Klasszikus kereskedelmi tévés, aki időnként áttörné a falakat. Készített interjúkötetet, szabadidejében a pránanadinak hódol, önfegyelmet tanul, egót csökkent. A családjáért még bíróságra is megy, védi a magánszféráját. Nem enged közel magához szinte senkit. Ezért is érdekelt. Vajon mennyit és mit árul el magáról Sebestyén Balázs, aki mindennapjait kamerák és mikrofonok kereszttüzében éli.
És készül-e arra, hogy mi lesz ez után?
Mi a helyzet a latenight show-val, amiről sokszor beszéltél, hogy tervezed?
Semmi. Ennek több oka van, a legfontosabb az, hogy nem vagyok még kész rá.
Gondolod te, vagy mondják mások?
Mások szerint kész vagyok, én nem érzem, hogy itt lenne az ideje. De lehet, hogy csak egyféle belső viaskodás ez, ami amúgy is jellemző rám.
Mitől tartasz?
Hát, hogy egy ilyen műsor maximálisan egy emberre épül, a személyiségére, a gondolataira, és egy ilyet elvinni a hátadon, az nem egyszerű. De a Morningshow-val vagy bármilyen reggeli műsorral együtt nem is menne. Kettőt meg nem akarok középszerűen. Most eldöntöttem, hogy rádiózom, pár év múlva visszatérünk rá. A csapat megvan, nagyjából tudom is, milyen lenne, de még nem aktuális.
Van olyan latenight show ami tetszik neked?
Nincs, mert az amerikaiak nagyon speciálisak. Például építenek az amerikai politikára, ez nekem nem is menne, másrészt viszont azon a humoron, amin az amerikaiak csapkodják a térdüket, én még csak el sem mosolyodom. Az angolokon sokkal inkább. Jobban ki is vannak találva.
Miért annyira fontos állomás ez?
Azért, mert két típusú műsorvezető van. Az egyik megcsinálja, amit éppen adnak neki, a másik meg az egyéniségére épülő műsorokat szeretne készíteni.
Így is - úgy is ez utóbbit csinálod.
Elég tudatosan. Csak a latenight ebben a csúcs.
Tehát izgat, hogy mi az, ami kizárólag azért jönne létre, mert te vagy a műsorvezető, és nem az, ami nélküled is menne, csak máshogy hívnák a műsorvezetőt.
A SZÉF
„Imádtam a A széfet, ami minden más országban megbukott. Drámát kellett teremteni, volt benne konfliktus, veszekedés, évődés…”
Pontosan. Az 1perc és nyersz!-et mások is meg tudják csinálni, mondjuk az szerintem nem is nagyon nehéz műsorvezetői feladat. Akkor már inkább A széf. Abban drámát kell teremteni, ritmust kell váltani.
Mi a nagyobb kihívás, ha olyan műsort kapsz, ami mindenhol sikeres volt, vagy ha olyat, ami más országokban valamiért nem hozott nagy nézettséget?
Imádtam A széfet, mert az mindenhol megbukott. Ez sokkal jobban érdekelt. Ráadásul felváltva vezettünk játékot a csatornán Vágó Istvánnal, ami egyben versenyhelyzet is volt.
Verseny?
Igen, tesztelték, hogy mit szeretnek jobban a nézők: fiatal műsorvezetőt új típusú kvízzel, vagy idősebbet a klasszikussal. Akkor azt javasoltam, hogy alakítsuk talkshow-vá A széfet, legyen benne konfliktus, veszekedés, évődés… mert szerintem a klasszikus kvíz ideje lejárt. Unalmas. Senkit nem érdekel, mi van XVI. Lajossal.
A teljes cikk a La femme 2012. őszi számában olvasható.