Mire nem jó ezer forint?

Míg egy magángyűjteményben főleg az alkotások által képviselt vagyon ad okot találgatásra, addig a múzeumokban ritkán gondolunk a kiállított műtárgyak pénzben kifejezhető értékére. Pedig a kulturális javak gyűjtése befektetés is: az állami vagy egyházi gyűjtemények műtárgyállományukat általában jó időben, jó áron szerezték meg. Más kérdés, hogy mit jelenet az, hogy jó áron, hiszen minél régebben vásárolt meg valaki egy bizonyos műtárgyat, annál nehezebb értelmeznünk akkori értékét. Számtalan kínálkozó példa közül csak egyetlen: ugyan mennyire csinált jó vásárt Simor János 1878-ban, amikor idősebb Markó Károly – jelenleg a Keresztény Múzeumban őrzött - rajzalbumát 1000 forintért megvásárolta?

 

Ördöngös meggyógyítása

 

Időmérték: 1000 forint

 

Az inflációt, a pénz romlását mindenki megérzi: hétköznapi élelmiszerek vásárlása során már bele sem gondolunk, hogy mennyit ért régebben a kezünkben lévő pénz. Hogy szembesüljünk a múlttal, nézzük meg ezer forint történetét. Most ezer forintból vásárolhatunk házi kenyeret és tejet, vajat – azaz pár napig nem lesz gondunk a reggelivel. Ha pedig kultúrára áldozunk, akkor

CANAL CANALETTO

Itáliai festő és rézkarcoló. A városlátképek mestere. (Velence, 1697 –1768)

vehetünk belépőjegyet például az esztergomi Keresztény Múzeumba. Ám ha fellapozzuk a Központi Statisztikai Hivatal évkönyveit, szemeink előtt az ezer forint értéke jelentős gyarapodáson megy keresztül. Például tíz évvel ezelőtt ezer forintból telt volna kilenc kilogramm kenyérre vagy vehettünk volna belőle tíz kiló almát, nagyjából tíz BKV-jegyet és egy százas papír zsebkendőt. 1978-ban, az első olajválság után, amikor egy kiló kenyér még mindig 3,60-ba, a gyulai kolbász pedig dekánként egy forintba került, ezer forintból vehettünk volna ötszáz tojást, esetleg ezer villamosjegyet, vagy tankolhattunk volna kétszáz liter 86-os benzint. Tekintsünk ki a műtárgypiacra is: a hatvanas években hatvanezer forintért már Canalettót is lehetett volna venni a BÁV aukcióján. De ugorjunk előre, jobban mondva hátra az időben. 1946-ban, a forint bevezetésekor ezer forintból kicsivel több, mint ezer kiló kenyeret vásárolhattunk volna, illetve talán ami a legfontosabb: a nagybani kereskedésben ezer liter bort adtak érte! Arról nem szól a fáma, hogy vöröset vagy fehéret. Budapesten ötszázszor mehettünk volna egyedül moziba ekkoriban, persze párkapcsolat esetén ez a mennyiség férfiak számára feleződik.

A forint 1946 előtt sem volt ismeretlen fizetőeszköz Magyarországon, hiszen a koronarendszer 1892-es bevezetéséig ezzel fizettek a Monarchiában. És hogy mennyit is ért ekkoriban ezer forint? A Vasárnapi Újság egyik 1878-as hirdetése angol-magyar szótárt 4 forintért, egy másik eladó magas szárú bőr „czúgos” cipőt 3 forintért kínál, magáért az újságért egy évre 8 forintért lehetett előfizetni. Az esztergomi érsek, Simor János 1878-ban ezer forintból vette meg azt a két „nagyérdekű albumot“, amely idősebb Markó Károly bibliai, mitológiai és hétköznapi jeleneteket ábrázoló festményeinek előkészítő vázlatait, tanulmányait tartalmazta. Az ezer forint értéke így jelentősnek tűnik – ám a közelgő inflációs korszakban egy Benczúr- vagy Munkácsy-festményért már a fenti összeg sokszorosát is kifizették.

 

Krisztus megkeresztelése. Tanulmány a „Krisztus megkeresztelése a Jordánban” című festményhez.

 

Mecénás vagy befektető?

