Az első vadóc pilótakisasszony

1910. január 10. Történelmi pillanat: a rákoshegyi repülőtéren Adorján János magyar pilóta levegőbe emelkedik saját tervezésű és készítésű Libelle (Szitakötő) nevű gépén. Ez volt a 110 éves magyar aviatika kezdete. Örömmámorban ünnepelt a közönség, köztük egy törékeny ifjú hölgy is, aki ott döntötte el sziklaszilárdan, hogy pilóta lesz.

1912. október 8. Idézet a Nagyváradi Naplóból: „A kisasszonyt erős bőrövvel erősítik helyéhez a montőrök. A pilóta-nő elhelyezkedik, a pompás Etrich-féle monoplán berregni kezd… 50-60 métert gurul, rögtön felemelkedik. Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben…” Ahogy földet ér, a közönség odarohan, vállára emeli a hölgypilótát és diadalmenetben viszi a hangárokhoz. Többen a kordont is átugorják, hogy autogramot kérjenek a nap hősnőjétől, a gyerekcipőben járó repülés – mai kifejezéssel élve – sztárpilótájától.

 

A maga idejében az is volt. A legbátrabbak és a megszállottak nagy kalandja volt az ég megkísértése azokon a régi, kezdetleges légi járgányokon. Ennél csak az lehetett nagyobb szenzáció, hogy egy bájos, fiatal nő kormányozza a gépet, pilótaruhában, csizmában, bőrsapkában. Divatot teremtett, egyre több nő kapott kedvet legalább ahhoz, hogy utasként repkedjen egy tiszteletkört. Állítólag maga Auguszta főhercegnő sem tudott ellenállni ennek a csábításnak... Ezt a luxust azonban még kevesen engedhették meg maguknak, azt meg különösen, hogy a legjobb pilótáktól tanulják a mesterséget. Ha Lilly apja nem dúsgazdag paplangyáros, közelébe sem férkőzhetett volna a levegő táltos paripáinak. Teljes neve sem hétköznapi: gróf ronspergheimi Coudenhove-Kalergi Jánosné Steinschneider- Wenckheim Helene Lilly. Inkább képzelnénk jókais, romantikus regényhősnőnek, mintsem a légiközlekedés emancipált úttörőjének.

1891-ben született Budapesten, jómódú osztrák-magyar zsidó családban. Apját már az is sokkolta, hogy megtanult autót vezetni, a repülésről hallani sem akart, de végül beadta a derekát. Kezdetben híres pilóták utasaként vett részt távolsági és magassági rekordkísérletekben. Már akkor is nagy divat volt csinos lányokat hívni „ballasztnak”, velük emelték a bemutatók fényét, de Lilly nem érte be ennyivel. Bécsújhelyen elvégezte a pilótatanfolyamot, 1912-ben sikeresen levizsgázott, és megkapta a 4.sz. pilótaigazolványt. A nagy esemény dátumát vésték rá drágakövekkel kirakott, repülőgépet ábrázoló nyakékére. Vizsga után Uzelac ezredest, az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnokát is megreptette. Első, nyilvános felszállására Nagyváradon került sor, és óriási ünneplésben volt része.

 

Repülési tudományához nem fért kétség, a filigrán, bájosan vadóc pilótakisasszony a

A NŐI SZEREP

Nagy divat volt csinos lányokat hívni „ballasztnak”, velük emelték a bemutatók fényét, de Lilly nem érte be ennyivel.

publikumot is meghódította. Töretlenül felívelő karrierjének, valamint a Balatont elsőként átrepülő Lányi Antallal bontakozó szerelmének az első világháború vetett véget. Lilly tábori pilótaszolgálatra jelentkezett, de apja ehhez már nem adta beleegyezését, ezért a földre kényszerült, ápolónőnek. 1914-ben hozzáment Johannes von Ronspergheim grófhoz, és férje csehországi birtokára költözött. Mivel a háború kitörése után beszüntették a polgári repülést, többé sosem szállt fel.

 

Karrierjét az első világháború törte ketté, a második a családi életét tette tönkre. Lányával 1939-ben Olaszországba menekült a zsidóüldözés elől, és megismerte az élet árnyékos oldalát, a nélkülözést, a szegénységet. Férje 1943-ban különélési nyilatkozatot adott, és 1960-ban hivatalosan is elváltak. Lilly Dél-Franciaországban telepedett le, Genfben halt meg 86 éves korában. Előbb mindent megkapott az élettől, amire vágyott, azután mindent maga alá temetett a két háború. Még örök szerelmének, a repülésnek is csak röpke három évet szentelhetett, mégis beírta nevét a magyar repülés történetének aranykönyvébe.