Lehet fekete, barna, kerek vagy szögletes, óriási vagy picike, a napszemüveg örök darabja lett ruhatárunknak. Mindegy, milyen évszak van éppen, amint feltűnik egy napsugár, az emberek ruházata automatikusan kiegészül egy-egy praktikus vagy trendi okuláréval. Mert bizony a napszemüvegek sem bújhattak ki a divat kőkemény szabályai alól, olyannyira, hogy a funkcionalitás önmagában már nem szempont, a divat diktálta forma viszont annál inkább.
A státuszszimbólumi szerepről nem is beszélve, amit a nagy divatcégek kreációi keltettek életre, olyan igényeket indukálva, amelyeket Nero hírből sem ismert.
Valójában egész sok, mivel a legkorábbi emlékek Kínába és Rómába vezetnek vissza, a
császárról pedig többek között azt tartják, hogy az első volt, aki ilyen kiegészítőt viselt. A feljegyzések szerint a császár csiszolt smaragdkőből készült speciális lencsén keresztül nézte a gladiátorjátékokat, hogy a nap vakító fénye ne zavarja a szemlélődésben. A mostani szemüvegek ősét már a 12. században fejlesztették ki – erre Tommaso da Modena itáliai festő alkotása is bizonyítékul szolgál: 1352-ben készült festményén egy férfi szemüveget visel.
Az ehhez hasonló képi ábrázolás az évek múlásával egyre népszerűbbé vált, mivel maga a napszemüveg is kelendő árucikk lett mint a magas rang és a kiválóság egyik jelzője. Használata Európán kívül Kínában terjedt el széles körben – a 12. századra –, itt kormozott kvarcüvegből készítették, és a napfénnyel szemben biztonságot nyújtott ugyan, de a káros UV sugarakkal szemben nem. Funkciója azonban nem merült ki ebben: úgy tartják, hogy a tanúkihallgatások során a bírák is előszeretettel viseltek napszemüveget, mert így mimikájuk rejtve maradt az érintettek előtt. Ezt követően a szemüvegek nem mentek keresztül jelentős változáson egészen a 18. századig, amikor James Ayscough kísérletezni kezdett a lencsékkel. A brit optikus úgy vélte, hogy a zöldre és kékre festett üvegek jelentősen javíthatnak bizonyos látásproblémákon, de még ő sem szentelt kellő figyelmet a nap szemre gyakorolt káros hatásainak.
Ez pedig kellett az igazi népszerűséghez, amely a 20. század elején következett be.
A lencsékkel párhuzamosan a dizájn is sokat fejlődött. A maihoz leginkább hasonlító formájukat a múlt század elejére érték el a szemüvegek, amikor Sam Foster az Atlantic City-i strandon árulni kezdte a szemet is jobban védő darabjait. Népszerűségük csak tovább növekedett, amikor Edwin H. Land polaroid réteggel vonta be a lencséket.
Ez az aprócska fejlesztés nagy hatással volt a keresletre, az emberek szinte megőrültek a praktikus és divatos darabokért. Az immáron profi védelmet nyújtó napszemüvegek hasznára nemcsak az átlagemberek, hanem az amerikai légierő szakemberei is rájöttek, és a pilóták hamarosan védve voltak a nagy magasságban tapasztalható ragyogásszerű, vakító napsugárzás ellen. Természetesen számukra továbbfejlesztett szemüvegeket készített a Bausch&Lomb vállalat, fizikusok és optikusok bevonásával, akik egy olyan sötétzöld üveget fejlesztettek ki, amely elnyelte a fényt. A híres Ray-Ban pilótaszemüvegek azóta sem mentek ki a divatból. Annak idején azonban sokkal többet jelentettek trendi daraboknál, a második világháború idején az amerikaiak ezt viselték, amikor Normandiánál partra szálltak. A franciáknak így a pilótaszemüvegek egyet jelentettek a visszanyert szabadsággal, az amerikai légierő tagjai pedig visszautazásuk előtt rengeteg szemüveget hagytak hátra a franciáknak szuvenír gyanánt.
Egy ilyen sztori természetesen a sztárokat sem hagyta hidegen, hamarosan ők is hordani kezdték a szemüveget, amely egyre szélesebb körben kezdett terjedni, a cég pedig, alkalmazkodva a vásárlói igényekhez, megalkotta az első ütésálló, edzett üvegű napszemüvegeket.
A következő évtizedekben rengeteg új formát dobtak piacra, az ún. autóvezető-modell (Wayfarer) – ezt hordta James Dean is – a hírességek védjegyévé vált, akik a paparazzók kíváncsi objektívje elől próbáltak így elrejtőzni. Ezt számos ikonikus modell követte, aminek köszönhetően a populáris kultúra is felfedezte magának a modernség és frissesség fogalmaival eggyé vált szemüvegeket.
A sikertörténet a nyolcvanas években csúcsosodott ki, amikor a divatházat 1987-ben, a márka 50. születésnapján az illusztris Fashion Award-díjjal tüntette ki az amerikai divattervezők tanácsa. A Ray-Ban szárnyalásával párhuzamosan természetesen a többi divatcég is igyekezett felvenni a versenyt, és bővíteni a piacot, új divatot teremtve évről évre. Ma már szinte nincs olyan igény, amelyet ki ne elégítene valamilyen szemüveg, de lássuk, milyen trendekre számíthatunk az idei évben.
A macskaszemnek nevezett szemüvegek az ötvenes–hatvanas években kezdték meg hódító útjukat, amikor a kertvárosi háziasszonyoktól a filmsztárokig mindenki ilyet hordott, mind dioptriás, mind sötétített lencséjű változatban. Néhány éve a retróhullám ismét felszínre hozta ezt a karakteres, nőies formát, amellyel idén sem lehet mellélőni. A macskaszemnél merészebb, furcsa formájú és alakú darabok még csak most kezdenek népszerűvé válni, de a dizájnerek nagyon erősen promotálják ezeket a modelleket. A szív vagy gyémánt alakú darabokat leginkább azoknak ajánlják, akik szeretik felhívni magukra a figyelmet, és rendelkeznek jó adag humorérzékkel, hiszen a bohókás darabok viselésének ez elengedhetetlen feltétele.
A kör alakú szemüvegek divatja szintén a múltban gyökerezik, a hatvanas–hetvenes években nehéz volt olyan hippit találni, aki ne ilyet hordott volna az obligát virágos körítés kiegészítéseként. Elton John például azóta sem tudott tőlük megválni, újonnan pedig Lady Gaga hozta be őket a divatba. Ezen a nyáron is alkalmas kiegészítői lehetnek ruhatárunknak, viszont egy kis csavar azért van a régi békejeles, színváltós darabokhoz képest, most strasszokkal és különböző színű kerettel dobják őket piacra.
A fényes, tükröződő lencséket sem mostanában fedezték fel a tervezők, de kissé újjáértelmezve időről időre előveszik őket. Ne feledjük, különc formák ide vagy oda, a sportos darabokkal sosem hibázhatunk.