A turkálótól a fashion brandig

Kevés olyan hazai márka van, amely ennyire mélyen beépült a mindennapokba, mint a Háda. A használtruha-kereskedelemből induló családi vállalkozás mára közel 100 üzletből álló hálózattá nőtt, és sokak számára már nem „turkálót”, hanem tudatos divatválasztást jelent. A családi vállalkozás történetéről, a generációk együttműködéséről és a jövő terveiről Lakatos Krisztián mesélt.

Hogyan kezdődött a Háda története?

 

Az alapító a nagybátyám, Háda György. Ő eredetileg építőipari vállalkozóként dolgozott a dunántúli régióban. Egy zalaegerszegi munkája során találkozott egy használtruha-kereskedővel, akinek éppen a házát építette. Az illető vetette fel az ötletet: miért ne lehetne Kelet-Magyarországon is használt ruhát árusítani? György megkereste a bátyámat, Rolandot, aki akkor végzett a főiskolán, én pedig még a végzés előtt álltam. Így indítottuk a vállalkozást. Roland azonnal bekapcsolódott, én pedig a kezdetekben iskola mellett segítettem be.

 

Azt olvastam, hogy északír és skót ruhákkal kezdték. Miért pont ezekkel?

 

Amikor 1995-ben elindultunk, a legtöbben ezen a piacon holland ruhákkal foglalkoztak. Mi is ezzel kezdtük. Néhány hónap után azonban a beszerzési forrás beszűkült. A beszállítónk javasolta, hogy próbáljuk ki az angol ruhákat. Megfogadtuk a tanácsát, és meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal jobb minőségűek, mint amire számítottunk. Ráadásul a vásárlóknak is jobban tetszettek, mint a Hollandiából hozott darabok. Először angliai területről szereztük be az árut, később északír és skót kapcsolatokat is kiépítettünk. 1996-tól gyakorlatilag angol használtruha-kereskedőkké váltunk. Az angol ruhák stílusukban és egyediségükben is különlegesek voltak, ráadásul sok olyan márkát is be tudtunk hozni, amelyek akkor még nem voltak elérhetők Magyarországon. Gyorsan a vásárlók kedvence lettünk.

Ami most Önön van, az hádás ruha?

 

Igen, van közte. Ha több időm lenne, teljesen a saját üzleteinkből válogatva is fel tudnék öltözni. De a használtruha kiválasztásához idő kell. A feldolgozóüzemben dolgozó hölgyeket szoktam megkérni, hogy tegyenek félre néhány inget vagy pólót.

Ki dönti el, hogy az ömlesztve érkező ruhákból mi hova kerül?

 

Nagyon komoly háttérmunka van mögötte. Külföldön konténerekbe gyűjtik a ruhákat, és ezeknek nagyjából 20-30 százaléka értékesíthető. Körülbelül ugyanekkora részét Afrikába lehet eladni, a fennmaradó hányad pedig újrahasznosításra kerül Közép- és Dél-Ázsiába. Az eladható darabokat a munkatársaink válogatják. Ők döntik el, hogy a három kategória közül melyikbe kerüljenek. A legfelső kategóriába az új vagy szinte új, minőségi darabok kerülnek, amelyek a bevásárlóközpontokban és bevásárlóparkokban működő üzletekbe

LAKATOS KRISZTIÁN

„Nagyvállalatnak még kicsik, középvállalatnak viszont már nagyok vagyunk. Ez ráadásul egy olyan piac, amit nem lehet iskolában vagy tréningeken megtanulni.”

kerülnek, és darabáron értékesítjük őket. A középső kategóriába olyan ruhák tartoznak, amelyeket kimostak, illetve újszerűek, és nem feltétlenül a legutolsó divat szerinti darabok. A diszkont kategóriába a legkisebb pénztárcájú vásárlóknak szánt termékek kerülnek; ezekből jelenleg hét üzletünk működik. A válogatás folyamata több lépcsőből áll: először a munkatársak szelektálják az árut, majd még egy kolléga átnézi a ruhákat, és a darabáras termékeket az árazáskor is ellenőrizzük. Ilyenkor előfordul, hogy még kivesszünk egy-egy darabot, így biztosítva a minőséget. Ezek a különböző kategóriák nemcsak az ár, hanem a vásárlóközönség szerint is rétegződnek: a legfelső kategória a prémium darabokat kereső vásárlókat célozza, a középső a klasszikus használtruha-vásárlókat, a diszkont pedig a legárérzékenyebb közönséget. Országos hálózatot építettünk ki: ma közel 100 üzletünk működik az országban, méretük 200 és 1500 négyzetméter között van. Jelen vagyunk plázákban és bevásárlóparkokban. Darabáras és kilóra értékesítő boltjainkban kizárólag szezonális ruhanemű kapható, és minden hónapban kicseréljük az árukészletet az aktuális igényeknek megfelelően.

