"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Oscar Wilde csókjai

A napjainkban is nagyra tartott Oscar Wilde síremlékét az utóbbi időben rúzsnyomok lepték el. A puszival tisztelgő rajongók és a család nem értenek eg

Meglepő kép tárult azok szeme elé, akik a közelmúltban elzarándokoltak Oscar Wilde sírjához a híres Père Lachaise temetőben, ugyanis az ír származású költő és író síremlékét teljes egészében rúzsfoltok borították. (Képünkön nem ez a síremlék látható, hanem Oscar Wilde dublini szobra szülőházával szemben, a Marrion Square-en.) Míg rajongói ebben semmi kivetnivalót nem találtak, leszármazottai és a konzervatívabb hívek már régóta tiltakoztak a jelenség ellen.

 

A nyughely körül kialakult valóságos hisztériának a családtagok erélyes fellépése vetett véget néhány hónapja egy két méter magas üvegfal formájában. Ma már senki nem boríthatja csókokkal Oscar Wilde nyughelyét, ami ellen sokak szerint maga a művész is protestálna.

„Nem azt mondjuk, hogy menjenek el, csupán azt, hogy próbáljanak meg kicsit tiszteletteljesebben viselkedni. Bár gondolom, sokan fognak minket kritizálni” – nyilatkozta a The New York Timesnak Merlin Holland, Oscar Wilde unokája. (A néveltérés azzal magyarázható, hogy Holland nagyanyja, Wilde egykori felesége megváltoztatta vezetéknevét, miután férjét homoszexualitás vádja miatt börtönbe csukták).

A csóközön kezdetei


A repülő angyalt formázó, Jacob Epstein alkotta síremlék körül a 90-es évek óta alakult ki igazi őrület. Ennek az unoka szerint több oka is van: a nagy sikerű Wilde című 1997-es film, az író halálának századik évfordulója 2000-ben és az ugyanebben az évben nyílt kiállítás a British Libraryben mind hozzájárultak ahhoz, hogy Wilde sírja igazán forgalmas hellyé váljon a Père Lachaise temetőben.

A csókok azonban csak az utóbbi időben váltak divatossá, a rajongók eleinte csupán kis cetlikre firkantott üzeneteket, írásokat és virágokat hagytak a temetőben, de szép lassan megjelentek a piros rúzsfoltok is, amelyek olyannyira elszaporodtak, hogy a család tehetetlennek érezte magát. A csókoknyomokat többször is lemosatták, de az eljárás a szobrot is roncsolta, így kénytelenek voltak kíméletes és tartós megoldást találni, ekkor született meg a sírt körülvevő üvegfal ötlete, amely azóta is megosztja az embereket.

Csókolni, vagy nem csókolni?


„A rúzsfoltok szimbolizálták Oscar Wilde tisztelőinek több mint száz éve töretlen rajongását, Epstein bátor, modern emlékművének hatását fokozva, amely így sokkal inkább illett a nagyszerű, dekadens esztétához. Az, hogy lemosták őket, és fal mögé helyezték a sírt, teljesen céltalan” – írta blogján Lisa Marie építészettörténész, akivel sokak fejezték ki egyetértésüket. „Biztos vagyok benne, hogy Oscar egyenesen imádja azokat a rúzsfoltokat” – írta egy hozzászóló.

Más rajongók azonban ízléstelennek találták a tiszteletadás ily formáját, köztük egy amerikai Wilde-csodáló is, aki 1966 óta szinte minden évben ellátogat hőse sírjához. Ő örömét fejezte ki az amerikai lap riporterének, amiért többé már nem kell látnia „a gusztustalan rúzsfoltokat”.

Az, hogy vajon Wilde mit gondolna, örök rejtély marad, de élettörténetének ismeretében nehezen feltételezhető, hogy felháborodna. Sőt. A Finghal O’Flahertie Wills néven született író tehetsége már gyerekkorában nyilvánvalóvá vált, imádott olvasni, kitűnő volt a nyelvérzéke és emlékezőtehetsége. Az 1870-es években költözött Londonba, ahol hamar befogadták a társaságba, amelynek G. B. Shaw és Dante Gabriel Rossetti is tagja volt. Wilde nemcsak dandyként, de íróként is egyre nagyobb sikereket aratott, legismertebb művei, A canterville-i kísértet, a Dorian Gray arcképe, A boldog herceg és más mesék is ezekben az évtizedekben születtek. A nagyszerű író szerette megbotránkoztatni a környezetét, amire talán már a műveiből is érezhetünk némi utalást. Lord Alfred Douglas iránti szerelme miatt a fiú apja homoszexualitással vádolta meg. Wilde erre válaszul rágalmazási pert indított, amelyet azonban elvesztett, és így két évre börtönbe is zárták.

Élete ekkor tört ketté, és bár elhagyta Londont, a párizsi légkör sem tudott rajta segíteni, kreativitása és alkotókedve sokat veszített korábbi erejéből. Három évvel később elszegényedve halt meg a Hotel d’Alsace-ban. Még a temetés rendezésére sem volt elég félretett pénze, így barátai vették meg végső nyughelyét a híres párizsi temetőben, ahol Wilde mellett nyugszik még Edith Piaf, Jim Morrison, Frédéric Chopin és Gertrude Stein.

 

Fotó: Wikipedia