Köztünk élő hősnők

Statisztikai adatok is igazolják azt a tényt, hogy a nők helyzete igencsak ellentmondásossá vált az elmúlt két évtizedben Magyarországon. Míg ugyanis életesélyeik sokkal jobbak, mint a férfiakéi, egy sor tennivalóban a férfiak előtt járnak. Az oktatásban egyre több nő vesz részt, a családi életben aktívabbak, egyúttal azonban jóval leterheltebbek, az anyagi és az erkölcsi megbecsülésük pedig jóval elmarad a hasonló korú, végzettségű, státuszú férfiakéitól.

A magyar nőkre – a tehetősebb, nyugat- vagy észak-európai országokban élő nembéli társaikhoz képest, ahol a férfiak egyre nagyobb részt vállalnak például a gyereknevelésből vagy a háztartási munkákból – jóval nagyobb teher nehezedik. Teljes emberként kell helytállniuk a családi életben, a gyereknevelésben, a háztartás működtetésében, idős szüleik gondozásában, miközben a munkaerőpiacon is ki kell hozniuk magukból a maximumot.

Hogyan lett Terézanyuból Aranyanyu?

Többek között ennek az ellentmondásos, számtalan belső és külső konfliktussal járó helyzetnek a felismerése vezette az Állítsátok meg Terézanyut! című könyv és számos, a mai nők életérzéseiről, dilemmáiról szóló cikk szerzőjét, Rácz Zsuzsa írónőt, hogy 2011 tavaszán Terézanyu Klub névvel támogató női közösséget szervezzen. A kezdeményezés célja egy olyan hálózat megteremtése, amelynek tagjai számíthatnak egymásra, segítve ezzel életpályájuk sikeres alakulását.

Az írónő a klub működtetéséhez – majd a nem sokkal a megalakulása után, ugyancsak a nőket érintő és foglalkoztató témákban kiírt Terézanyu pályázathoz – támogatóként megnyerte az egyik legjelentősebb gyógyszercéget, a Richter Gedeon Nyrt.-t.

Mint Rácz Zsuzsa mondja: a Richter kormányzati kapcsolatokért és vállalati PR-ért felelős vezetőjével, Beke Zsuzsával kezdtek el beszélgetni arról, mit tehetnének közösen a magyar nőkért. Ekkor született meg az ötlet, hogy a Terézanyu Klub és pályázat szellemiségének folytatásaként létrehoznak egy kizárólag nőknek szóló elismerést, az Aranyanyu Díjat.

Női egészség, a nők megbecsülése

Mint Beke Zsuzsától megtudjuk, a Richter Gedeon Gyógyszergyár társadalmi szerepvállalásában kiemelten fontos a nők munkahelyi boldogulására, családi életére, gondjaira fókuszáló és ezek megoldásában támogatólag közreműködő Terézanyu Klub működésének, valamint a nőket érintő problémákkal vagy élményekkel kapcsolatos pályázatoknak, illetve a két éve alapított Aranyanyu Díjnak a támogatása. Termékkínálatuk, így árbevételük jelentős részét is a nőgyógyászati készítmények teszik ki.

A Richter világviszonylatban azon ritka cégek egyike, melyek nőgyógyászati készítmények kutatás-fejlesztésével és előállításával foglalkoznak. Ezek a gyógyszerek – a korszerű, alacsony hormontartalmú fogamzásgátló szerektől egészen a menopauza tüneteinek mérséklésére szolgáló gyógyszerekig – végigkísérik az e nemhez tartozók életét tizenéves koruktól időskorukig.

– Fontos lépést tettünk például a méhmiómának, ennek a gyakori jóindulatú méhdaganatnak a hatásos gyógyszeres kezelésében, ugyanis nemrégiben került piacra a kezelésére szolgáló készítményünk. A nők egészségvédelmében, illetve egészségügyi problémáik rendezésében, életminőségük javításában évtizedek óta részt vállaló gyógyszercégként tehát nem volt idegen tőlünk a gondolat, hogy évente egy alkalommal anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesítsük a környezetük, pácienseik, tanítványaik, hozzátartozóik megítélése alapján kiemelkedő teljesítményt nyújtó nőket.

