Japán? Csoda!

Tavasz! Japánok milliói zarándokolnak évente Tokióba vagy Oszakába, és nem tudnak betelni a látvánnyal. Sokan a munkahelyi szabadságot igazítják a cseresznyevirágzáshoz, csak hogy minden évben részesei lehessenek az illatáradatnak és a szemet gyönyörködtető látványnak. Ebben az időszakban a legjobb kiköltözni a világ egyik legpezsgőbb nagyvárosába.

 

 

Japán nem éppen az az ország, ahova számolatlanul érkezhetnek a bevándorlók. A bevándorlási hivatal munkatársainak szigorú ábrázata magáért beszél. De amint kiderül, hogy érkezésünk oka zene és oktatás, elönti a mosoly az arcokat, kevésbé húzzák össze szemüket a hivatalnokok, mert másoktól tanulni változatlanul nagyon szeretnek a japánok. Országukban élve aztán hamar kiderül, hogy sok mindent jobban és okosabban csinálnak nálunk...

 

Tokió, az energiacentrum

 

AZ ÖSSZETARTÓ ERŐ

Tokió az örök energia forrása, ami összetartja a hatalmas várost.

New Yorkkal vetekedő életritmus, kifogyhatatlan energiatartalék, ez akár fárasztó is lehetne. De ellentétben a Big Apple lármás izzásával, a tokiói nem gyötör, mert nem ütközöl bele, nem támad kikerülhetetlenül, egyszerűen csak mindig a levegőben van, mozgásban tartja a várost, de mégis lélegzethez enged. Ez az örök energia a helybéliek szerint része a Tokió-élménynek, sőt óvják is, nehogy valamikor elfáradjon. Miből táplálkozik ez a nyugodt, de ellenállhatatlan forgatag? Részint a sokmillió lakos állandó nyüzsgéséből, részint a japánok genetikailag kódolt visszafogottságából, távolságtartásából. Tudatos vagy ösztönös, mindenesetre összetartja a várost.

 

Menekülés a városból

 

Mielőtt felolvadnánk benne, azért ne feledjük, a nagyváros rohanásának fojtogató érzése itt is elér, időről időre megtámad helybélit, külföldit egyaránt. Ilyenkor az ember csak menekülne. Hallgatni kell az ösztönökre, mert Tokió valóban pörgős város. Érdemes ilyenkor vidékre utazni, mondjuk egy tradicionális fesztiválra, ami egészen mást ad, mint a nagyvárosi élet.

Tökéletes helyszín például a Tokiótól 50 kilométerre délre fekvő tengerparti város, Kamakura. Akkor vált Japán politikai központjává, amikor Minamoto no Joritomo új feudális katonai kormányzatának székhelyéül választotta 1192-ben. A Kamakura-korszak több évszázadig tartott. Először Minamoto sógun, később a Hódzsó klán régenseinek kormányzása alatt. Miután a XIV. században elbukott a Kamakura sógunátus, az Asikaga sógunátus az új központot Kiotóba helyezte, de Kamakura még néhány évtizedre megmaradt Kelet-Japán politikai központjának.

A város legérdekesebb látványossága számtalan buddhista temploma. Közülük mindenképp kiemelkedik a Kōtoku-in, ahol 1252-ben állították fel Amida-Buddha hatalmas bronzszobrát. 1498-ban egy hatalmas cunami elpusztította a templomot és a szobrot körülölelő csarnokot. Buddha azóta szabadon áll, a strandtól körülbelül 860 méterre.

 

A teljes cikk a La femme 2012. nyári számában olvasható.