Ötcsillagos India

A szervezés, az útitársak, az idegenvezetők, a repülőgépek, a buszok, az éttermek, a hotelek. Ötcsillagos páholyból csodálhattuk a mesés India szépségeit, miközben mellettünk, alattunk forrt, lüktetett a valóság, több mint egymilliárdnyi élet.

Magamtól aligha vállalkoztam volna egy ilyen nagy útra. Az alkalom véletlenül jött, hála Galla Zsuzsának, kedves solymári szomszédomnak, aki elhívott, és nagyvonalú kiadómnak, aki elengedett. Három hét és őrült tempó várt ránk. Második ott töltött éjszakánkon, már Udaipurban, a csodálatos Oberoi Trident Hotelben arra gondoltam, két nap alatt már annyi élmény ért, annyi mindent láttam, hogy ha leszállna most egy repülőgép direkt értem, és felajánlaná, hogy hopp, hazaröpít, nehezen tudnék ellenállni a kísértésnek. Persze tudtam, hogy nem adhatom fel, nem is adtam - bár azok a hajnali ébresztők…! Meg hogy egyszer sem pakoltam ki a bőröndből. Nem volt érdemes.

Nem fogok, nem is tudok szakszerű útirajzot írni, ez egy szubjektív beszámoló, de ember legyen a talpán, aki képes pár oldalon ábrázolni ezt a hatalmas, sokszínű és -kultúrájú, valóban ellentmondásos országot. Amelyet én, hacsak nem voltam nagyon fáradt és álmos, szinte azonnal megszoktam.

Delhit is, ahová délelőtt érkeztünk meg Dohán keresztül a nagyszerű és pontos Qatar légitársasággal. November vége volt, későnyárias idő. Légkondicionált busz várt ránk – mint ahogy utána is mindig - és az ottani idegenvezetőnk, Rishi, aki külön fejezetet érdemelne. Ő és magyar csoportvezetőnk az egész út folyamán tökéletesen gondoskodtak rólunk. Gergő csak mesélt és mesélt, az ország történelméről, vallásairól, kultúrájáról, Rishi pedig árnyékként követett minket a zűrzavaros sikátorokban, mindenkit számon tartott és megtalált, bárhová kóborolt is a nyáj valamelyik tagja.

Delhi forgataga

Bár szombaton érkeztünk, Delhi utcái zsúfoltak voltak. A busz is csak araszolt, és rögtön mintha egy filmbe csöppentünk volna. A háromsávos úton a forgalom döbbenetes, vacak és még vacakabb, kicsi és még kisebb autók, rengeteg motor, bicikli, továbbá vakmerő gyalogos. Az indexet nem ismerik, helyette eszeveszetten tülkölnek és mutogatnak. Hihetetlen, de működik. Értik egymást.

Gyerekülés? Ismeretlen fogalom, a kisgyerekek a nők ölében billegnek a motorbiciklik hátsó ülésén. Mi aggódtunk, ők nem. Hosszan álltunk egy kereszteződésben, egy gyönyörű kolduskislány ugrott az autók közé, fantasztikus akrobatamutatványokat produkált. Nekünk, a külföldieknek. Zavartan néztük, mire kotorászni kezdtünk a pénztárcánkban, a busz nekilendült. Ő ott maradt, csalódottan nézett utánunk hatalmas fekete szemeivel.

A teljes cikk a La femme 2012. őszi számában olvasható.