Jadran királynő vendégei

Fehér vitorlákkal suhanni kék hullámokon. Kikötni ódon kisvárosokban, felfedezni lakatlan szigeteket (van egynéhány), napozni szélcsendes öblök homokpadján, sült halat enni egy parti vendéglő teraszán, hallgatni hullámok csobbanását, dalmát halászok dalát, Jadranról, a horvát nyarak királynőjéről: az Adriáról. Szedjük fel a horgonyt, lebegjünk lepkeszárnyakon az azúrkék égbe olvadó Nagy Kékségben.

 

 

Herczeg Ferenc, egykor a legdivatosabb írók egyike, imádott vitorlással bolyongani az Adrián. Szelek szárnyán című útinaplója tálcán kínálja a jelen összehasonlítását a boldognak mondott K.u.K. békeidők felkapott üdülőhelyével. Száz éve még idillien békés volt a tengerpart, de a levegőben már nyugtalanul vibrált az a szellőcske, amely tíz év múlva pusztító viharrá duzzadt.

 

HERCZEG FERENC:

„Fölöttem azúrkék az ég, alattam indigókék a víz. Künn, mindenütt a messziségben, finom pára borul a gyöngyszínű tengerre. És hogyan süt a nap! Keresztültűz a ruhámon, keresztül a testemen. Ami homály és hidegség volt a lelkemben, az megenyhül, kiderül és fölenged, tüzelni és világítani kezd.”

Valahol már felhúzták annak a pisztolynak a ravaszát, amely kioltotta az osztrák-magyar trónörökös életét, és lángra lobbantotta Európát. Ebből még semmit sem éreztek a monarchia tehetősebb magyar polgárai, akik szokásukhoz híven Abáziában (ma Opatija) nyaraltak. A Hungária-penzióban napi öt koronáért kínáltak kies fekvésű szobát, négyszeri étkezéssel, a kedves magyar vendégeknek.

 

Tengerre magyar! – régen és ma

 

Herczeg Ferenc komótosan utazott. Vonattal. Délelőtt még cikket írt, kora délután vonatra ült, másnap hajnalban „átszállt” a fiumei kikötőben horgonyzó, Sirály nevű vitorlás hajójára. Ma már szinte háztól házig repeszthetünk, az „ötcsillagos” autópályán, de jó pár éve még nem volt sztráda. Pesten vonatra szálltunk, a rijekai kikötőben odasétáltunk Katarinához, egy vadiúj vitorlás hajóhoz.

 

Első éjszaka azt álmodtam, hogy Kolumbusz Kristóf vagyok, Indiába hajózom a Santa Marián, és amúgy mellékesen felfedezem Amerikát. Reggel arra ébredtem, hogy jé, nem álmodom. Nyikorognak a hajódeszkák, a kabinablakon bekacsint a tenger, épp kikötünk valahol. Nem Dominikában, hanem Opatijában, csipkenapernyős szépanyáink kedvenc nyaralóhelyén.

 

Abban az időben ez volt a horvát Riviéra legelegánsabb fürdővárosa. Azóta sok minden történt, mégis megőrizte patinás előkelőségének diszkrét báját. Legszebb szállodája, a Kvarner mindig koronás fők szállása volt - és maradt. Csak most nem a császári családnak, hanem a frissen megválasztott horvát szépségkirálynőnek rendeztek partit, tengerre néző hatalmas teraszán.

 

 

Milyen az élet egy modern kalózvitorláson? Hála korunk vívmányainak, kellemes. Letusolhatunk, mobilozhatunk, netezhetünk, tévézhetünk, amíg a matrózok sütnek-főznek. Reggel megkongatják a harangot: kész a reggeli! Utána kikötünk valahol. Mindennap máshol. Megjelenésünk mindig esemény a szárazföldi népeknek. Rabac kikötőjében folklórműsorral, mézes-fügés pálinkával, csörögefánkkal vártak a kikötőben. Innét fényesre koptatott macskaköveken lehet felkapaszkodni a Labin nevű kétszintes településre. Alsó része szénbányászoknak épült vagy kétszáz éve, most üdülők költöztek a helyükre, fölötte a mesébe illő régi városka. Keskeny utcáin merengve simul össze évszázadok építészete: gótika, reneszánsz, barokk.

