"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Egy igazán exkluzív hely: lakásgaléria

„A jó szalonokban a házigazda szelleme, személyisége egyben a hely szelleme.” Kárászy Szilviát szalonjában látogattuk meg.

Zongoraművész, zeneszerző, összművészeti alkotó: olvasható Kárászy Szilvia honlapján.

Zongoristának tanult, koncertezik itthon s a világban. Saját komponálású művei finomak, meditatívak, érzékenyek. Ehhez választja hangszereit is, a harangot, a teremint és a lantcsembalót. Nem létező szabadidejében szalont vezet, amelyet az egykori szülőház lakásából alakított át. Múlt s jelen, zene, színház és képzőművészet kavarodik egy helyen.

 

 

„A családban mindenki fogékony volt a művészetekre. Édesanyám fotóművész volt, így sok alkotó megfordult nálunk. Innen hoztam azt a nyitottságot, amely folyamatosan arra ösztönöz, hogy a zene mellett a társművészetek is jelen legyenek az életemben, de ez a vágy hozta létre a szalont is. Régóta szerettem volna olyan bensőséges helyet, ahol a számomra fontos kortárs művészeteknek otthont adhatok – mesél Kárászy Szilvia. – Ezeknek a szalonoknak a lakás teremti meg a különleges hangulatát. A jó szalonokban a házigazda szelleme, személyisége egyben a hely szelleme.”

 

Látogatók és vendégek

 

Nagyon összetett az kör, amely a Kárászy-szalont látogatja. „Több alkalommal hívtam meg fiatal művészeket, és Szakonyi Károly 80. születésnapját is itt ünnepeltük. Kiemelkedő korszakait élte a szalonkultúra. Volt, amikor a divat, máskor a politika keltette életre a lakásba zárt kis kulturális központokat. Mára újra éled a lakáskultúra: hallani lakáséttermekről, van megint lakásszínház, újra divatosak lettek a szalonok.” S hogy mi a titka? – „Az intimitás, hogy testközeli részeseivé válhatunk az előadásnak” – mondja Kárászy Szilvia, aki George Sand szalonjára hivatkozik, ahol Liszt és Chopin zongorázott, és ahová költők, írók és festők jártak. „Én napjaink Lisztjeit, Chopinjeit szeretném megmutatni. Kellenek az ilyen helyek, ahol a rég nem látott ismerősök találkozhatnak. Új barátságok és szerelmek szövődnek nálunk, energiák halmozódnak fel, ez a motorja és szelleme a helynek” – mondja.

 

 

A szülői ház második élete

 

A lakás, ahol a szalon működik, a gyerekkor helyszíne, ide született Szilvia. A szülők halála után élettelenné vált a hely. Ez a szalon lehetőség volt arra, hogy újra életet leheljen bele. „A felújításakor arra törekedtem, hogy eredeti állapotát varázsoljuk vissza. Könnyű volt, annyi minden megmaradt abból az időből: a régi rézkilincsek, ajtók és ablakok. Egy kis réztábla árulkodik az egyik mesterről, Kondor Dezsőről. Meghagytam néhány szép régi, számomra kedves bútort, ezt kombináltam a szalon karakterét hangsúlyozó dizájnnal. A színek, az enteriőr mindig alkalmazkodnak az eseményhez. A huzatok cserélhetők, minden esemény más hangulatú díszletet kap.”

 

Múlt és jelen – tárgyakban elmesélve

 

A helyszín a XIII. kerület, az itt élő művészek gyakori vendégei a szalonnak. Múlt és jelen – tárgyakban elmesélve. „Mácsai István festőművész Háború című képét, amikor kiállítottuk, a rajta szereplő tárgyakat fiai, Pál és János segítségével összegyűjtöttük. Faludy György zakója, botja, burnusza emlékeztetett az író kalandos életére. Elég egy tárgy is, mint Major Tamás szemüvege, hogy életre keltse valamikori viselőjét. És jól jönnek a véletlenek, a csodák.”

