A rejtett üzenet

Hogyan lehet beugrani a „szabadság szakadékába”? Mi különbség van élet és sors között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettem Hankiss Elemérrel.

Új könyvének címlapján Bortnyik Sándor kép van. Ő a kedvence?

Az egyik. Képein az egyszerű formák és dús színek alatt mintha valami titok rejtőznék. Valami fontos, „rejtett üzenet” az emberi létről. A lét szomorúságáról és ragyogásáról.

Mióta szereti?

Amikor Kieselbach Tamásék megtalálták a Lámpagyújtogató című képet, akkor csodálkoztam rá arra, hogy az ember képes lehet egy szörnyű világban is meglátni ezt a titokzatos harmóniát. Ahogy talán csak a matematikusok képesek egy zűrzavaros világ mélyén felfedezni az egyenletek és függvények csillogó rendjét.

Ezt a mélységet másutt is megtalálta?

Zenében mindenképp, de főleg az irodalomban. Az Ikarosz bukása című könyvemben is a világnak ez a kétszintűsége érdekelt. Ahogy a triviális alatt ott rejlik a tragikus, a mindennapi élet alatt az emberi sors. Mozart legvidámabb zenéje mélyén is ott szól az elmúlás dallama. És Shakespeare tragédiáinak rettenetében is fel-felsugárzik az ember nagysága.

Végül is, ha jól belegondolok, a kultúrán kívül is, ön mindig ezt a kettősséget kutatta.

Anélkül, hogy tudtam volna, mindig is ez a „rejtett üzenet” érdekelt. Például, hogy ez az előttünk lévő kávéscsésze miért ilyen alakú, vagy mondjuk, hogy miért nem lehet bögréből inni a bort. Tudja, miért talpas pohárból isszák?

A bor szellőzése miatt?

Inkább talán azért, mert a köznapi tárgyaknak is megvan a maguk szimbolikus üzenete. Gondoljon csak bele, természetes emberi vágy az, hogy elszakadjunk a Földtől. És ebben ezernyi szimbólum és rítus segít nekünk. Ikarosz magasba szárnyalása, a kék égbe felrepülő nyilak, a magasba emelkedő templomtornyok… Miért olyan fontos mindez? Mert – az antropológusok szerint -- a lefelé mozgás, a földbe süllyedés az elmúlás érzését, szorongását kelti bennünk. Ezért kell a borospohárnak is elemelkednie a talpáról, kecsesen, áttetszően, minél magasabbra felszöknie, majd kehellyé öblösödve kinyílni a végtelen felé. És többek között ezért kell a nőknek minél magasabb sarkú cipőben elemelkedniük a földről, mintegy átszellemülve - igaz, közben erotikus kisugárzásukat is ravaszul felerősítve. De tudjuk, hogy az érzéki és a spirituális amúgy is gyakran együtt jár.

Gyerekként is érdekelték a szimbólumok, sokat kíváncsiskodott? Nem emlékszik arra, hogy megdicsérik, milyen okosakat kérdez?

Nem kérdeztem okosakat.

Sokat kérdezett?

Haszontalan kölyök voltam. Tanulás helyett a biciklin ültünk a barátommal, és naphosszat a debreceni Nagyerdőben cikáztunk. A gondolkodás nem volt a kenyerem. De volt egy pillanat, ami megváltoztatta az életemet.

A teljes cikk a La femme 2012. nyári számában olvasható.