 

Krk-szigetének hasonló nevű települése a mi Szentendrénk dalmát rokona. Amíg elnyalom a kiváló olasz fagyit, leülök a középkori óváros csodaszép diszkútjának lépcsőjére. Éppen rálátok az ódon székesegyház harangtornyára, tetején a feltámadást hirdető arkangyallal.

 

A csend titokzatos szigetvilága

 

Nem hiába nevezik „ezer sziget tengerének” az Adriát. Szigeteinek száma hajszálpontosan 1185, ebből 140 lakatlan. Erről, a Kornati mesebeli szigetlabirintusáról, még a cinikus angol író, Bernard Show is elismerően írt: „Az istenek teremtették könnyből, csillagokból, a tenger leheletéből”.

 

SZIGET

Krk a mi Szentendrénk dalmát rokona.

Vitorlás kalózhajóval bolyongani közöttük olyan, mintha magunk is valamilyen fantáziafilm szereplői lennénk. Idegen bolygóra csöppent űrkalózok a csend titokzatos szigetbirodalmában. Némelyik sziget olyan, mint egy ősmamut hatalmas mancsa, a másik megkövesedett fókaként dugja ki fejét a vízből, de életnek semmi nyoma, néhány elhagyott, romos kőházat és magányos világítótornyot leszámítva. Nagyvárosból menekülő Robinzonok állítólag akár egy egész szigetet megvásárolhatnak. Háborítatlan nyugalmuk garantált.

 

Katarinát Mir kikötőjében hagyjuk, és gyalog sétálunk – igazi „zöld taxik”, csacsik sorfala között - a Telascica nevű, védett natúrparkban. A szamarak imádják a sonkásszendvicset, celofántasakkal együtt kapják be, majd undorral kiköpik a műanyagot. Építkezni sem lehet, csak a kijelölt helyen, ott is ősi módon, kőből. Kő van itt rengeteg, olyan kőkunyhót, amit láttunk, bárki összetákolhat. Mielőtt remeteéletre adnánk a fejünket, gondoljuk meg, hogy se villany, se gáz, se fürdőszoba, se tévé. Viszont egész évben fürödhetünk a csodálatos, sós vízű, 33 fokos Mir tóban, és enni, inni is lehet a kikötő kifogástalan éttermében.

Visszafelé elhúzunk a magányos Dugi otok, a keresztrejtvények és a muflonok szigete mellett.

 

Néhány ház sorakozik a parton, tényleg nagyon rejtvényes. Továbbra is szigetről szigetre haladunk, de ez már a dalmát szigetvilág életvidám édenkertje. Rab, a nudisták törzshelye. Ki emlékszik már arra, mekkora felháborodást váltott ki VIII. Edward angol király, amikor meztelenül fürdött a tengerben kedvesével, az amerikai Wallis Simpsonnal, akiért később a trónjáról is lemondott? Holott ők rakták le a későbbi nudista strandok alapjait, Brac Aranyszív nevű strandjáról káprázatos kilátás nyílik a tengerre, kis, sziklás öbleiben pedig elbújhatunk a világ és a turisták szeme elől. Pag a szórakozni vágyók Mekkája: bárjai, klubjai egész nap nyitva tartanak.

 

Utolsó nap még kihajózunk a tengerre, és a hajóról belevetjük magunkat a vízbe. Isteni! Valaki felsikolt: cápa! A kapitány nevet, delfinek! Játszottak, akár a gyerekek. Magasba dobták csillogó, fényes testüket és zutty, alábuktak a hullámokba. Amikor elunták, hátat fordítottak nekünk, és eltűntek a Nagy Kékségben.

 

Vitorlással az Adrián

 

Hurrá – üvöltettem, amikor barátaink meghívtak adriai vitorlázásra. A kalózhajó után csábítónak tűnt, ez ám a kaland a javából! Férjem megadóan rábólintott, arcán a halálba induló gladiátorok mártíromságával.

