A velenceiek megtették azt, amit sokan hiába ajánlgattak a görögöknek: áruba bocsátották a családi ezüstöt. A görög állam anyagi helyzetét helyre ugyan nem billentette volna, ha piacra dobnak néhányat a kisebb és egyébként is lakatlan szigetekből, de a pénzügyi mérlegükön biztosan javított volna a bevétel. Görögország lakói azonban nem találták jónak az ötletet. Szemben az olasz város irányítóival, akik az idén újra úgy döntöttek, értékesítenek néhányat a csodálatos velencei paloták közül.
Érdeklődőkben biztosan nem lesz hiány, hiszen amióta a magukra valamit is adó hollywoodi hírességek ingatlan-portfóliójából nem hiányozhat egy-egy olaszországi villa, palota vagy vidéki ház, azóta a kevésbé híres, de annál pénzesebb vásárlók is jó befektetésnek találják a toszkán, umbriai vagy éppen velencei lakóépületeket.
Nemrégiben az Il Sole 24 Ore című olasz gazdasági napilap felháborodottan számolt be róla, hogy a tengerre épült világhírű város önkormányzata egymás után adja el a kincset érő palotáit, ám a műemléképületekből befolyó pénz sem tudja pótolni a velencei városkassza hiányát. „Velence eladja a családi ékszereket, és még csak nem is kerülnek olyan sokba” – sorolta fel az Il Sole 24 Ore azokat a palotákat és más műemléki épületeket, amelyeket a lagúnák városa magánbefektetőknek adott el. A Ca’Corner della Regina negyvenmillió euróért a Prada divatházé lett, a Szent Márk térhez közeli egykori Pilsen sörgyárat egy kereskedelmi lánc szerezte meg, a városi kaszinó Las Vegas-i tulajdonosokat kapott. Ez sem elegendő azonban a város által felhalmozott háromszázötven-millió euró adósság és a havi ötven-száz millió euró folyóköltség-térítésére, amelyből az önkormányzat dolgozóit és a szállítókat kellene kifizetni. A városi vállalatokat további egymilliárdos hiány terheli – írta a gazdasági napilap.
Az Il Sole 24 Ore szerint Giorgio Orsoni polgármester a paloták kiárusításával sem tudja ellensúlyozni az utóbbi időben befagyasztott két pénzforrást: a válság miatt az olasz kormány már nem tud különfinanszírozást nyújtani a nemzeti kincsnek tartott Velencének, és a város elesett attól az évi százmillió eurós összegtől is, melyet eddig a kaszinó bevételéből kapott. Ami pénze pedig a városnak volt, azt beleölték a több milliárd eurót felemésztő Mózes-programba, amelynek célja, hogy óriási gátakkal védjék meg a települést a mind magasabb tengerszint miatt egyre gyakoribb árvíztől. Ha ugyanis a tengervíz szintje a mostanihoz hasonló ütemben emelkedik, a világörökségnek számító Velence lagúnáival együtt könnyen eltűnhet a térképről. A város sanyarú anyagi helyzetén az évente idelátogató harmincmillió turista sem segít: ötödük reggel érkezik, este megy, és jóformán nem költ semmire. A rekordszámú látogató ellenére az Actv velencei közlekedési vállalatnál tavaly húsz százalékkal esett vissza a jegyvásárlás. A már hat euró ötven centre emelt menetjegyár gyaloglásra készteti a turistákat – írta az Il Sole 24 Ore.
Márpedig a historikus várost saját lakosai nem tudják eltartani: a szigeteken ma már kevesebb mint hatvanezren élnek, többnyire idősek és egyetemisták, mert az őslakókat egyre növekvő mértékben űzte el a munkaalkalom hiánya és az ingatlanárak orbitális emelkedése. A velenceiek többsége már évekkel ezelőtt átköltözött a közeli Mestrébe, és a bankok, a postahivatalok és az önkormányzati intézmények is fellélegezve hagyták el a nekik korábban otthont adó régi épületeket. Ha kritika éri őket a történelmi kincsek elkótyavetyélése miatt, a velencei városatyák általában azzal védekeznek, hogy a város tulajdonában lévő régi villák egyáltalán nem praktikusak, nincs értelme őket középületként hasznosítani, ráadásul a fenntartásuk is egy vagyonba kerül. A Lido egy palotájában például rendőrség működik, aminek, bárki beláthatja, sokkal jobb helye volna egy modern irodablokkban.