A megújult, tágasabb és világosabb üzletberendezés, a frissített arculat egy új korszak kezdetét jelzi a tavaly harminc éves családi vállalkozás történetében.

 

Nálunk is hódítanak az olyan ruházati cégek, amelyek kifejezetten az „eldobható” kategóriában indulnak, és óriási sikert aratnak. A Primarkra gondolok. Őket mennyire tartják konkurenciának?

 

A fast fashion márkákat természetesen figyeljük, de a mi modellünk egy kicsit más. A Háda lényege éppen az, hogy minőségi darabokat kínálunk jóval kedvezőbb áron. Egy-egy ruhadarab sokszor eredetileg is egy ismert márka terméke volt, csak második életet kap. A vásárlóink közül sokan pont azért jönnek hozzánk, mert egyedi darabokat keresnek, és nem szeretnék, ha mindenkin ugyanaz a ruha legyen. Emellett a fenntarthatóság szempontja is egyre fontosabb: egyre többen gondolják úgy, hogy jobb egy már meglévő ruhát újra használni, mint mindig újat vásárolni.

 

Térjünk vissza a hőskorba! Lépésről lépésre a többi családtag is bekapcsolódott a munkába.

Igen, és a vállalkozás azóta is családi alapon működik. Roland bátyám a kezdetektől részt vesz benne, később Gyuri lánya, Nikoletta is csatlakozott, miután elvégezte az egyetemet. Ő a pénzügyi és kontrolling területet viszi. Később Nikoletta férje, Imre is bekapcsolódott, ma ő a pénzügyi és beszerzési vezető. A feladatok eleinte így oszlottak meg: Gyuri a

LAKATOS KRISZTIÁN

„A családi vállalkozásoknak van egy optimális méretük. Ha egy cég ezt átlépi, akkor már professzionális menedzsmentre van szükség – ha nincs olyan családtag, aki át tudja venni a feladatokat.”

beszerzésért felelt, Roland a feldolgozásért és a nagykereskedelemért, én pedig a kiskereskedelemért. Fontos volt számunkra, hogy mindenki végigjárja a különböző területeket, és csak utána kapjon végleges szerepet – az érdeklődési körének és a hozzáértésének megfelelően.

A nagybátyja, Háda György ma is aktív, részt vesz a cég életében?

 

Igen. Most 74 éves, és minden nap bent van az irodában. Az operatív feladatokat már nem ő viszi, de a stratégiai döntésekben részt vesz, és ezeket közösen beszéljük meg.

Amikor az alapító átadta az operatív irányítást, voltak jelentősebb konfliktusok?

 

Őszintén szólva nem volt nagy „kimondás”. Az évek során fokozatosan alakult ki a feladatok átadása. Ahogy tehermentesítettük Gyurit, úgy vettük át fokozatosan a feladatokat. Nem volt egy éles vonalhúzás, és talán éppen ezért működött jól ez a metódus.

Miként tudják összeegyeztetni a családi- és üzleti ügyeket? Előfordulnak összezörrenések? Hogy és hol húzzák meg a határt?

 

Kizárólag üzleti vitáink vannak. Nekem jellemzően a legtöbb a bátyámmal. De egy nagyon heves vita után is le tudunk ülni együtt ebédelni. Nem visszük haza a munkát, bár természetesen néha előfordul, hogy egy-egy téma a vasárnapi ebédnél is szóba kerül – de inkább visszafogott formában.

Az alapító az operatív vezetést már átadta, de továbbra is aktívan részt vesz
a családi cég jövőjének alakításában.

A következő generáció is jelen van a Háda életében? Vagy tervezik, hogy majd ők is bekapcsolódnak?

 

Igen, bár még korai generációváltásról beszélni – én most 50 éves vagyok. A nagyobbik lányom már elvégezte az egyetemet, csatlakozott a céghez, a könyvelésen kezdett, majd a kontrolling területen dolgozott. Jelenleg gyesen van – tehát nagypapa lettem – de készül vissza. Roland legnagyobb fia, Levente is végzett már a tanulmányaival, ő az üzletekben kezdett, a klasszikus módon végigjárta a ranglétrát, és egyre komolyabb feladatokat kapott. A vállalkozás ma hat cégből álló cégcsoportként működik. Roland a beszerzéssel és a feldolgozással foglalkozik, én ügyvezető igazgatóként irányítom a működést.

