Magyar lány, akit a királynő kitüntetett

„Nagyon tud fuvolázni! De fuvolázni sokan tudnak – népes mezőny, nagy verseny. Ami Vámosi-Nagy Zsuzsa játékában igazán vonzó, az több mint a szép és sokszínű, lent telt és dús, fent karcsún szárnyaló, hajlékony és alkalmazkodó dinamikájú hang. Fontosabb a zenei személyiség, szeretettel és odaadással fordul a művek felé” – írja a fiatal művésznőről Csengery Kistóf az Élet és Irodalom január 13-i számában egy koncert kapcsán, aki azt is kiemeli, hogy a különleges repertoárt, mesteri technikai tudással felvonultató fuvolista játékában minden megnemesedik.

 

 

Vámosi-Nagy Zsuzsa Junior Prima-díjas zenészt legközelebb 2012. május 19-én, a Trónörökösök a színen koncertsorozat előadásán láthatjuk, ahol a többszörös versenygyőztes Csáki András gitárművésszel lépnek fel. A koncert kiváló alkalom volt arra, hogy Zsuzsát megkérdezzük, hogyan boldogul a világban fiatal, jól képzett zenei tehetségként egy közép-európai nő.

 

− A kutatók régóta vitatkoznak arról, mit is takar az a kifejezés, hogy tehetség. Számodra, aki belülről élted meg a zenei tehetségek életét, mit jelent ez a fogalom?

− Nagyon egyértelmű dolgot, ami kiskorban kiderül, és megmutatja az utadat. Amikor hatéves koromban felvettek a zeneiskolába zongoraszakra, vagy tizenegy évesen elkezdtem fuvolázni, már evidens volt, de amióta az eszemet tudom, a zenén keresztül látok mindent a világban. Az utcán zenére váltanak a zajok, az erdőben nekem muzsika a madárcsicsergés, és még a moziban is a filmzene fog meg először.

 

− Ez később alakult ki, vagy már pici korodban is így viszonyultál a hangokhoz?

− Így születtem, ugyanakkor mázlim volt, hogy felfedeztek időben. Ha a zenei tehetséget nem képzik, nem teljesedik ki, hanem visszaszorul. Az igazi zenei tehetség persze megtalálja az utat a zenéhez. Bár ez sem könnyű. Magyarországon nagyon magas a zenei tehetségek aránya, de kicsi az ország, és nagyon nehéz elhelyezkedni a képzett zenészeknek is.

 

− Azon zenészek közé tartozol, akiknek volt alkalmuk több külföldi intézményben is tanulni. Nemzetközi viszonylatban milyen a magyar zenei oktatás?

− Nagyon jó, különösen erős az alapfokú zenei oktatás. Odaadóak, jól képzettek a tanárok, annak ellenére, hogy a fizetésük rettentően alacsony. Ezt most már belülről is látom, magam is tanítok a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában. Külföldön a zenei nevelés egészen máshogy zajlik, Londonban például nincsenek zeneiskolák. A gyerekek magántanárokhoz, magániskolákba járnak, azaz az oktatási rendszer alapvetően a családra bízza, hogy felfedezzék a zenei tehetségeket.

 

− És milyen tapasztalatokra tettél szert a felsőoktatásban? 2006 januárjától júniusáig Emily Beynon, az amsterdami Concertgebouw szólófuvolásának növendékeként tanultál, majd 2008-ig a londoni Royal Academy of Music fuvola tanszakán William Bennett osztályába jártál.

− A felsőoktatás Hollandiában és Nagy-Britanniában is erős, sőt szervezettebb, mint idehaza. Miután felvettek a Királyi Akadémiára, 2006 szeptemberétől 2008 augusztusáig minden percemet tudtam előre. Megmondták, milyen koncertek, kurzusok, zenekari próbák lesznek. Az akadémia szimfonikus zenekarában ráadásul olyan neves karmesterek vezényeltek, mint Sir Colin Davis vagy Vladimir Ashkenazy. Nagyon sokat számított, hogy igazi világsztárokkal dolgozhattunk együtt.

 

− Hogyan sikerült kijutnod Londonba? Szükség volt a családod anyagi támogatására?

