„Sokaknak úgy tűnhet, hogy ez csak folklór, de a valóságban ennél minden sokkal nehezebb és csodálatosabb” – így jellemezte Miroslav Vantuh az idén 75 éves Virsky Ukrán Állami Népi Táncegyüttes munkáját augusztus közepén, amikor tíz év után újra Magyarországra érkeztek. Szavaihoz nem fér kétség. Míg a Mojszejev Európát hódította meg, addig a Virsky az egész világot.
A táncegyüttes Pavel Virskynek köszönhetően 1937-ben jött létre, aki az odesszai opera klasszikus táncosaként szeretett bele a néptáncba. Néhány évre volt csupán szükségük ahhoz, hogy a Szovjetunió egyetlen elismert tánccsoportja, a Mojszejev mellett orosz színpadon is bemutathatták tudásukat. Sőt! Majd húsz éven keresztül hazájukon kívül Oroszország is államilag elismert táncegyüttessé nyilvánította őket. 1959-ben megkapták a Világbéke Tanács díját, s még ugyanebben az évben „Tiszteletbeli” csoporttá léptek elő; 1987-ben a tánckar „Tudományos” fokozatot kapott azért a művészi tudásért, melyet azóta több mint 60 országban kitörő sikerrel fogadtak. Munkájáért Miroslav Vantuh 2002-ben megkapta az „Ukrajna első számú nemzeti hőse” kitüntetést a kultúrába és néptáncba vetett töretlen és fáradhatatlan munkájáért.
2002 után most ismét hazánkba látogatott a tánckar. Az előadás, a színes, kézzel készített ruhák káprázata, a vidám tánclépések, a mosolygós arcok azt az érzést keltik, hogy a színpadon töltött két óra valóban önfeledt szórakozás a táncosok számára. Egyetlen titka van mindennek. Pavel Virsky, a táncegyüttes alapítója mai napig minden fellépés, minden próba mozgatórugója. Igaz, ő már 30 éve nincs az élők sorában, de szelleme minden pillanatban jelen van a táncosok életében, a fárasztó próbatermi óráktól a színpadi hév utolsó pillanatáig. Hiszen az előadások nagy részében az ég felé tekintő szempárok az óvó és törődő vezető szellemét szólítják a színpadra, aki Miroslav Vantuh szerint „a mai napig fentről figyeli az együttes minden pillanatát, és úgy vigyáz rájuk, mint a szeme fényére”. S ezzel nem kisebb sikert értek el, mint hogy a világ minden pontján utat találtak az emberek szívéhez. Előadásuk egyszerre látványos, lélegzetelállító és lebilincselően izgalmas. A tánccsoport már rég átlépte művészi szintre emelte a néptáncot.
Mindezt nem adják ingyen. A kiválasztott táncosjelöltek hatéves korukban találkoznak először Pavel Virsky örökével, a csoport saját tánciskolájában. S mire elérkezik az első komoly vizsga ideje, már tizenöt évesek. Ezután a kétéves stúdióképzés már csak a legjobbakra vár. A tánccsoportba bekerülni pedig egyenesen kiváltság. A stúdióképzés végére a táncosok művészi tudása nemcsak országos, de világviszonylatban is elsőrangú. A végső vizsgára a világ minden részéről érkeznek érdeklődők, de itt minden fiatal vágya, hogy a Virskybe kerüljön. Ám ez csak 60 kiválasztottnak adatik meg, így a többi tehetség a világ számtalan tánckarában öregbíti tovább Pavel Virsky és Miroslav Vantuh nevét. S a tánckar létszáma így is alig haladja meg a 100 főt.
Magyarországi teltházas turnéjukon a közel 100 főből negyvenen mozogtak egyszerre a színpadon, amit minden turnéállomáson szűnni nem akaró tapsvihar kísért.
A Virsky Táncegyüttesnek sikerül a világban mindenütt szavak nélkül közvetíteni érzéseket és érzelmeket, azzal, ahogy kifogástalanul ötvözik a lírai táncokat a gyors zenével párosuló tökéletes koreográfiával. Hiszen a mindenen túlmutató művészi színvonal, a profizmus, az alázattal kezelt szakmai tudás, a lenyűgöző látványt biztosító koreográfia, a megjelenített szerepek sokoldalúsága az a szellemiség, mellyel tudatosan őrzik és adják át az ukrán kultúra értékeit.
Pavel Virsky, majd barátja, Miroslav Vantuh csodát tett a táncegyüttessel. Egyetlen céljuk volt mindig, hogy összegyűjtsék és népszerűsítsék az ukrán nemzeti kultúrát, a néptáncot, a népzenét és a népviseletet.
Ma a világ a lábuk előtt hever. A „zseniális” vagy „nagyszerű” kifejezések messze nem fejezik ki azt a munkát, azt az alázatot és művészi profizmust, amelyet a színpadon a táncosok tanúsítanak.
Ha valaki ma meg akarja ismerni Ukrajna történelmét, meg akarja érteni az ország szívét és lelkét, legkönnyebben a tánc útján teheti meg. S ez a tánc nem más, mint a Virsky.
Arról, hogy a tánckar tagjai hogyan tartják magukat formában az ukrán gasztronómiával, valamint hogyan néz ki egy nap a próbateremben, az alábbi linken olvashatnak.