Nekünk a díj odaítélésekor nem a szakmaiság megítélése a dolgunk, hanem az emberséget, a mások, a rászorultak iránt érzett felelősségérzetet kívánjuk elismerni. A díjat tehát olyan, pedagógusként és az egészségügyben dolgozó nők kapják meg, akik naponta sokat tesznek értünk, családjainkért, közösségeinkért – mondja az ötlet pártfogója.

Nemcsak díjazottakat, példaképeket is választottak

A díjjal – amelyet az idén másodszor ítélt oda a hattagú zsűri: Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. képviselője, Dobó Kata színésznő, dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos, olimpiai érmes úszó, Kriston Andrea pedagógus, a Kriston Intim Torna módszer kidolgozója, Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző, valamint az „ötletgazda”, Rácz Zsuzsa – pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók, orvosnők áldozatkész munkáját kívánták elismerni.

Mint az írónő több helyütt is nyilatkozta: „azért ezt a három kategóriát hoztuk létre, mert ezek tipikus női életpályákat, klasszikus női segítő szakmákat fednek le, vagyis az ezeken a területeken dolgozók nagy része nő.”

Azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy az Aranyanyu elnevezés nem a családanyai teljesítményt, hanem a gondoskodói női attitűd hivatásbéli megjelenését takarja.

– A nőkre fontos szerep hárul az idősgondozástól az egészségügyi ellátáson át a gyerekek oktatásig, és a női szerepből adódóan, vagyis magától értetődően vállalják a rájuk nehezedő terheket. Az Aranyanyu Díjra tehát azokat lehetett és lehet a jövőben is jelölni, akik magánéleti és szakmai életükben maximálisan helytállnak, és olykor még arra is van késztetésük, hogy lakóhelyi közösségük gondjaiból is kivegyék a részüket. Teszik a dolgukat, vagy még egy kicsit többet is anélkül, hogy bármilyen elismerésre vagy megbecsültségre számíthatnának. Valójában az elismerésnek nemcsak a díjazottak számára van morális üzenete, hanem a közvélemény számára is, mivel az egyik legfőbb célja a nők társadalmi megbecsülésének növelése, önbecsülésének, önértékelésének erősítése.

Szeretnénk ugyanakkor felhívni a társadalom figyelmét is az olyan lányokra, asszonyokra, akiket a munkájuk vagy segítő ambícióik gyakran sarkallnak emberfeletti teljesítményekre, akik sokszor kénytelenek a magánéletüket, sőt szeretteik, családtagjaik érdekeit is az emberségükre, a gondoskodásukra szorulókéi mögé helyezni.

A „köztünk élő hősnők” rivaldafénybe állítása annál is fontosabb lenne manapság, mert a példaképeink jó esetben a valamiben valóban kiválóak, rosszabb esetekben az ún. celebek világából kerülnek ki – magyarázza az Aranyanyu Díj megálmodója.

És hogy hányan éreztek késztetést, hogy köszönetüket, hálájukat vagy éppen megbecsülésüket kifejezzék, jelölteket állítva a díjra?

Rácz Zsuzsa nem titkolt büszkeséggel mondja, hogy az ország 145 városából és településéről érkeztek ajánlások. Idén csaknem félezer ápolt, gondozott, páciens, tanítvány, szülő küldött be személyes történetet, amellyel kedves pedagógusát, egészségügyi szakdolgozóját vagy orvosnőjét „mutatta be”. Ezek az e-mailek hozzásegítették az „ítészeket” ahhoz, hogy az elismerésre ajánlottak személyiségéről és munkájáról képet kapjanak. Közülük került ki a kategóriánkénti négy, azaz összesen tizenkét döntős, akikre interneten lehetett szavazni. Ebben az évben két hét alatt csaknem 90 ezer szavazatot regisztráltak a szervezők. Minden kategóriában a legtöbb voksot kapó döntős vehette át a Richter Aranyanyu Díjat és az elismeréssel járó 200 ezer forintos pénzjutalmat. Ezenfelül a zsűri is kiválaszthatta minden kategóriában a „saját” kedvencét, így újabb három elismerés talált gazdára. 2012-ben nyolcan kapták meg ezt a kitüntető címet, mégpedig annak köszönhetően, hogy a kezdeményezés médiapartnere, a Nők Lapja Café is felajánlott egy különdíjat, illetve az egészségügyi szakdolgozó kategóriában a zsűri tagjai megosztott díjat adományoztak.