 

Simor János már győri püspökként elkötelezte magát az egyházművészet megújítása és a múlt festészeti emlékeinek gyűjtése mellett. 1867-től pedig esztergomi hercegprímásként sokszor

SIMOR JÁNOS

Egyházpolitikus, lelkipásztor, történész, hercegprímás, érsek, bíboros, műgyűjtő, mecénás – és nem mellékesen a magyarországi katolikus egyház legnagyobb gyűjteményének alapítója. (Székesfehérvár, 1813. – Esztergom, 1891.)

utazott Rómába és Bécsbe – miközben műgyűjteményének gyarapításáról sem feledkezett meg. A sok műtárgy idővel nem fért el az akkori ideiglenes prímási palotában, ezért elhatározta, hogy a Főszékesegyházi Könyvtár emeleti helyiségeiben állít ki 333 festményt. A tárlat 1875. október 12-én nyílt meg. Amikor építészével, Lippert Józseffel megépíttette a ma is álló Prímási Palotát 1881 és 1882 között, képtárának külön helyiségeket biztosított. 1887. május 5-én kelt
végrendeletében gyűjteményét a Főszékesegyházra hagyta Keresztény Múzeum néven, gondját a Főszékesegyházi Káptalanra bízta. 1891-ben bekövetkezett halálakor közel ezer képből, tízezer metszetből, udvarnyi régészeti emlékből állt a gyűjtemény – nem is beszélve a könyvtárról.

 

Az áru

 

De térjünk vissza festőnkhöz, az Itáliában híressé vált idősebb Markó Károlyhoz és a bevezetőben említett ezer forintunkhoz. Jelenleg a Keresztény Múzeum gyűjteményében 227 grafikai lap található id. Markó Károlytól – ám ha rajzainak mennyiségét tekintjük, akkor ez a szám sokkal nagyobb, hiszen egy lapon több (elő)tanulmány és vázlat látható, illetve sokszor a hátoldal is megőrzött néhány rajztöredéket. A rajzokat különféle módon csoportosíthatjuk: technikájuk szerint többségük – néha vízfestékkel vagy krétával színezett – ceruzarajz, a többi lavírozott tus. Tematikájuk szerint nagyobbik részük egy-egy mitológiai, bibliai témájú festményhez készült drapéria- vagy alaktanulmány, illetve vázlat, körülbelül harminc százalékuk pedig tájtanulmány. Természetesen a két csoport között összefüggéseket is találhatunk: például a legtöbb tájképet tussal festette meg, köréjük keretet húzott, majd a kész képeket szignálta. Így ezeket a tájtanulmányokat gyakorlatilag önálló műveknek tarthatjuk.

 

 

A befektetés

 

Az áru tehát értékálló, a kulcskérdés ilyenkor mindig az, hogyan tudja a gyűjtő olcsón, esetleg

ID. MARKÓ KÁROLY

Európai hírű tájképfestő (Lőcse, 1793. – Villa Appeggi, 1860.)

áron alul megszerezni a kiszemelt műtárgyat, az miként jutott Simor a mára már felbecsülhetetlen értékű rajzmappákhoz? A „tranzakciót” Markó fia, a szintén festő, s örökké pénzszűkében lévő ifjabb Markó Károly kezdeményezte. 1877. szeptember 15-én küldött egy levelet városából, Firenzéből, amelyben leírta, hogy „édesapjának rajzalbumát elküldte”, és „szívesen venné”, ha azokat az állam megvásárolná. Ugyanakkor a mappákra pénzt az állam nem tudott adni – szemben Simor János prímással, aki 1878. március 30-án átnyújtotta a kialkudott ezer forintos vételárat. Ifjabb Markó Károly az átadás-átvételnél nem volt jelen, ezért a pénzt Ligeti Antal festő és képtárőr vette fel.

 

227 az egyben

 

Már csak egy kérdés maradt hátra: miként lett két „albumból” 227 rajz? A válasz igen egyszerű: valószínűleg még Simor idején vágták szét a vázlatfüzet lapjait kiállítás céljából, mindig az értékesebbnek gondolt rajzok mentén. A rajzokat először 1928 körül láthatta a közönség, amikor az állandó kiállításon ötvenet mutattak be. Azóta viszont állandó kiállításon nem, csak időszaki tárlatokon mutatnak be néhányat, miként azt 2010-ben, a Markó-kiállításon is tették.

Simor prímás vázlatrajzai mára már felbecsülhetetlen értékűvé váltak. Csak összehasonlítás végett: 2001-ben egy grafikai lap 460 ezer forintért kelt el egy budapesti aukciósháznál. A Keresztény Múzeum pedig ugye 227 ilyen lappal rendelkezik …