− Nagyon nehéz, négyfordulós felvételin kellett átesnünk. Amikor aztán rátermettnek találtattam, két éven keresztül mindent megkaptam, ami a nyugodt munkához szükséges volt. Nem kellett tandíjat fizetnem, de ahhoz is kaptam segítséget, hogy munkát találjak, és meg tudjak élni a drága brit fővárosban. Emellett persze rengeteget köszönhetek a szüleimnek, akik minden erejükkel, szeretetükkel és támogatásukkal lehetővé tették, hogy a legjobb oktatásban lehessen részem.

 

− Te is utaltál már rá, de a szakemberek is említik, hogy manapság egyre több a hasonló kvalitásokkal rendelkező, egyformán jól képzett zenész. Hogyan lehet ebből a tömegből kiemelkedni?

A KIRÁLYNŐ NAGYDÍJA

Zsuzsa 2008 júniusában kitüntetéssel diplomázott a Royal Academy of Music posztgraduális szakán, és mint a legjobb fúvós diplomakoncertet adó végzős hallgató, elnyerte az „Irene Burcher Prize" és az „Ashover Festival Award" nevű rangos díjakat, továbbá Birgitte hercegnőtől átvehette a királynő nagydíját („Queen's Commendation for Excellence"). De saját hazájában is eredményes, 2009-ben Junior Prima-díjjal jutalmazták eredményeit.

− Nagyon fontos a szakmai életrajz. Az, hogy Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem, és most itt DLA-zom, mindenütt jól cseng. Sokat számít a hollandiai és a londoni posztgraduális képzés, a mesterkurzusok, legalább annyira, mint a versenyeredmények, díjak. Az eredmények azonban nem jelenthetnek pihenőt, nem ülhetünk a babérjainkon, folyamatosan tanulnunk kell. Hamarosan továbbképzésen veszek részt Hollandiában, és két magyar neves fuvolaművész, Ittzés Gergely és Jóföldi Anett mesterkurzusain is részt veszek a nyáron.

De a képzés csak az érem egyik oldala, a másik nagy kérdés: ki milyen a színpadon. Ki tudod-e nyitni szíved-lelked a közönség előtt? A londoni képzésen arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy megtanuljunk kommunikálni a közönséggel, legyen mondanivalónk a műsorunkról. Éppen ezért, ha van rá mód, a koncertjeimen mindig beszélek a közönséghez, a darabról, a zeneszerzőről vagy a személyes benyomásaimról.

 

− Mi kell ahhoz, hogy valaki fiatal tehetségből „trónörökössé” váljon?

− Tehetség, szorgalom, kitartás, állandó fejlődni akarás és színpadi megjelenés – hogy szeressen a közönség. Emellett a siker nélkülözhetetlen eleme, hogy felfedezzék az embert. Bíró Csillának, Magyarország egyetlen komolyzenei impresszáriójának nagyon sokat köszönhetnek a fiatal magyar zenészek. Ő indította el a Trónörökösök a színen koncertsorozatot, amelyen szombaton Csáki Andrással mi is felléphetünk.

 

− Andrással mióta adtok közös koncerteket?

 

− 2005 óta dolgozunk együtt. A mostani koncert különlegessége azonban nem az lesz, hogy együtt zenélünk, hanem hogy külön! Két fiatal, akik hosszú évek óta szerepelnek együtt, most egy koncerten, de önállóan mutatják meg magukat.

 

− Milyen darabokat hallhat majd tőled a közönség?

 

− Bach mellé egy 20. századi művet választottam, Dubois 1956-ban írt fuvolaversenyét. Ittzés Gergely felvétele óta nemigen tűzik műsorra, pedig klasszikus szerkesztése mellett a darab bővelkedik humorban.

 

− Jól érzékelem, hogy a kortárs zenében felkapott hangszer a fuvola?

 

− A kortárs zeneszerzők azokat a hangszereket kapják fel, amelyekhez sok olyan nagy művészt tudnak kötni, akiknek érdemes darabot írni. A zenetörténetben akkor virágzott a fuvola, ha volt jelentős fuvolista. A disszertációm témájaként is egy ilyen meghatározó személyiségnek, Paul Taffanelnek (1844–1908), a modern francia fuvolaiskola atyjának életművét kutatom.

 

ELVESZTETT NŐK

Ott van Mozart lánytestvére, Nannerl, aki kiváló csembalista és zongorista volt, de saját korában nem tehetett szert akkora hírnévre, mint az öccse.

− A koncerttermekben egyre több gyönyörű fuvolista hölggyel találkozhatunk, míg korábban inkább a férfiak felségterülete volt ez. Mikor vált női hangszerré a fuvola?