„Somogyvári Rudolf színésznek a karikatúráit régről ismertem. Felkerestem özvegyét, hogy elkérjem a rajzokat. Felnyitott egy nagy, relikviákkal teli ládát, s benne sose látott gyönyörűségek mutatták meg magukat. Egy ütött-kopott vázlatfüzet, benne Stella grófnő kalandjainak rajzsorozatával. A pikáns, erotikus rajzok egy úrról és két hölgyszeretőjéről még sosem voltak kiállítva. A szalonban volt látható, és nagy sikere volt.”

 

 

Étel, ital, mulatság

 

Kiemelt időszaka a szalon életének a farsang. A mulatságnak, az erotikának az ideje ez.

Előkerülnek az álarcok, jelmezek, jó, ha rövid időre is, más bőrébe bújni.

Egy sikeres szalonban a gasztronómia főszerepet játszik. Egy pohár finom prosecco, egy jó bor, ízletes falatok teszik még emlékezetesebbé az estéket.

 

Szotyory a Kárászyban

 

Szotyory László festményeit régóta szeretem. Sok képét még készülőben láttam a lakásban, kiállításainak rendszeres látogatója vagyok. A Kárászy-szalonban látható képei, bár mind ismerem, egészen új fényükben jelennek meg itt, a lakásban, a részeként működnek, megbillen a galériák fehér falán kitett képek olvasata. Újraolvasom őket.

„Éreztem Lacin, ahogy képeivel belakta a teret, hosszan keresgélve a legmegfelelőbb sarkokat, felületeket” – mondja a házigazda. Szinte minden korszakából hozott képet Szotyory, izgalmas keresztmetszete látható alkotásainak. Itt vannak az autók, repülők, kedvenc szökőkútjai, a korai portrék. „Mintha egy láthatatlan standfotográfus kamerája rögzítette volna képeit. Álmok, víziók, belső utazások lebegő titkok. Időlegesen otthonra lelnek, s amikor a kiállítás bezár, űr marad az elvitt tárgyak után. Ha rövid időre is, de hozzám, a lakáshoz nőnek” – meséli Szilvia, akinek a szalon erőt ad a mindennapokhoz, inspirációt a munkához, alkotáshoz, a zenéhez.

„Most készülök az őszi nagy hangversenyemre, mely október 16-án lesz a Művészetek Palotájában. Rengeteg idő, gyakorlás, munka s rengeteg szépség van benne. Ebben is segít a hely, ahol napjaim nagy részét töltöm.”

 

 

Repülők és egyéb szépségek

 

Szotyory László festőművész Repülők és egyéb szépségek kiállítása a Kárászy-szalonban valóban az egyes korszakok legszebb darabjait válogatta össze.

Kettejük barátsága a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor Szilvia a Kempinski Galériával karöltve szervezett, rendezett Szotyorynak kiállítást.

„Lakásban kiállítani nagyon izgalmas feladat. A bútorok, tárgyak között a festmények életre kelnek. Kolozsváry Ernő műgyűjtő győri lakásában a kanapé felett lógott Farkas István számomra egyik legszebb képe. Földbe gyökerezett a lábam a látványtól! Egy jó lakásgaléria hozzátesz a művekhez, ezért örültem a felkérésnek, hogy a szalonban rendezzünk kiállítást a festményeimből.”

Egy ilyen hely elbírja a kevésbé tematikus, minden korszakot felvillantó műveket. S hogy mi volt a válogatás elve? – „Ahogy a saját lakásom rendezném be képekkel. Valóban kevésbé kötött, mint egy galériakiállítás, ahol az új termést mutatom be szívesebben. Itt szabadabb a válogatás, kevesebb a kötöttség” – mondja.

A szalon a régi korok ízét hozza elő, jó elidőzni világukban, nézegetni a fennmaradt fotókat, rajzokat. „Ilyen Szilvia szalonja. Havonta több alkalommal van rendezvény, főleg koncertek, s közben nézhetik a képeimet. Váratlan találkozás, és ez benne a jó!” – teszi hozzá.