 

 

Autóval indulunk, kora reggel, hogy elcsípjük Splitben a komphajót Korcsulára, a Prišćapac (ejtsd: Pristyapac) öbölbe. Másnap innét megyünk át Korcsula városba, barátaink oda jönnek értünk vitorlással. Herczeg Ferencnek kimaradt Korcsula. A falak közé zárt város, a középkori várostervezés egyik megmaradt csodája. Halszálkamintára telepített szűk utcái télen útját állják a süvítő szeleknek, nyáron a Nap hevét mérséklik. Szt. Márk katedrálisa kicsinyített mása a velenceinek, homlokzatáról kőbe faragott szentek nézik imára kulcsolt kézzel a kávézók előtt ücsörgő turistákat. Kikötőjében élénk a forgalom. Nagy fehér tengerjárók jönnek-mennek, a jachtkikötő tömve luxushajókkal, alig találjuk meg Zsuzsit, barátaink négyszemélyes vitorlását.

 

Hát, elég szűkös kettőnknek a kétszemélyes kabin, ráadásul annyira alacsony, hogy eleinte folyton beverjük a fejünket. És még jó, hogy nem hoztunk sok cuccot, nagy gondban lennénk, hová tegyük.

Indulás előtt kiosztjuk a feladatokat. Karcsi a tulaj, szenvedélyes vitorlázó, ő kormányoz, Gyuszival ketten kezelik a vitorlákat, mi Zsuzsival, a feleségével kikötéskor leengedjük a puffereket – ezek védik a hajó oldalát –, induláskor felhúzzuk, gondoskodunk kajáról, és orrvérzésig napozunk. Első nap. Másnap áldjuk az eszünket, hogy hoztunk hosszú ujjú, fehér inget is. Legegyenletesebben és felégés nélkül a szél barnít, és a hajón akkor is fuj, ha amúgy szélcsend van.

 

Dubrovnik: sztárok, halászok, édes élet

 

Alig kapunk helyet a kikötőben, tele van csillogó-villogó álomjachtokkal. Elegáns strandján is nagyvilági vendégek heverésznek a baldachinos napágyakon. A fehér kesztyűs pincér, aki tálcán hozza a koktélt, meséli, hogy sok világsztár jár ide. Olyanok, mint Caroline, monacói hercegnő és más előkelőségek. John Malkovichtól még autogramot is kapott. Délután végigsétálunk a Plazán – ez a korzó -, tele van teraszos kávézókkal, éttermekkel, boltokkal, sétálókkal. A hűvös márvány, a bevehetetlen kőfalak sokat szenvedett városából süt az életöröm. Piaca, akár egy illatos festmény. Gyümölcsöt vásárolunk, dalmát sonkát, sajtot, friss zöldséget, tojást, apró szardíniát: olívában kisütve pazar vacsora.

Herczeg Ferenc Raguzáról (ez Dubrovnik olasz neve): „ A város és egész környéke szinte keresetten romantikus benyomást tesz, akár a nápolyi öböl vidéke. Az ember csak nehezen tudja magával elhitetni, hogy az operai díszletekre emlékeztető citadellákat és bástyatornyokat minden dekoratív szándék nélkül építették volna”.

 

Milyen igaza van. Pedig akkor még hírük-hamvuk sem volt az augusztusi nyári színházi fesztiváloknak. Ha látott volna egy vérbő olasz komédiát a kivilágított reneszánsz paloták előtti téren, őt is rabul ejti a történelmi épületek játékosságának varázsa. Engem a szavak dallamossága. Dalmácia, Raguza. Csupa zene, csudásan olaszos. Nem véletlenül.

 

Sok nép váltotta egymást az egykori városállamban. Bizánciak, velenceiek, később magyarok, horvátok. Csónak húz el mellettünk, még sokáig idehallani az evezősök énekét. Majdnem olyan, mint a velencei gondolásoké. De amíg azokéból árad a felhőtlen vidámság, a dalmát halászok éneke pajzánabb, tüzesebb, melankolikusabb.