A velenceiek megdöbbenése egyfelől érthető, másfelől annyiban nem az, hogy az önkormányzat döntése nem érhette őket meglepetésként. A lépés ugyanis nem példa nélkül való: a világlapok már 2004-ben arról cikkeztek, hogy a dózsék városának polgárai felháborodottan fogadták a hírt, miszerint lakóhelyük 13 palotát és villát bocsát árverésre. Akkor is a világ legkeresettebb és legdrágább telkein emelkedő ingatlanokról volt szó, hiszen a kalapács alá kerülő épületek a Canal Grande, a Lido, illetve Murano szigetének épületei közül kerültek ki. A városatyák nem kevesebb, mint százmillió angol fontnak megfelelő bevételt vártak az aukciótól, amelyen olyan ingatlanok cseréltek gazdát, mint a neoklasszikus freskóiról híres Bonfadini–Vivante-palota, vagy a Canal Grande partján, a Rialto híd közelében álló Foscari Contarini-villa. Néhány évvel később újabb műemléképületek keltek el, köztük a Fondaco dei Tedeschi, egy valamikori postahivatal, amelyből Benetton superstore lett, a szintén a fő vízi útvonal mentén található Palazzo Soranzo Piovene, amelyet hotellé alakítottak, illetve az ugyancsak szállodává változtatott egykori magánpalota, a lazacrózsaszínű Palazzo Sagredo.
A helyieket a leginkább éppen az zavarja, hogy az új gazdára találó régi épületekből többnyire luxushotel lesz, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a város mindinkább egy Disney-rajzfilm díszletére emlékeztessen. A gombamód szaporodó hotelokkal nemcsak az a gond, hogy turistagettóvá változtatják a világ talán legszebb városát, hanem az is, hogy óriási túlkínálatot generálnak. 2000 és 2007 között negyven új szálloda nyílt Velencében, miközben a bed&breakfast szolgáltatást kínáló szálláshelyek száma ezer (!) százalékkal nőtt, így a hotelok többsége képtelen kellő foglaltságot produkálni. Ennek fényében Velence őslakosai bizonyára örömmel fogadják a hírt, ha egy régi palazzo új tulajdonosa nem üzletelni, hanem maga is lakni szeretne az évszázados múltra visszatekintő épületben.
Ez történt Johnny Depp esetében, aki Az utazó című filmjét forgatva szeretett bele a lagúnák városába, és meg is vásárolta a Palazzo Donà Sangiantoffettit, a hírek szerint nem kevesebb, mint 13,8 millió dollárért. A La Nuova Venezia című helyi lap tudósítása szerint a hollywoodi sztár egy arab herceggel vívott licitálásban szerezte meg az egy ideje már üresen álló épületet. A 17. századból származó Palazzo Donà Sangiantoffetti Velence egyik legnépszerűbb részén, a Santa Croce negyedben található, a Canal Grande mellett, közel a Santa Maria Mater Domini-templomhoz.
A műemléképület alapos renoválásra szorul, de az évszázadok során szerencsésen megőrizte eredeti magas mennyezetét és díszes oszlopait. A palota a hírek szerint nyári lakhelyül szolgál majd a 49 éves színész és családja számára. A sztár elárulta, hogy Az utazó forgatása idején éjszakai sétákon fedezte fel magának a várost, amikor nem kellett attól tartania, hogy minden utcasarkon paparazzók leselkednek utána. „Velencei benyomásaimat igazán este 10 és hajnali 2 között szereztem, amikor az utcák üresek, és zavartalanul kóborolhattam a csodálatos sötét kis sikátorokban, felfedezhettem Velence költőiségét és kísérteteit” – vallott a város iránti szerelméről Depp.
Az utazó női főszereplője, Angelina Jolie ugyancsak beleszeretett a forgatás helyszínéül szolgáló városba. Párjával, Brad Pittel ugyan nem ott, hanem a Valpolicella nevű településen, Verona és a Garda-tó közelében vásárolták meg a Palladio stílusában emelt, 15 szobás Villa Constanzát 32 millió euróért, de azért azt is kipróbálták, milyen egy hamisítatlan velencei palotában lakni. A forgatás alatt nem szállodába költöztek hat gyerekükkel, hanem a pompás Palazzo Mocenigo tágas hálószobáiban hajtották álomra a fejüket.
Az amerikai filmvilág prominensei közül Woody Allen szintén Velence szerelmese, aki többször forgatott már arrafelé, ott volt az esküvője jelenlegi feleségével, Soon-Yivel, és nagyobb összeget adományozott a híres operaház, a Teatro La Fenice felújítására. A pletykák szerint a színész-rendező szintén vásárolt magának egy impozáns régi palotát a Canal Grande partján. Aki történelmi múltú velencei lakhelyre vágyik, jó néhány ajánlat közül válogathat: elegendő rákattintani a velencei ingatlanokkal foglalkozó irodák honlapjára, és gyönyörködhetünk a szebbnél-szebb nagy múltú épületekben. Hogy Johnny Depp vagy Woody Allen szomszédjai legyünk a lagúnák városában, az manapság csak pénz kérdése.