 

−A 20. században, ahogy minden más szakmában a zenészek között is egyre több nő kap jelentős szerepet. Ott van Mozart lánytestvére, Nannerl, aki kiváló csembalista és zongorista volt, de saját korában nem tehetett szert akkora hírnévre, mint az öccse. Mára ez megváltozott, a nőknek van esélyük, hogy brillíroztassák tehetségüket. Igaz, a világ legnagyobb fuvolaművészei továbbra is férfiak.

 

− Mi lehet ennek az oka?

 

− Elsősorban a nőiség, feláldozzuk a munkát a családért, visszahúzódóbbak vagyunk. Másrészt mivel fúvós hangszerről van szó, a férfiak fizikailag rátermettebbek arra a megterhelésre, amellyel egy koncert jár.

 

− Törékeny nőként te hogyan veszed ezt az akadályt?

 

− Erőnlétemet, kapacitásomat sporttal (tánccal, jógával) igyekszem karbantartani, növelni, emellett megtanultam az úgynevezett „körlégzést” – a levegő kifújása közben is tudok az orromon folyamatosan levegőt venni.  Sok energiát fektetek abba, hogy a megjelenésem is érdekes legyen, ebben is tudjak újat mutatni. Gyakori visszajelzés, hogy „bájos” vagyok, de már hallottam olyat is, hogy „leginkább a színpadon vagyok önmagam”. Nagyon örültem Csengery Kristóf kritikájának az Ésben, amelyben kiemelte, póz nélkül beszélek a művekről.

 

− Ugyanez a cikk az előbb említett komplex légzéstechnikádra is felhívta a figyelmet. Ez valóban különleges?

 

− Ezt a technikát én magamtól tanultam meg, de Magyarországon sok kiváló művész alkalmazza. Ám továbbra is különlegességnek és előnynek számít.

 

− Fiatal művészként nem csak saját tudásod, képességeid fejlesztésére fordítasz figyelmet. Rendszeresen szervezel jótékonysági koncerteket.

 

− Eddig négy, évente egy-egy olyan koncertem volt, ami jótékonysági céllal született. A szüleim orvosok, és nagy szerepük van abban, hogy megtaláljuk azokat az alapítványokat, amelyeknek szükségük van erre a támogatásra. Ezek a koncertek nemcsak a zene, hanem a szervezőmunka miatt is fontosak számomra.

 

− Milyen terveitek vannak a szombati koncert után?

 

DEBUSSY: LE PLUS QUE LENTE

− Szilágyi Kinga Katinka hárfaművésszel folytatjuk fuvola-hárfa koncertjeinket az Óbudai Társaskörben, repertoárunkat folyamatosan bővítjük. Nyáron fellépünk a Zempléni Fesztiválon, és bízom abban, hogy sok színpadon játszhatok Magyarországon. De most a legfontosabb a május 19-i koncert, egyelőre csak azt látom!

 

− Hogy jut időd a gyakorlás, tanítás, tanulás, előadások mellett a magánéletre?

 

− Nincs okom panaszra, nagyon boldog vagyok. A szabadidőmben táncolok, pontosabban salsázom. Itt ismertem meg a „nagy Ő”-t is, aki szintén szereti a zenét, és érzi a ritmust!
Egy zenésznek nagyon nehéz párt találnia, hiszen nem könnyű elfogadni, megérteni, hogy naponta hosszú órákat töltünk a hangszerünk mellett, és egy-egy koncert előtt nagy áldozatokat kell hoznunk. Azaz sem éjjelünk, sem nappalunk, sem hétvégénk. Azért van annyi zenészházaspár, mert zenészként könnyebb ezzel együtt élni – vagy olyan partnerre kell találnunk, aki ezt elfogadja. Ez nekem is sokáig nehéz volt, de most már ezen a téren is teljes az életem.

 

Vámosi-Nagy Zsuzsa életrajza itt olvasható. Fotók: Réthey-Prikkel Tamás

 

MŰSOR

De Lhoyer: Versenymű gitárra, op. 16 Rodrigo: Concierto de Aranjuez Bach: A-moll fuvolaverseny (Gyöngyössy Zoltán átirata) Dubois: Fuvolaverseny

Trónörökösök a színen

2012. május 19. 19:30
MTA Díszterem

Vámosi-Nagy Zsuzsa (fuvola), Csáki András (gitár)

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Teddy Abrams