Mit gondol most, 2026 tavaszán: hol tart majd a cég öt év múlva?

 

A 2008/2009-es gazdasági válságnak volt egy érdekes hatása ránk. Sok hagyományos bérlő kivonult a plázákból, így számos üzlethelyiség felszabadult, és mi be tudtunk menni a helyükre. Onnantól kezdve a Háda egyre inkább fashion brand lett, nem egyszerű használtruha-kereskedő. Ma az üzleteink nagy része bevásárlóközpontokban és bevásárlóparkokban van. Kevesebb a klasszikus utcai boltunk. A 2010 és 2020 közötti időszakban nagyon gyors növekedést értünk el – volt olyan év, amikor a forgalmunk megduplázódott. Ma a piac körülbelül 50 százalékát uraljuk. A plázák viszont egyre inkább a szolgáltatások és a fast fashion márkák felé mozdulnak, ezért mi inkább a bevásárlóparkokban szeretnénk erősíteni a jelenlétünket.

A hazai növekedési lehetőségek felső pereménél tartanak. Logikus lépés lehet a külföldi terjeszkedés.

 

A webes kereskedelem már elindult Romániában, és ebben még sok lehetőséget látunk. Más országokban való megjelenés – akár online, akár fizikai üzletekkel – sem elképzelhetetlen, de erről még nincs végleges döntés.

 

Felmerült már külső befektető bevonása?

 

Az igazság az, hogy vannak nehezebb napok, amikor az ember elgondolkodik azon, hogy biztosan ezt szeretné-e a gyerekeinek. De komolyan még nem beszéltünk arról, hogy befektetőt vonnánk be. György valószínűleg érzelmi alapon döntene, és a megtartás mellett szavazna. Én is inkább egy jól felépített dolgot szeretnék majd átadni a gyerekeimnek.

 

Mi az a tanulság, amit más családi vállalkozások is megfogadhatnak?

 

Egy idő után jó menedzsmentet kell építeni szakemberekből. A családtagok nem mindig tudnak külső, befektetői szemmel tekinteni a vállalkozásra. Mi most valahol a határon vagyunk: nagyvállalatnak még kicsik, középvállalatnak viszont már nagyok. Ez ráadásul egy olyan piac, amit nem lehet iskolában vagy tréningeken megtanulni. Ezt a szakmát évek alatt, a gyakorlatban lehet elsajátítani. A családi vállalkozásoknak van egy optimális méretük. Ha egy cég ezt átlépi, akkor már professzionális menedzsmentre van szükség – ha nincs olyan családtag, aki át tudja venni a feladatokat.

Hogyan kapcsolódik ki a Háda család?

 

Amíg az ember nyakig benne van az operatív feladatokban, a magánéletet is gyakran a munkához igazítja. Én azt szeretném elérni, hogy ezt meg tudjam fordítani. De akármennyit dolgozunk is, nálunk mindenki szemléletében a család áll az első helyen. Ruhákkal foglalkozunk, de valójában generációkat építünk – nem csak a vásárlóinknál, hanem a saját családunkban is. Karácsony szentestéjén például 22-en voltunk együtt nálam – az alapítóktól kezdve az azóta csatlakozott családtagokig mindenki ott volt. Felemelő élmény volt, és év közben számomra a vasárnapi családi ebéd jelenti a legjobb kikapcsolódást. A szabadidőmet is legszívesebben a családommal közös programokkal töltöm, legyen az akár utazás, kirándulás vagy kerti grill-party. Mindannyiunknak megvan a saját hobbija, de ahogy említettem, egy dolog biztos: a család élvez prioritást. György amellett, hogy Tiszakanyár polgármestere, szereti a focit, a Kisvárda minden meccsén ott van, és a Balaton nagy szerelmese. Roland imádja a Zemplént, a fiaival tölti a szabadidejét, Nikoletta pedig szeret utazni, érdekli a dél-koreai kultúra és egy énekkarban énekel. Még egy fontos dolog: csak addig költöztünk el Tiszakanyárról, illetve Kisvárdáról, amíg tanultunk. Aztán hazamentünk – igazi lokálpatrióták vagyunk.