Autó-krácia: a négy kerék uralma

Megfelelő anyagi háttér esetén ma már csak döntés kérdése, hogy kedvenc autónkban bálnapéniszbőr ülésen pásztázzuk a gyémántdíszítésű műszerfalat vagy csak a sofőr felett zárjuk a tetőt, a saját lábtartós hófehér bőrülésünkön szabadon élvezzük a sebesség határtalan élményét.

A luxus világában, ha járművekről esik szó, még kimondani sem szokás, hogy használt autó, kivételt csak a veterán autókkal tehetünk, hiszen egyes darabok ára messze felülmúlja a gyártósorról frissen legördült társaikét.

Rothschildé volt a top-Bugatti első példánya

A Ferrari 250 GTO-t például – amelyet 1962 és 1964 között gyártottak – néhány éve minden idők legnagyszerűbb Ferrarijának választották, nem véletlenül: az akkori leggyorsabb versenyautóval egymás után háromszor is megnyerték a csapat-világbajnoki címet túraautó kategóriában. Bár a belső tere a mai szóhasználattal élve minimál volt (értsd: letisztultan unalmas, burkolat nélküli felületek), az évekig finomítgatott alkatrészeknek és az orrmotornak köszönhetően még egy dodzsemmel is kudarcot valló sofőr is felszántotta volna vele az aszfaltot. Idén minden idők legmagasabb összegéért, átszámítva 7 és fél milliárd forintért talált gazdára egy retrózöld példánya.

Előtte a világ legdrágább autójának az 1936-os Bugatti Atlantic 57SC számított, amelyet 7 milliárd forintért vásároltak meg két évvel ezelőtt. Az egyik legritkább autóról van szó, hiszen három év alatt összesen 3 példány készült belőle, ráadásul az alacsonyan fekvő alumíniumkarosszériát maga az alapító fia, Jean Bugatti tervezte. A legendás járműben leginkább Szörnyella de Frászt tudnánk elképzelni a volánnál, de azért az első darab első tulajdonosa, Victor Rothschild sem volt kevésbé méltó rá. Egy másik darab a világhírű divattervező, Ralph Lauren garázsában éli méltóságteljes öregkorát.

A veteránok sosem rozsdásodó királya a Duesenberg-széria, amely a húszas években technikailag mintegy 60 évvel előzte meg a korát. Akkoriban akkora döbbenet övezte ezeket a bájos kocsikat, mintha a nagypapánk az általános iskolában nem csúzlival lövöldözött volna az iskolaudvaron a galambokra, hanem Angry Birdsöt játszott volna az iPhone-ján. A békebeli J Modell motorja már 1929-ben, alapkivitelben 265 lóerőt rejtett magában, amivel – a lassan pöfögő masinák és a lovas kocsik korában – 186 km/órás végsebességet is ki lehetett próbálni.

Amire megérte másfél évet várni

A mai hidegháborúhoz hasonlatos autógyár-versengés szintén nem nélkülözi a luxuscsodákat. A világ egyik legnagyobb legendája az elsőként 1925-ben bemutatott Rolls Royce Phantom, amelynek a legújabb változata mintegy 100 millió forintba kerül. Teátrálisan letaglózó méreteivel hódít, és még az a poratka is szerencsés, amely a hátsó ülések előtti puha szőnyegen élvezheti a hagyománykövető fényűzést. Állítólag szórakoztató érzés beleülni egy ilyen 2,5 tonnás hasáb-hintóba úgy, hogy utána nem tudjuk az ajtót becsukni, mert nem találjuk az erre kitalált gombot a falon.

A 2005-től gyártott Bugatti Veyronra annak idején másfél évet kellett várniuk a várólistás megrendelőknek (jó tudni, hogy ennyi felesleges 300 millió forint szóródott szét a világ autóbolondjai között). Ez volt az első olyan sorozatgyártású modell, amely elérte az ezer lóerőt és a 400 km/órát, és  teljesítményével legyőzte a korábbi csúcstartó McLaren F1-est.

A 2009-ben közönség elé került Aston Martin One-77-ből pontosan a nevében szereplő mennyiség készült. A kétajtós luxuscoupé volt akkor a világ legerősebb szívómotorral rendelkező sorozatgyártású autója, amely nem mellesleg 354 km/órás száguldásra is képes volt. A külsejéről hosszasan lehetne írni, de az úgyis mindent elárul, hogy James Bond rendszerint Aston Martinnal jár. Körülbelül 430 millió forintért ez a minimum életérzés, amit elvárhatunk.

Az akár 300 millió forintot is érő, kívül-belül hófehér Maybach Landaulet ugyancsak igazi celebkocsi: külön nyitható és zárható a tető az utasok és a sofőr felett, a hátsó ülések dönthetők és lábtartóval felszereltek, a tartozékok része pedig két beépített televízió, távirányítással kihúzható asztalka, pezsgőtartó és egy Dunhill napernyő is.

Hogyan rontsuk el irdatlan pénzért luxusautónkat?

A világ legdrágább terepjárója, a 330 milliót kóstáló Dartz Kombat például olyan igényeket elégít ki, amelyek – az emberiségbe vetett hitemből fakadóan – szerintem sosem léteztek. Hiszen tegye fel a kezét, aki egyszer is felsóhajtott, és azt kívánta: bárcsak bálnapéniszbőr ülésen ülve bámulhatná az aranyozott szélvédőkeretet a gyémántberakásos műszerfal előtt! Mivel azonban mégis adtak el ilyen autót is a 2010-es debütálás óta, feltételezhetően létezik az a réteg, amelyik ebben tud kiteljesedni.

Egy dubai Mercedes-őrült a Benz C63 AMG-jét készíttette el aranyborítással, illetve aranyfóliás üvegborítással. Két dolog biztos: az egyik, hogy ködös reggeleken is biztosan észreveszik az utakon, a másik pedig, hogy napfényben a csillogás annyira elvakítja a szembejövőt, hogy az illető azonnal fának rohan. Ennél már csak az a Cadillac CTS Coupe akasztja ki jobban a glamúr-mérőt, amelyet egy orosz tuningshow-n mutattak be: az egyébként gyönyörű autót 350 ezer színesen fénylő Swarovski kristállyal borították be.

Akinek mindez egyszerre otthon van

Érdemes még szót ejteni az amerikai talkshow-gururól, Jay Lenóról, akinek hobbija az autó. Leno mindennel viccel, de a garázsával nem: 1600 négyzetméteren a fent említett járgányok egy része ugyanúgy megtalálható, mint további, közel  150-féle luxusautó és motor, szinte mind-mind egyedi különlegességek. Azon kívül, hogy rendszámmal és engedélyekkel ellátott csodamasinákról van szó, szerelőkkel és szakértőkkel zsúfolt javítócsarnok is dukál a gyűjteménye mellé.

Fotó: Wikipedia