Néha már azon tűnődöm: lehet, hogy előző életemben matróz voltam? Imádom az úszó járműveket. Még ezen a hullámokon imbolygó kis dióhéjon is úgy alszom, mint a tej. Nem zavar, sőt nyugtat, elálmosít az állandó ringás, az a tompa, monoton dobogás, ahogy a hullámok nekicsapódnak a vitorlás oldalának. És milyen jó arra ébredni, hogy duruzsol a motor, süt a Nap, szeljük a habokat. Kedvem lenne beleordítani a világba: az élet szép, élni jó!

 

Viharfellegek, hullámtánc

 

Azért ne kiabáljuk el. Egyik pillanatról a másikra elsötétül az ég, koromfeketére változik a tenger, feltámad a szél. Kitör a vihar. A hullámok úgy dobálják a hajót, hogy attól tartunk, felborítják. Repkednek a cipők, a táskák, poharak, minden, ami nincs lekötve vagy elzárva.
Érdemes megfogadni Herczeg Ferenc ma is érvényes hajótörvényeit:
A hajón tilos politikáról, irodalomról és művészetről beszélni.
A kosztot csakis dicsérő jelzők kíséretében szabad bírálgatni.
Ha valaki közülünk fordítva teszi fel a sapkáját, azt jelenti, hogy nem óhajt beszélgetni.
Nálunk bevált. Olyannyira, hogy egyszer véletlenül fordítva tettem fel a sapkámat, és nem értettem, mi ez a hirtelen nagy csend. Mindenki megnémult? Nem. Csak betartották a hajótörvényt.

AZÚR

Cousteau kapitány szerint a horvát Adria a világ legtisztább tengere. Csodálatos érzés úgy úszni, hogy tisztán látunk egészen mélyre. Ennél is csodálatosabb vitorlával lebegni mélység és magasság között.

Annyi hasznunk volt a viharból, hogy a Nap kisütött, de fújdogált egy kis szél. Elég ahhoz, hogy motor nélkül, kifeszített vitorlákkal szálljunk a már csendesülő hullámokon. Hihetetlenül jó érzés. Koradélután érjük el Vis szigetét. A ma már csendes, főként halászok lakta település Kr.e. négyszáz évvel város volt, templomában 1300 éve harangoznak misére.

Este Hvarban alszunk, a napfény, a levendula és a későn fekvők szigetén. Itt a legolcsóbb a vászonzacskókban árusított levendula és kis üvegcsékben az olaja. Későig nyitva tartanak a boltok, az utcai teraszokon éjszaka is üldögélnek, akár Velencében.

Másnap nagyot fürdünk Bol szigetének homokos partján. Utána nagy murit csapunk egy háromszáz éves konobában – így hívják a régi, rusztikus vendéglőket. Nyitott kemencében sütik a mennyei pecsenyét, faládákban érlelik a híres brac-i juhsajtot, és a hordókból ma is kecskebőr tömlőkbe fejtik át a dalmát tőkén termett kiváló borokat.

 

Következő nap szétválnak utjaink. Barátaink mennek tovább Isztriára, mi Splitből átkompozunk Korcsulára. Apránként, nyugisan becserkésszük a sziget mesés öbölvilágát. Mindegyik egy kis zárt, nem sűrűn beépített nyaralótelep. Tájba simuló kőházak, virágoskertek, zsalugáteres ablakok, vitorlás jachtok, csónakok az öblök vizén. Közvetlen szomszédunk, Tóni bácsi nyolcvanéves, és a természet csodája, naponta kievez halászni. Szerinte a hosszú, egészséges élet titka a mediterrán diéta. Hal, olíva, zöldség. A leghatásosabb recept: karikára szelt citrom, durva tengeri sóval meghintve, olívával leöntve. Nem hizlal, tisztítja a gyomrot, hőségben felüdít, megóvja a fogak épségét, fehérségét. Ki lehet próbálni.