"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Éden a világ végén

Az Északi-sziget végén, Új-Zéland legmelegebb táján magányos világítótorony üzeni az óceánon hajózóknak: ez itt a világ vége.

Itt nincsenek mérgező növények, veszedelmes ragadozók, az emberek is békében, jólétben élnek. Annyira a világ végén van Új-Zéland, tőlünk például a legtávolabbi helyen, a Csendes-óceán déli részén, teljesen elszigetelve minden lakott helytől, hogy ma sem egyszerű odajutni. Visszatérés ez az elherdált Édenbe, a buján burjánzó, csodálatos őstermészetbe. Aotearoába, a Hosszú Fehér Felhő országába.

 

 

Kész csoda, hogy őslakói, a maorik rátaláltak, amikor Kupe nevű hajósuk útmutatását követve, dupla törzsű kenuikkal nekivágtak az óceán háborgó hullámainak. Cirka ezer éve. A délvidéki föld, amelyről Kupe csodákat mesélt, alig látszott ki a sűrű felhőkből. Innét a neve: Aotearoa, a Hosszú Fehér Felhő földje. A Polinéziából útra kelt hajósok azt hitték, Maui isten teremtette számukra. Erről szól gyönyörű teremtési mítoszuk: „Valamikor, az idők kezdetén, Maui isten halászni indult a fivéreivel és fogott egy óriási halat, a nagyanyja állkapcsából készült, varázserejű horgával. Így lett az Északi-sziget Te Ika-a Maui: Maui hala, a Déli-sziget Te Waka-a Maui: Maui kenuja, a Stewart-sziget Te-Puka-o-te-waka: Maui horgonya. Miközben a törzsek keményen harcoltak, sőt meg is ették foglyaikat, újabb hajók tűntek fel a láthatáron. Spanyolok, franciák. De nem jártak sikerrel. A holland Tasman már-már dűlőre jutott a maorikkal, de miután négy matrózát felkoncolták, villámgyorsan elhajózott a veszedelmes környékről.

 

Eltelt több mint száz év, mire 1170-ben az angol James Cook kapitány egy csomó más szigettel egyetemben Új-Zélandot is felfedezte. Jobban mondva megszerezte a briteknek. Szobra ott áll a Déli-tenger összes piacán, márványkezében az elmaradhatatlan márványtávcsővel.

 

Richard Katz német világutazó a múlt század elején járt a szigeteken, és el volt ragadtatva a látottaktól. Wellingtonról, a fővárosról feljegyezte: „olyan, akár Weimar, minden ragyogóan tiszta, csak nagyvárosiasabb és vagyonosabb, mint bármelyik német középváros.” Ez volt száz éve. A két nagy, hegyekkel szabdalt, fantasztikus tájakkal megáldott szigeten fekszik ma a világ egyik legélhetőbb országa.

 

Fűre lépni kötelező!

 

Az első, ami érkezéskor feltűnik az aucklandi repülőtéren, ahol az Európából érkező gépek többsége itt landol, az a svájci etalont is felülmúló rend, tisztaság. Ezt lesz alkalmunk mindenütt megcsodálni, még a legeldugottabb helyek nyilvános illemhelyein, valamint az ingyenes menedékházakban is. Auckland az ország legnagyobb városa és gazdasági központja. Csak itt vannak felhőkarcolók és jópofa, modern magas házak, az élet is elevenebb, mint akár Wellingtonban, a fővárosban, mégis nyugis hely.

 

 

Gyönyörű, ápolt parkjaiban nemhogy nem tilos a fűre lépni, egyenesen kötelező! Ettől áll meg az európai ész, meg attól is, hogy békésen legelésző tehéncsordát kerülget a nagyváros kellős közepén. Sehol egy hajléktalan, egy koldus, de ideges, rohanó, elcsigázott embereket sem látni. Elég egy pillantás a jachtoktól hemzsegő kikötőkre, hogy felfogjuk: itt nem kizárólag a multik engedhetik meg maguknak a vitorlázás, az egészséges, sportos életmód fényűzését.

Szendi-Horváth Éva újságíró barátnőm, aki anyai minőségben szorosan kötődik Új-Zélandhoz – most készül harmadszor a fiához, unokázni – részletekbe menően beavatott a helyi viszonyokba. Egy dolgos-szorgos negyvenesnek már saját háza, nyaralója és olyan autója van, amivel vontatni tudja a csónakját. Igaz, mindent hitelre vásárol, de biztos lehet abban, hogy ki is tudja majd fizetni. A stresszmentes életnek és a jómódnak köszönhetően a kivik magas kort érnek meg, jó egészségben.

Na de kik azok a kivik?

