni. Olyan érzés a viselete, mintha egy láthatatlan kéz besegítene a megfelelő helyen tartani a gépelő kezeimet. Patikákban vagy a gyógyászati segédeszközboltokban kapható, én a törzsgyógyszertáramban vettem. Ott is, és a mellékelt útmutatóban is felhívják a használók figyelmét, hogy a javasolt viselési idő változó, de általában a testmozgás vagy a fizikai tevékenység időtartamára, azaz 30-180 percre korlátozódik. Azért nem tovább, mert a túlzott használat miatt az izomzat legyengülhet, stabilizáló, megtartó funkciója sérülhet, a kéz izomzata ellustul.
Talán említettem, nekem a francia nem csak a világ legszebb, de a legárnyaltabb nyelve is. A hobbim is ehhez köt: kikapcsolódásként filmek fordítását és szinkrontolmácsolást is vállalok. Régebben ez utóbbira mindig praktikus kényszerűségből került sor, az alagút szindróma okozta fájdalmak miatt egyszerűen pihenőt kellett tartanom. Mára ez megszűnt; hála az orvosi recept nélkül kapható Actimove Carpalis csuklóstabilizálónak, én döntöm el, hogy hogyan és milyen ritmusban dolgozom.