A borok Puskás Öcsije

A királyok bora, a borok királya – ahogy XIV. Lajos nevezte a tokajit – még a Himnuszba is bekerült („Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”), és innentől nem is érdemes a végtelenbe futó felsorolásba kezdenünk, hány költőt, írót, zeneszerzőt ihletett meg a különleges nedű.

A borvidék

A kitűnő hírnév és a kivételes minőség több, jórészt véletlen egybeesésnek köszönhető. A Tokaj-hegyaljai borvidék vulkanikus eredetű kőzetéből olyan sokféle, összetett talajtípus alakult ki, ami évezredek óta meghatározza a termőképességet, az ásványianyag-összetételt, a hőtároló és -visszaverő képességet. Emellett a szerencsés fekvésű lejtők, a hosszú ősz, a Bodrog és Tisza közelsége együtt jelentik azt a speciális környezetet, amelyben az egyedülálló szőlőtermés beérhet. A remek adottságokhoz természetesen szakértő kezek is szükségesek, hogy az elsőrangú alapanyagból elsőrangú bor váljék: értő borászokból pedig sosem volt hiány a környéken. A borvidék története a 16. század óta dokumentált, de régészeti leletek bizonyítják, hogy már a honfoglalás előtt is folyt itt szőlőművelés. A tatárjárás után olasz vincellérek települtek Tokaj környékére, és persze velük együtt remek olasz fajták is gyökeret vertek a Hegyalján. Innentől ment jó híre a bornak, és került a tokaji a világ számtalan részére. Ezután vált Mozart kedvenc italává, énekelte meg Goethe a Faustban, és választotta Schubert bordala tárgyául. A tokaji történetének dicstelen fejezete az utóbbi évtized vitája a tokaji név birtoklásáról. A borvidék 10 százaléka ugyanis a trianoni döntés értelmében Csehszlovákiához került – Szlovákia ezt pedig elegendő alapnak tartja, hogy a tokaji név jó hírét saját hasznára fordítsa.

Aszú

Amikor tokajiról beszélünk, szinte mindenkinek az aszú jut eszébe; ez a borvidék különlegessége, hiszen a speciális körülményeknek köszönhetően csak itt készülhet el. Az aszúsodást ugyanis egy penészgomba idézi elő, amelynek a Tokaj-hegyaljai borvidék klímája különösen kedvez. A szőlőszemek a penészgomba áldásos hatásának köszönhetően még a fürtön aszúsodnak, a szüret pedig nem jelent mást, mint az aszúszemek lecsipegetését. Bizony, a szép emlékű időkben az aszúszemeket késői, október utáni szüreten, egyenként, kézzel csípték le a fürtökről, majd musttal, illetve azonos évjáratú borral keverték.
Hogy hány puttonyos az aszú, azt a keverés aránya határozta meg. A hagyomány szerint a 136,6 literes gönci hordóban keverték az úgynevezett aszútésztát: ahány puttony aszút öntöttek a hordóba – a musthoz vagy a borhoz –, annyi puttonyos aszúról beszéltek, így 3–6 puttonyos borig készülhetett a végeredmény. A puttonyszám az érlelés időtartamát is meghatározta: annyi évig kellett érlelni, ahány puttonyos volt az aszú. Persze ma már nincs idő erre, sokkal gyorsabb, egyszerűbb, költséghatékonyabb eljárással készülnek ezek az italok. Ami azonban ma is fontos összetevője a megfelelő minőségnek, az a ritka pincepenész, amely a Rajna menti pincéken kívül itt, Hegyalja vidékén található csak meg.

Világ és örökség

Tokaj és vidéke ma már a világörökség része. A besorolás egy úgynevezett vegyes kategóriába történt, hiszen mind kulturális, mind természeti értékeit tekintve is fontos, értékes területről van szó. Évezredek óta lakott vidék ez, töretlen minőségi szőlőműveléssel. A monda szerint Árpád vezér a Tokaj-hegy tetejéről csodálta meg a tájat, és így szólt: „Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarcal vezéreknek!” Így született a „ma ád”-ból Mád, a „szerencsét”-ből Szerencs, a „tájon”-ból pedig a Tállya helységnév. E három település mellett további hét tartozik még a borvidékhez: Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mezőzombor, Rátka, Szegi és Tarcal, illetve több környékbeli pince is ide sorolható.
Természetesen nemcsak szüret idején érdemes ellátogatni Tokajra és környékére, de ha ilyenkor téved oda az utazó, a jó borok mellett igazi szüreti finomságokkal is találkozhat. A következő recepthez még csak utazni sem kell, csupán néhány egyszerű hozzávaló, egy üveg aszú, és házhoz megy a szüreti hangulat, az aszúhoz illően édesség formájában.

Tokaji csokifondü

Hozzávalók (4–6 személyre): 20 dkg keserű csokoládé, 20 dkg cukor, 6 g liszt, 2 dl tejszín, 6 dkg vaj, 4-5 puttonyos tokaji aszú vagy aszúeszencia, 15 dkg földieper, 15 dkg szőlő, 15 dkg meggy, 15 dkg mandarin, 15 dkg ananász, 25 dkg banán

Elkészítése: Zománcozott vagy teflonedényben felolvasztjuk a csokoládét. Beletesszük a cukrot, a liszttel elkevert tejszínt, a vajat és egy csipet sót. Állandóan kevergetve sűrűsödésig főzzük. Ekkor belekeverjük a bort, és átöntjük egy fondüserpenyőbe. Az edényt az asztali spirituszégő fölé tesszük, és köré helyezzük a megtisztított gyümölcsöket. Édes tokaji szamorodni lehet a kísérője.

Forrás: www.krepuska-feszt.hu