 

POLISZ
Auckland az ország legnagyobb városa. Csak itt vannak felhőkarcolók és modern, magas házak.
Nekünk erről a szóról egyből a kiwi gyümölcs ugrik be – ebből is Új-Zéland látja el a világpiacot -, ami azonban nem azonos egy fura, repülni nem tudó, őshonos madárral, a kivivel, az ország szimbólumával. Ebből alakult ki a kivikultusz. A polinéz őslakosok ugyanis akkor vették fel a maori – azaz normális – nevet, amikor megérkeztek az európai telepesek. Így akarták megkülönböztetni magukat a pakehának – tarlórépának – csúfolt fehérektől, akiknek ennél a gúnynévnél sokkal jobban tetszett a kivi. Ma már a független ország összes polgára – fehérek és tetőtől-talpig tetovált fekete maorik - büszkén vallja magát kivinek.

Bár a maorik jóval kevesebben vannak a fehér telepeseknél, egyenlő elbánásban részesülnek, ősi kultúrájukat, nyelvüket, településeik eredeti nevét is megtarthatták. Az alábbi méltán beiratkozhatna a Guiness rekordok könyvébe, mint a világ leghosszabb nevű helysége:

Taumatawhakatangihangakaoauotamateauturipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitanutuha.

Kimondani sem lehet, nemhogy megjegyezni. Jelentése: az a hely, ahol a hegyeket megmászó és felfaló, földevő Tamate a kedvesének furulyázott. Hát nem bűbájos?

 

Aki a maorik ősi hagyományaira, szokásaira, konyhájára kíváncsi, keresse fel a napfényes Bay of Islands vidékét. Egykor itt ringott az ország bölcsője, itt kötöttek ki az első polinéz kenusok, akik felépítették az első településeket. Csodálatos vidék, ahol általában minden növény mérete elrugaszkodik a megszokott valóságtól. Emberfej nagyságúra nőnek a virágok, cserepes szobanövényeink testvéreit jókora fává terebélyesedve láthatjuk viszont, a Waipoua erdő kaurifa rezervátumában megpillanthatjuk az ország, talán bolygónk legnagyobb faóriás matuzsálemét: Tane Mahutát, az Erdők urát. Magassága 51 méter, törzsének átmérője 15 méter, korát kétezer évre becsülik.

 

Utána irány a Plenty-öböl, a tengerparti strandok és a kiwitermesztés hazája. Világfővárosa is van a kiwinek, Te Puke, ahol hatalmas szobrot is emeltek a kínai egresből „varázsolt” gyümölcsnek, amely máig busás hasznot hajt az itteni kertészeknek. Akik újabban aranyszínű kiwi előállításával is kísérleteznek.

 

Álmodni sem lehet szebbet annál, ami a maorik szerint Maui isten műve. Csakhogy a teremtés még nincs befejezve. A földrész ugyanis az indiai és ausztrál kéreglemezek találkozása fölött terül el, vulkánjai lángot, füstöt és gőzt okádnak, hegyeket emelnek ki a tengerből. Ennek következtében a Déli-Alpok évente két centivel növekszik, a tektonikus mozgásokat pedig gyakran kísérik kisebb földrengések, vagy olykor olyan nagy erejűek, mint idén szeptemberben, az ország déli részén.

 

Ördögi fazekak, pokoli kráterek

 

TRADÍCIÓ
Aki a maorik ősi hagyományaira, szokásaira kíváncsi, keresse fel a napfényes Islands-öblöt. Egykor itt ringott az ország bölcsője.
Hogy mi zajlik még mindig a paradicsomi táj felszíne alatt, abból kaphatunk ízelítőt az Északi-sziget termális övezetében, Rotoura környékén. Kísérteties, holdbeli táj, mindenütt beomlott vagy füstölgő kráterek, fortyogó iszapmedencék, színes tavak, már a nevüktől is kiráz a hideg: ördög tintatartója, pokol krátere, sátán torka meg hasonlók. Úgy képzeljük magunk elé ezt a forrongó területet, akár egy kilyuggatott, tüzes platnit, egy óriási boszorkánykonyha fölött, ahol forró láva és gőzölgő kén sistereg.

 

Valójában mindegyik gejzír és köpködő mocsaras torok egy-egy különálló ördögi fazék, de mindegyikben egyedi keveréket kotyvaszt a természet. Legbarátságosabbnak a Champagne Pool – pezsgőmedence – tűnik, szinte fürdésre csábítana, ha nem 74 fokos víz pezsegne benne. Legnagyobb attrakció Lady Knox, egy óraműpontossággal működő gejzír: mint a rakéta, úgy lő ki vagy húsz méter magasra, minden délelőtt egyazon időpontban. A nagy gejzírek általában kiszámíthatatlanok, a kisebbeket már gyógyításra is befogták Rotoruában, ahol egymást érik a szanatóriumok, üdülők, motelek, termálvízzel fűtött úszómedencék. A vidáman szórakozó fürdőzőket csupán a várost beterítő pokolbéli kénkőszag emlékezteti arra, hogy vulkán fölött lubickolnak.