2012. Aranyanyu díjazottjai

A „pedagógus” kategória közönségdíját az érdi Kovács Adrienn kapta, míg a zsűri választása Börcsök Klárára, a derecskei Bocskai István Általános Iskola gyermekvédelmi felelősére esett. Az „egészségügyi szakdolgozó” kategória közönségdíjasa Kovácsné Tóth Hajnalka, az orosházai kórház fül-orr-gégészeti osztályának főnővére lett. Ebben a kategóriában a zsűri megosztott díjat hirdetett, és Szemes Alexandrát, a Sárvári Rendelőintézet sebészeti szakrendelésén dolgozó asszisztenst, valamint Palotásné Faragó Gabriella budapesti gyógytornászt nevezte meg győztesnek. Az „orvosnő” kategóriában Kenessey Andrea, a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház kardiológiai osztályának munkatársa kapta a legtöbb voksot a közönségtől, a zsűri pedig Kelemen Edit neonatológus főorvosnak ítélte a díjat. A november 30-án rendezett díjkiosztó gálán a Nők Lapja Café különdíját, a bicskei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola történelem és földrajz szakos tanára, Vigyikánné Horák Andrea vehette át.

Aranyanyuk villanófényben

Dr. Kelemen Edit neonatológus, a kecskeméti kórház újszülött- és csecsemőosztályát vezető főorvos.

Az osztály falait beborítják a köszönő plakátok, rajzok, fényképek. Egyik jelölője azt szeretné megköszönni a doktornőnek, hogy a 740 grammal született kisfiát megmentette az életnek. A doktornő három és fél hónapon át küzdött a gyermekért és mellette még sok másik kisbabáért. Ez annál is emberpróbálóbb feladat, mert Magyarországon a koraszülések, illetve az alacsony súllyal született babák száma messze meghaladja az európai átlagot.

A kérdésre, hogy miként érintette, amikor értesült róla, hogy Aranyanyuvá választották, a főorvosnő – aki maga is kétgyerekes családanya – azt válaszolja: „Főleg a lelkemnek esett nagyon jól, és nemcsak a díj, hanem a szavazatok mennyisége is. Ez az érzelmi »visszacsatolás« legalább olyan fontos, mint a »kívülállók« elismerése. Azt is el kell mondanom, a díj nemcsak engem illet meg, hanem az osztályomon dolgozó nővéreket is, akik legalább olyan részesei annak a küzdelemnek, amit egy kis súlyú, korán érkezett baba életben maradásáért, egészségi állapotának – olykor hónapokon át tartó – helyreállításáért folytatunk.”

Vigyikánné Horák Andrea történelem és földrajz szakos tanár.

A pedagógus jótékonysági rendezvényt szervezett korábbi diákjáért, amikor megtudta, hogy a kosárlabdázó fiú lábfejét amputálni kellett. Az általa szervezett „Önzetlenség Napján” az egész város összefogott, így összegyűlt a korszerű lábprotézishez szükséges pénz.

A háromgyerekes pedagógus, bár nagyon örült a különdíjnak, ő sem tekinti azt csupán a sajátjának. „Én ezt az elismerést Bicske város polgárainak hoztam el. Büszke vagyok rá, hogy az egész várost »mozgósítani tudtam« a volt tanítványom felépülése érdekében. Boldoggá tesz, hogy a közadakozásból megvásárolt, korszerű művégtagot viselő 20 éves fiú lelki és érzelmi talpraállásában ennek a drága, ám jó életminőséget biztosító gyógyászati segédeszköznek a megvásárlásával tevőlegesen tudtam közreműködni. Erre utal, hogy a fiatalember már újra kosárlabdázik, és szándékai szerint a következő paralimpián már ő is ott lesz a pályán.”

Amikor a tanárnőt arról kérdezem, hogy a pedagógusi munkája, három gyermekének nevelése, ellátása mellett hogyan jut ideje és figyelme a mások gondjaira, bajaira, azt mondja: a férje, aki a kollégája is egyben, mindenben segíti.

Beszélgetésünk végén utal rá, hogy mostanában újra jótékonysági akció szervezését tervezi, mert megint elért hozzá valakinek a segélykiáltása, amit nem tud és nem is akar elengedni a füle mellett. Hittel állítja ugyanis, hogy örömöt okozni, valakinek az életébe reményt hozni a legboldogítóbb cselekedet.