A vulkánikus eredetű Központi-fennsík vonzereje a világörökség részét képező Tongariro Nemzeti Park. Aki csokorba kötve szeretné látni mindazt, ami egyedülálló táji jellegzetessége az országnak – vulkánokat, színes krátertavakat, vízeséseket –, az keljen át gyalogosan a Tongariro-hágón. Új-Zéland, sőt bátran mondhatom, a világ legszebb egynapos túrája a Tongariro Crossing.

 

Bálnák, fókák és gleccserek hona


TERMÉSZET
A vulkánikus eredetű Központi-fennsík vonzereje a világörökség részét képező Tongariro Nemzeti Park.
A Déli-sziget gyérebben lakott, barátságtalanabb, ám sokkal látványosabb az Északinál. Amit nehéz elhinni azok után, amit Északon láttunk. Sokak szerint bálnáknak, fókáknak való hely, de egy fókales, vagy bálnafigyelő kalandtúra sem utolsó dolog a Kaikura-félszigeten. Láthatunk oroszlánfókát, ámbrásceteket, ha jó napot fogunk ki, akkor púpos bálnák, orkák, kékbálnák is beúsznak a képbe. A delfinek követik a csónakokat, oda is úsznak egy-egy simogatásra, a bátrabb utazók akár együtt úszhatnak velük.

 

Két delfinnek már sikerült kiérdemelni a halhatatlanságot. Opa az egyik, az Opononi tengerpart egykori kedvence: a sekély vízben együtt játszott a gyerekekkel. A másik egy Risso-delfin, Pelorus Jack rendkívüli képességekkel rendelkezett: átvezette a hajósokat a Cook-szoros veszélyes sziklazátonyai, örvényei között. És itt, az Otago-félszigeten tanyázik a sárgaszemű pingvin, a világ egyik legritkább fajtája. Nagyon félénk, csak bokrok mögé rejtőzve lehet meglesni.

 

Fjordland Új-Zéland legdélibb, legvadabb tartománya, közel az Antarktiszhoz. Ideális hely síelésre és különféle kalandtúrákra. Legismertebb a Milford Track, állítólag a világ legjobb túraútvonala, hozzátenném a legkeményebb is. Ötnapos gyalogtúra, meredek szakadékok, gleccserek, robajló vízesések között. Több mint száz kilométer oda-vissza, gyalogszerrel nem éppen sétagalopp, de megéri. Így juthatunk egészen közel a világ legmagasabb vízeséséhez, a hatszáz méter magas Sutherland-zuhataghoz, amely rakétaként robban elő a sziklákból, három emeleten keresztül zuhan a völgybe és mindenkit megfürdet, aki a közelébe kerül.
Errefelé vizet – fjordokat, zuhatagokat, rohanó hegyi patakokat – „izzadnak” a sziklák, mivel az eső is gyakori, mindent benő a páfrány és a moha. Ez is más, mint az otthoni. Nem lapul szerényen a földön, itt a moha főleg a fákon nő, díszpárnaként csavarodik a törzsükre, erre telepszik albérlőként a páfrány.


LÁTVÁNY
A világ legmagasabb vízesése, a hatszáz méter magas Sutherland-zuhatag rakétaként robban elő a sziklából.
Ebben a mesebeli ősvadonban él a sasmadarat formázó kea, a világ egyetlen alpesi papagája. A birkák réme. Kárt nem tesz bennük, csak kiharapja hátukból a zsírt. Igazi ínyenc, és kedvére lakmározhat abból az ötmillió birkából, amiből mindig utunkba akad jó néhány. Amíg nem voltak juhok, a kea vegetáriánus koszton élt, étrendjét a civilizáció változtatta meg, akárcsak a maorikét.

Pompás falatja a világnak az is, amit a Milford-túra tár elénk, legvégén a fjordok fjordja, a Milford Sound. Hegyóriásokkal övezett, hatalmas tengernyelv, vize tintakék és tükörsima. Ha már itt vagyunk a szigeten, vétek kihagyni. Jó tudni, hogy ez a túra csak nyáron esedékes – októbertől áprilisig -, vagyis a mi éghajlatunk szerinti télidőben.


Mert ezeknél a világtól elrugaszkodott antipódusoknál – a földgömb ellentétes oldalán élő „ellenlábasoknál” – az évszakok is fordítva vannak, a karácsony például nyár elejére esik. Ilyenkor megáll az élet, becsuknak a bankok és a hivatalok, az iskolában is szünet van, mindenki útra kel: a déliek északra, az ottaniak viszont a Déli-Alpokban kívánják eltölteni a karácsony estét. Felejthetetlen egy nyári-alpesi karácsony a Westland Nemzeti Parkban, a több mint 3000 méter magas Mount Cook lábánál, valamelyik hangulatos hegyi szállodában. A síszezon ott júniustól októberig tart. Zsúfolásig megtelnek a szállodák, mivel a Déli-szigeten vannak a legjobb lesikló pályák.


A nyugati part a gleccserek világa, a két leghíresebb jégár egyikét Ferenc Józsefről nevezték el, egy másik, kisebb gleccser a fia, Rudolf trónörökös nevét viseli. Lám, milyen messzire terjedt a boldogult osztrák-magyar monarchia fennhatósága. Persze, a névadó is osztrák volt, Julius von Haast geológus, akit a kormány azért hívott ide 1860-ban, hogy aranyat találjon. Tett is nagy szolgálatokat az országnak. Összegyűjtötte a már kihalt újzélandi óriásmadár, a moa csontjait és elcserélte az európai múzeumok értékes ritkaságaira.


MELEG KARÁCSONY
Felejthetetlen egy nyári-alpesi karácsony a Westland Nemzeti Parkban, a 3000 méter magas Mount Cook lábánál.
Csodálatos a maorik mondavilága. A gleccserekről például azt tartják, hogy egy szeretőjét sirató lány megfagyott könnyei. Ferenc Jóska gleccsere hétezer éves, de nem ajánlott vezető nélkül megközelíteni, mert mozgásban van, akár tonnányi jégdarabok is leszakadhatnak róla.


Míg a Déli-sziget nekünk egy varázslatos kaland, az Északi fantasztikus álomvilág. Élni itt a jobb, ezt maguk a kivik is így gondolják. Nekünk is ésszerűbb ott megtenni az első lépéseket, már csak azért is, mert elég sok honfitársunk él Aucklandben, Wellingtonban és a sziget más részein.

 

Tanácsért bátran fordulhatunk az aucklandi Magyar Klub oszlopos tagjához, Surányi Csöpikéhez. Negyvenöt éve él Új-Zélandon, húsz évig a kormány alkalmazottja volt, mindent tud befogadó hazájáról, és készségesen osztja meg ismereteit távolból jött honfitársaival.

Mostanában egyre több fiatal próbál szerencsét a kivik országában. Megfordult a széljárás, már nem annyira Amerika, inkább Új-Zéland az ígéret földje a munkát kereső, jobb megélhetést remélő magyar fiataloknak. Számukra nagy könnyebbség, hogy a világ végén is találnak barátokat és bizonyos hazai szolgáltatásokat sem kell nélkülözniük. Aucklandben magyar hentestől vásárolhatnak gyulai és csabai kolbászt, magyar óvodába járathatják a gyerekeiket, van magyar fogorvos, sőt ezoterikus bolt is.


A helyiek szintén nyitottak az újonnan jöttek befogadására. Aki megbecsüli magát, nyugodt jövő elé nézhet ebben a gyönyörű és boldog országban, amelyet joggal neveznek földünk utolsó Paradicsomának.


Már nem Amerika, inkább Új-Zéland az ígéret földje a jobb megélhetést remélő magyar fiataloknak.

 

Túrák Hobbitfalvába

 

Kivi országban kivi rendező, a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson forgatta az elmúlt évtized legnagyobb filmes kasszasikerét, a Gyűrűk ura trilógiát. Két éven át hobbit-lázban égett az ország apraja-nagyja, sokan dolgoztak, vagy statisztáltak a különböző jelenetekben hobbitnak, orknak vagy egyéb figurának maszkírozva. Most az idegenforgalom húz hasznot a forgatási helyszínekre szervezett Gyűrűk ura-túrákból. A Tolkien-rajongók felkereshetik egyebek között Hobbitfalvát, amelyet az Északi-szigeten, Matamata város közelében építettek fel egy farmon. A legtöbb felvétel a Déli-sziget varázslatos tájain készült. Queenstown környékén vették fel az egyik nagyszabású csatajelenetet, naponta több ezer résztvevővel.

 

Maori ínyencfalatok: pikopiko és tuatu

 

A maorik polinéz ősei még jóízűen felfalták ellenségeiket, ma már kedvenc étkeik a pikopiko (páfránylevél), a horopito (borsbokor, borsfa), a kawakawa (bazsalikombokor) és a periperi nevű erős fűszer. Hagyományos ínyenc falatuk a pikopikoban megfőzött huhu (fatörzsben található rovarlárva) íze hasonlít a földimogyoróéhoz. A külföldi turistáknak szervezett maori ínyenctúrák étkeit hagyományosan hangiban (földbe vájt kályha) készítik el. Vagyis a kosarakban elhelyezett húst és zöldségeket forró sziklán főzik, egy fedett gödörben. Hagyományos étkeikből nem hiányzik a lazac, atengeri sün, a csirke, a rák, a kagyló sem. Az ételekhez új-zélandi borokat és sört isznak.